Olvastam. Megnéztem. - A lány a vonaton

Leírás:

Rachel (Emily Blunt) minden áldott nap felül a vonatra, hogy bemenjen a városba, és minden áldott nap kétszer elhalad a régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje (Justin Theroux) az új feleségével (Rebecca Ferguson) és nemrég született gyermekükkel lakik. Rachel képtelen elengedni a múltat, és miközben fájdalmát alkohollal próbálja enyhíteni, egy fiatal párról talál ki történeteket, akiket a várakozó vonatról figyel meg. A nő elképzelése szerint Megan (Haley Bennett) és Scott (Luke Evans) élete tökéletes: gyönyörűek, szerelmesek és hűségesek egymáshoz. Ám egy nap valami olyan megdöbbentőt pillant meg a vonat ablakából, ami mélységes félelemmel tölti el. A kétségbeesett nő mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Tanúnak jelentkezik a rendőrségen, ám alkoholizmusa és emlékezetkiesései miatt senki se hisz neki - még ő maga sem...

Link: IMDB

Vélemény:
A könyv elolvasása után szinte azonnal pótolni akartam a filmes elmaradásomat is, hiszen amióta kiderült, hogy milyen színészek is viszik vászonra majd a történetet, egyértelmű volt, hogy látnom kell. Jelen esetben viszont azt kell mondanom, hogy most tényleg a "könyv jobb, mint a film" esete áll fenn, még ha kiemelkedő alakításban is részünk volt...

Akkor elsőként kezdeném is a negatívumokkal, amiből most nem is keveset tudok megemlíteni. A könyv ugyanis bár nem volt túl pörgős, a filmben még ezt is sikerült tovább nyújtani. Indokolatlanul lassan csordogáltak az események és azért itt nem volt meg az a folyamatosan feszültség, amit a könyv nagyon szépen hozott.

A történeti hűséget tekintve az én legnagyobb problémám az volt, hogy a helyszínt egy az egyben megváltoztatták, Anglia helyett hipp-hopp: Amerikába került át az összes szereplőnk és helyszínünk. Őszintén szóval nem értem, hogy erre miért is volt szükség. Talán mert az amerikai színészek nem működtek volna a brit környezetben? Fogalmam sincs.

Aztán, ami engem még nagyon zavart, az a gyilkosunk... INNENTŐL EGY KICSIT NAGYOBB SPOILER:

Ugyanis Tom karakterét szerintem nem igazán sikerült megragadni. A könyvben elég összetett személyiség, mármint kicsit olyan mintha tudathasadása lenne. Amikor beismeri, hogy mit tett, akkor látszik ez nagyon jól: egyrészről ott van a gondoskodó apa, aki hűtlen férj és élvezettel beszél a hódításairól, mindemellett pedig teljesen normálisnak tartja azt amit tett, sőt úgy gondolja, hogy ez mások számára is nyilvánvaló. Végül aztán ott a dühödt vadállat énje, amiből minden átmenet nélkül képes visszaváltani a simulékony személyiségére. Ez a filmben kimerül annyiban, hogy ő az, aki megkefél minden nőt, akit csak lehet és egy agresszív férj... SPOILER VÉGE.

A változtatások esetében nekem ezek voltak a legkirívóbbak, amik kicsit csalódást okoztak, de persze ezen kívül is még vannak negatívumok, amiket említenék, szám szerint kettőt. Az egyik, hogy indokolatlanul sokszor káromkodnak a filmben, a másik pedig a sok szex. Nem volt létjogosultságuk... A sok szexjelenet nem vitt semmihez sem közel, nem adott hozzá a történethez semmit, egyszerűen nem értettem miért kell erőltetni. Kicsit kínos volt, mint a káromkodások... :/

Viszont vannak pozitívumok is, ez főként a szereposztásnak köszönhető. Ami a legkiemelkedőbb volt, az Emily Blunt színészi játéka. Nála tökéletesebb Rachelt szerintem nem is találhattak volna. Egyszerűen annyira jól játszotta az alkoholista, megtört nőt, hogy szívem szerint egyből a kezébe nyomtam volna egy Oscart. Az Edgar Ramírez által alakított Dr. Kamal Abdic is egyike volt azoknak, akiknek a változás inkább jót tett. A könyvben ő ugye az a pszichológus, aki nem képes ellenállni a páciensének, itt viszont van benne elég tartás és képes csak támogató barátként megmaradni. Ez sokkal szimpatikusabbá és emberközelibbé változtatta őt. Végül pedig a Luke Evans által alakított Scott-ot emelném ki. Bár a pasi nagy jó (mind színészileg, mint testalkatilag :'D), mégis amit láttunk tőle a vásznon, az egy agresszív, felsőbbrendű, egoista karakter, akivel nem voltam képes együttérezni, aki semmilyen sajnálatot nem bírt bennem felébreszteni. A könyvbeli botlása Rachellel valahogy emberibbé tette, ezt szívesen láttam volna viszont a vásznon.

Összességében tehát akkor ajánlom a filmet, ha nem fognak zavarni a kisebb-nagyobb eltérések, illetve ha képes vagy végigülni két órát úgy, hogy nem pörögnek túl az események. Amúgy egy nagyon jó példája lehet maga a film a családon belüli erőszaknak, így ha komolyabb témára vágysz, ez is jó ok lehet a megnézésre.