Van időm olvasni kihívás, 2019. január - Sportoljunk együtt! - Nem félünk a könyvektől!

2019. január 7., hétfő

Van időm olvasni kihívás, 2019. január - Sportoljunk együtt!


A Van időm olvasni kihívás aktuális, 2019. január havi témája nem más, mint a sport! Hiszen új év, új fogadalmak és természetesen ilyenkor mindenki megfogadja, hogy ezúttal másként lesz. Duplán motiváló tehát ez a hónap: nem csak az olvasásra, de az egészségesebb, sportosabb életmódra való áttérésben is segíthet. A közös könyv mellé összeszedtem azokat a könyveket, amiket a témában már olvastam, de főleg amiket szeretnék. Elég vegyesfelvágott lett, de hátha tudtok belőle ti is szemezni magatoknak néhányat! Lássuk! :)

A közös olvasmány:
Csepelyi Adrienn:
Belemenés - Futball és egyéb társművészetek

Oldalszám: 312 oldal

Fülszöveg:
A ​Belemenés egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története. Benne van a megyei másodosztály nyersesége és a topfutball fényűzése – benne a katarzis és a totális megsemmisülés. 
A szerző kellő öniróniával szemléli önnön reménytelenségét: az irracionális döntések sorozatát. Sajátos humorral meséli el a futball miatt született és tönkrement szerelmeket, az egész hátat beborító futballtetoválást és a párhuzamos dimenziót, ahol a legszánalmasabb hazugságokat is fapofával lehet előadni. Közben pedig felnő egy kislány, és eljut oda, ahová mindig is vágyott. 
Csepelyi Adrienn 
Junior Prima- és Népszabadság-díjas, Hüpátia médiadíjas újságíró. Az MLSZ Női Bizottságának tagja, Kötényblog néven évekig írta díjnyertes nőifutball-blogját. Odavan az operáért, testileg-lelkileg megnyomorított bulldogokat fogad örökbe, szatmári népviseletben ment a foci Eb-re, nehezen viseli az igazságtalanságot és nem tűri a nőkkel szembeni kirekesztést. 1996 óta Liverpool-szurkoló. Azóta minden jó és rossz döntése mögött a rajongás áll. 
A szerző az ukrán és a román határ menti kis faluban, Penyigén nőtt fel. Tizenkét éves korában egészen valószínűtlen módon robbant be az életébe a futball, kiforgatva a négy sarkából azt az idilli és zárt világot, amelyben addig élt.
Saját vélemény: Feltehetőleg az e havi közös könyv pontosan az lesz, amit nem fogok olvasni. :) Sajnos ez a téma tőlem olyan messze áll, mint hát Makó... tudjuk... :D
***
Válogatott könyveim:
Tudor Hushpush (as J. K. Rowling):
A kviddics évszázadai

Kiadó: Animus
Oldalszám: 64 oldal (legújabb kiadásban 136 oldal)

Fülszöveg:
A XI. századi, Queerditch-lápi kezdetektől egészen a ma űzött kifinomult sportig, fedezd fel hogyan „egyesíti a kviddics a világmindenség összes boszorkányát és varázslóját, összehozva minket, hogy együtt éljük át a lelkesültség, a diadalérzet és (akik a Chudley Csúzliknak szurkolnak) a kétségbeesés pillanatait”, olvashatjuk Albus Dumbledore professzor előszavában.
Tudod, hogy a kviddicsmeccseken való bíráskodás miért volt egykor a legbátrabb boszorkányok és varázslók feladata, vagy hogy mi a különbség egy Erdélyi Csel és egy Woollongong-oldallengés között? Ebben az ismeretterjesztő és rendkívül népszerű roxforti könyvtári kötetben Tudor Hushpush felfedi a dicsőséges kviddics szárnyaló magaslatait és veszélyes mélységeit.
Saját vélemény: A lista egyetlen olvasott könyve, ami meglehetősen kilóg a sorból. De miért ne olvashatnánk kitalált sportokról is?
J. K. Rowlingról már szinte mindenki tudja, hogy világépítésben zseniális. A Harry Potterben szereplő népszerű sport, a kviddics is ennek a világnak a részese és többünk örömére kedvenc írónőink egyike meg is írta nekünk a teljes történetét. Ha szeretted a Harry Potter könyveket, biztos vagyok benne, hogy érdekes olvasmány lesz számodra is!
***
Totth Benedek:
Holtverseny

Kiadó: Magvető
Oldalszám: 248 oldal

Fülszöveg:
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
Saját vélemény: Totth Benedek könyve már nagyjából a megjelenése óta tervben van nálam, főként azért mert végzősként lett egy hasonló nevű osztálytársam, aki nem mellesleg aktívan vízi sportot is űzött. Azóta sem felejtettem ezt a könyvet. Most már ideje lenne elolvasnom.
***
Murakami Haruki:
Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Oldalszám: 168 oldal

Fülszöveg:
Murakami ​Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. 
A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
Saját vélemény: Murakami Harukit pár éve fedeztem fel magamnak, mint írót és azóta tervben is van az összes művének elolvasása, többek között ez a könyv is. Mivel ez egyben memoár is, azt hiszem ez lesz a havi választottam, mert szeretnék többet is megtudni róla.
***
Christopher McDougall:
Futni születtünk
Egy rejtőzködő indián törzs, néhány szuperatléta és minden idők legnagyobb ultrafutó versenyének története

Oldalszám: 420 oldal

Fülszöveg:
„A ​futás az a rendkívüli képesség, amely emberré tett minket – és ez azt jelenti, hogy minden ember birtokában van ennek a rendkívüli képességnek.”
Egy egyszerű kérdéssel kezdődött minden: Miért fáj a lábam? A válasz után kutatva Christopher McDougall elképesztően izgalmas emberekkel találkozott, és hihetetlen atlétikai teljesítményeknek volt szemtanúja. A rejtélyes Caballo Blanco közvetítésével megismerte a világ legfantasztikusabb ultrafutóit, a Mexikóban élő tarahumara indiánokat, és közelebbi kapcsolatba kerülve velük rádöbbent, hogy mindaz, amit a nyugati világ a futásról tud, téveszméken nyugszik. És a kérdések egyre sokasodtak. 
McDougall útja a Harvard high-tech laboratóriumaiból Észak-Amerika napsütötte völgyein és hófödte csúcsain át vezetett a Réz-kanyonba. Elbeszélésmódja egyszerre személyes és tudományos; az egyéni sorsok pontos és empatikus leírása mellett ismerteti a tudomány aktuális állását is az emberi fiziológiáról, táplálkozásról, az evolúcióról. 
A Futni születtünk nem csupán a szellemünket mozgatja meg, hanem a testünket is arra ösztönzi, hogy tegyük próbára a lábunkat, és lássuk be: mindannyian futni születtünk.
Saját vélemény: Az egyik oktatóm mesélt még alapképzés egyik óráján erről a könyvről és azóta várólistás. Ez a második futásról szóló könyv a listámon, ennek is oka van, mégpedig igen egyszerű: szeretném ezt a sportot egyszer aktívan is űzni, szóval nem árt a kellő motiváció! :)
***
Kemény Kristóf:
Szökjünk ki focizni!
Puskás Öcsi - A külvárosi vagány hihetetlen kalandjai

Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 64 oldal

Fülszöveg:
Öcsi ​imád focizni. Ha tehetné, egész nap a rongylabdát rúgná a grundon. Csakhogy a házukhoz közeli pályán általában nagyobb fiúk játszanak, ezért őt és legjobb barátját, a szomszédban lakó Cucut szinte sosem veszik be a csapatba. Folyton azon jár az eszük, hogy tudnának ok is beszállni, hogy hívhatnák fel magukra a nagyok figyelmét?! 
Szerintetek sikerül nekik? És vajon szót fogad a lázasan ágyban fekvő Öcsi az édesanyjának, Margit néninek, aki megtiltja neki, hogy kimenjen az udvarra játszani a többiekkel? 
Barátkozzatok össze a külváros legvagányabb kissrácával, éljétek át Öcsivel a kalandos gyerekkorát, vegyetek részt a csínytevéseiben, rúgjátok vele a labdát! 
Ő alig várja, hogy egy csapatban legyetek!
Saját vélemény: A focit továbbra sem szeretem, ez a kötet egyetlen oknál fogva került fel a listára, mégpedig az illusztrációk miatt. A kedves ismerősöm, Mayer Tamás illusztrálta ugyanis, akinek nagyon szeretem a munkáit, így mindenképp szeretném majd közelebbről is megcsodálni őket! :3

Nos ennyi lenne most csak a lista, remélem találtok kedvetekre valót ti is benne! Nektek van kedvenc sportról szóló könyvetek? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése