A [bekezdés]-díjas Alynne Webb első regénye egy igazi fantasy, amiben varázslók, alkimisták és boszorkánymesterek szállnak harcba egymással, azzal sem törődve, hogy a viszályuk már nem csupán a Varázslók Világára korlátozódik. Az emberek világában főszereplőink szellemjárásnak vélik az új házukban hallható zajokat, és frászt kapnak a tükörben felbukkanó titokzatos, néma férfitól. Tara és a kisöccse, Benny habár csak egyszerű emberek, mégis megpróbálnak segíteni a varázslónak, és ezáltal felkeltik a férfit megátkozó sötét mágus figyelmét. Tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Twister Media Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155631634
Eredeti megjelenés: 2018.
Megjelenés dátuma: 2018.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 448
Kiadta: Twister Media
Fülszöveg:
Háború fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.
Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.
Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.
Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.
– Jóslat? Miféle jóslat?– A boszorkánymester szerint eljön majd egy vezető, fehér köpenyben, ezüst lovon, nyakában zöld kendővel, akit tiszta szív vezérel, s nekünk követnünk kell majd, mert ahogy a boszorkánymester fogalmazott, mi leszünk Wadnaha egyetlen reménysége.
Vélemény:
Kicsit nehéz szívvel írom meg ezt a bejegyzést, mert szerintem egyike leszek most azoknak, akik nem voltak maradéktalanul elégedettek a végeredménnyel. A fülszöveg egy érdekes fantasy-t enged sejtetni, s noha vannak benne máshonnan felismerhető elemek ez alapjában véve nem zavart. A potenciál mindenképp megvan benne, nem is kevés...
...ugyanis az alapsztori nagy jó! A kezdet döcögős volt, bár engem nem zavart annyira gyerekek előreküldése egyedül az új otthonukba, hiszen ha Tara végzős, akkor talán már elég érett arra, hogy vigyázzon az öccsére és egy ideig elboldoguljanak egyedül, ráadásul a nagynénjükkel a közelükben. (Amúgy nem derül ki, hogy Tara végzős-e, csak egy mellékes gondolat ez részemről...) A céltalan lődörgéssel a történet beindítása előtt már inkább voltak gondjaim. Tara bepattan egy random fura srác kocsijába (miután egy sor szívecskét tartalmazó sms-ből rájön, hogy semmi gáz nincs vele...????), aki aztán elviszi a városba körülnézni és csak úgy mellékesen az is kiderül, hogy a leendő osztálytársa. Értem, hogy valahogy be kellett hozni a képbe a sráco(ka)t, de több oldalnyi fölösleges kört is futottunk velük ezzel a "körülnézéssel" együtt.
Amint Tara újra visszatér a házba, akkor végre ismét a lényegi téma felé fordulhat a figyelmünk, a házba száműzött varázsló irányába. Ez a szál az, ami végre beindítja a eseményeket, de igazán izgalmassá és gördülékennyé csak a varázslók világában válik a történet. A mi világunk szolgál amolyan bevezetésként, hiszen a szereplők nagy részét itt ismerjük meg, ezért sokkal kötöttebbnek is éreztem a történéseket: mindent be kellett vezetni, nagyvonalakban felvázolni egy teljesen új és miénktől eltérő világot. A varázsvilágban ellenben nem volt meg ez a kötöttség, a szereplők is sokkal otthonosabban mozogtak a saját történetükben és talán emiatt is lett ez a rész a legjobbja a könyvnek. Alynne Webb fantáziája elképesztően kreatív és rengeteg benne a lehetőség. A kedvenc részek mind ebből a világból származnak. Szerettem, ahogy összegyúrja a különböző fantasy elemeket és meglép egészen egyedi dolgokat is: például az óriás varjú motívuma nagyon badass volt, de a sárkányokról szóló részek is kedvencek lettek. Sőt, a nem mindennapi bestiák, mint az enfieldi fenevad vagy a démonidézés mind-mind újdonságnak hatott. Szóval a fantasy része nálam csillagos ötös, ez nem is kérdéses!
További pozitívum, hogy vannak benne rettentő jó poénok. Sajnos nem a könyv egészére igaz ez, mert a párbeszédes részek helyett itt is a leírások dominálnak, amit nagyon sajnálok. Szeretem azokat a történeteket, amikben párbeszédekből is kibontakozik a környezet, de sajnos nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Tisztában vagyok azzal, hogy szükség van leíró részekre, de meg kell találni a megfelelő egyensúlyt és úgy érzem itt sajnos a másik irányba billen az a bizonyos mérleg. A több párbeszédtől sokkal gördülékenyebbé vált volna a történet és több esélyt adott volna olyan fantasztikus csipkelődésekre, mint amilyenek a kötet végén hangzottak el Oz és az apja között. Jókat sikerült kacarászni rajta.
Most pedig jöjjenek a negatívumok... Nincs sok, de azért rányomták az olvasásélményre alaposan a bélyeget... Volt pár olyan apróság, amit ha kigyomláltak volna a szerkesztés során, akkor még sokkal jobb lett volna a könyv. Gondolok itt arra, hogy voltak a cselekménynek olyan részei, amik bár az előremozdulást szolgálták, de aztán a szálak mégis elvarratlanok maradtak. Az egyik ilyen, amikor Tara és öccse berontanak Randall szállójába és bezárkóznak egy szobába. Randall igyekszik meggyőzni őket, hogy jöjjenek ki, mert a szoba lakója, egy boszorkány kezd igencsak dühös lenni és már gondolkozik azon, hogy kifüstölje őket onnan. Erre megadják magukat, kijönnek éééés elvonulnak Randallal. Semmi bocsánat asszonyom vagy egy szégyenlős pillantás felé... Ez nekem így nagyon fura volt.
De ami ennél is furább, az Benny eltüntetése. Tara öccse, Benny a könyv feléig mozgatórugója volt a történetnek. Aztán amikor már nem volt rá szükség, akkor eltűnt. De még csak egy gondolat erejéig sem fogalmazódott meg Tarában, hogy mi van öccsével, hol van, kivel van vagy mit csinál. Az utolsó oldalak egyikén aztán visszamenőleg kiderül persze mindent (kb. 3 sorban...), de azért szerintem ezen a részen lehetett volna még csiszolni...
A karakterek közül voltak, akiket nagyon kedveltem (nyilván Ozt), de sajnos velük is néha bajban voltam. Nem mindig sikerült elkülöníteni őket egymástól. Először Ozt és Rielt, aztán Caspart és Jurint. Utóbbi kettő rettentően feladta a leckét, hiszen amikor már azt hittem, hogy végre sikerült rájönnöm, hogy melyikük kicsoda, akkor megint elbizonytalanodtam. Ez köszönhető annak is, hogy bár az egyikük herceg, a másikuk pedig katona, a közös csapatuk miatt néha mindegyikük megnevezése "katona" vagy "harcos" volt és ez néha nagyon zavart a beazonosításukban. Sajnálom, mert amúgy nagyon jó karakterek és személyiségek, de egyszerűen nem mindig sikerült kidomborítani a rájuk jellemző oldalukat. Jurin például Aragornra emlékeztet, akit nagyon szeretek, de Nicholas is maga mérsékelt jellemével nagyon szimpatikus volt.
Az is külön tetszett, hogy nem volt meg a mai YA könyvekre jellemző kötelező szerelmi szál. Nyilván lesz valami Oz és Tara között, ha már Oz, ennyit ábrándozik a lányról, de ebben a kötetben ezen a szálon még nem lépett előre a történet.
Összességében egy nagyon kreatív, ráadásul lenyűgözően csodás borítójú könyvről van szó, amiben azért még akadnak hibák. Egy kicsivel több ráfordított idővel tökéletesebb is lehetne, így remélem a folytatás még jobb lesz... Ugyanis igen nagy valószínűséggel számíthatunk egy második részre is, mert egy rendkívül súlyos és kissé nyitott befejezést kaptunk, ami újabb lehetőséget jelent egy varázslóvilágban tett óriási kalandra!
vagy
Kedvenc idézetek:
"– Ha nem lennél, ki kellene téged találni.Anton bárgyú mosolyát látva nagyot sóhajtott, és elfordult szolgájától.- Ó... ez most átvitt értelmű volt - ismerte fel végre Anton.- Anton, a te értelmed is átvitt... nem is lett visszahozva.""Az egyik asztalon egy laptop feküdt, s a férfi éppen egy listát böngészett rajta.– Te most viccelsz velem? – szólalt meg Aral. – Hová lett a nagy alkimistakönyved?– Haladj a korral, drága barátom! A könyv már a múlt, s ez itt a jövő – mutatott a gépre. – Benne van minden feljegyzésem a főzetekről."
Nyereményjáték
Az utolsó című regényben elmesélik Taráéknak, hogy egyszer régen néhány lovagrend egymásnak esett, miután sikeresen megvédték a területüket a rájuk támadó varázslóktól. Ezeket a lovagrendeket állatok után nevezték el: Varjas-rend, Sakál-rend és Sárkány-rend. Ti, olvasni szerető emberek már több hasonló házba/rendbe/csoportba sorolással találkozhattatok olvasmányaitok során, ezért nem meglepő, hogy a mostani feladatotok is ezzel lesz kapcsolatos. A blogokon talált képekből rá kell jönnötök, hogy melyik SOROZATRA gondoltunk, és be kell írnotok a rafflecopterbe a megoldást!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomások:
01.07. - Hagyjatok! Olvasok!01.09. - Könyv és más
01.11. - Kelly és Lupi olvas
01.13. - Nem félünk a könyvektől
Képek forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése