Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mit gondolnak bloggereink erről az egyszerre érdekes és rémes disztópiáról, tartsatok velük a blogturnén, aminek a végén a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés meg is nyerheti a könyvet!
"– Ne feledd, hogy nincs abban semmi rossz, hogy egy kísérlet csődöt mond, cicuska – hallottam Hue szavait –, egy kísérlet lényege nem a siker, hanem az, hogy tanuljunk belőle! Ha tehát mindannyian tanulunk belőle, akkor még mindig nagyon is pozitív az a tapasztalat."Vélemény:
Hiába írunk áprilist, azt hiszem az idei év egyik legkülönösebb olvasmányának járó díjat már most nyugodtan odaítélhetjük Jesse Andrews regényének, a Manmonnak. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül megosztó könyv lesz, mert bár hetek teltek el az elolvasása óta, még most sem tudom igazán, hogy hányadán is állok vele. Még ha tetszeni is fog nektek (mert alapvetően amúgy nem bírtam letenni), azt hiszem ezzel sokan lesztek még így...
A történet maga meglehetősen különleges, még ha rögtön a Gulliver utazásaira is asszociál az olvasó. Képzeljétek csak el, milyen lenne, ha arányosan a vagyonoddal a méreted is változna. Minél gazdagabb vagy, annál nagyobb lehetsz, de ez igaz akkor is, ha szegény vagy... kisebbé válhatsz, mint egy mókus... A legelkeserítőbb peDig, hogy csak az álmaitokban lehettek ugyanakkorák. Nem hangzik valami jól, igaz? Nos... főszereplőnk, Warner és családja első kézből is megtapasztalhatja ennek a különös és gyakran igazságtalan világnak az árnyoldalait. Warnerék szegények... annyira szegények, hogy méretük egy patkányéval vetekszik. Az életük csupa veszély, s a vagyonosabb tanárok és orvosok is mind óriások hozzájuk képest. Ebben a világban csak akkor van esélyük, ha fel tudják nagyíttatni magukat, s Warner húgával, Prayerrel, valamint legjobb barátjával, Usherrel együtt szinte bármire képesek a jobb élet reményében...
Anélkül, hogy még több szót ejtenék magáról a cselekményről, el kell, hogy mondjam, a Manmon egy zseniális társadalomkritika a világról, amelyben élünk. Görbe tükröt állít elénk, hogy véletlenül se felejtsük el gyarlóságainkat. A manmon (amely igazából egyfajta fizetőeszköz) által vásárolt nagyság csak egy extra kifejezése annak, amit a vagyonbeli különbségek okoznak a való világban. Nyilván ez adja meg az egész könyv pikantériáját, hiszen nem csak átvitt értelemben taposhatnak el a történetben a náladnál sokkal gazdagabbak. Az alapvetés viszont ugyanaz: amennyiben szegény vagy, akkor sokkal nehezebb kitörnöd a helyzetedből, hiszen alapból kisebb az esélyed akár normális oktatásra vagy a megfelelő orvosi ellátásra. A szegények (és aprók) hangját a nagyon nem hallják (vagy nem akarják...), így csak önmagukra számíthatnak és emberfeletti erővel kell megküzdeniük a mindennapokban. Természetesen a politika is megjelenik, hiszen nem minden óriás önző... Warner a történet során pártfogót kap, akinek a személye többször is mosolyra fakasztott, pontosabban az, ahogyan az ellenfelei mindenféle légből kapott és abszurd ötletekkel próbálják ellehetetleníteni a politikai pályáján. A visszavágás természetesen nem marad el... :)
Kicsit bizonytalan vagyok amúgy azzal kapcsolatban, hogy mennyire nevezhető a Manmon ifjúsági regénynek. Jesse Andrews abszolút nem finomkodik a szereplőivel és a cselekménnyel kapcsolatban. Gyakran rendkívül naturalista és kegyetlen, a szexualitás, az erőszak és a vér gond nélkül, már-már egyfajta belenyugvó természetességgel elevenedik meg a lapokon. Egy abszolút nyitott hozzáállást kíván a könyv, mert bár van benne sok szépség is, túlnyomórészt egy kegyetlen világ megpróbáltatásai várnak a szereplőkre és ezt nem finomkodik bemutatni.
A nyitottság egy másik oldalról is szükséges, ugyanis nem egy hétköznapi megfogalmazásban tárul elénk a történet. A szavak sok esetben összefolynak, új fogalmakat alkotnak és az elején kicsit nehéz belerázódni ebbe. A stílus amúgy szintén a társadalmi különbségeket hivatott kiemelni, utalva az aprók tanulatlanságára, tudatlanságára. Itt mindenképp meg kell jegyeznem azt is, hogy minden elismerésem a fordítóé, mert biztos vagyok benne, hogy piszok nehéz feladat lehetett értelmezni és visszaadni Warner beszédét és ezzel együtt a személyiségét.
Az eddig leírtakból talán kitűnik vagy legalábbis várható, hogy a szereplőink maguk sem tökéletesek. Hibát hibára halmoznak és garantáltan nem mindig értesz majd egyet a döntéseikkel, de az esendőségük miatt fognak hozzád is közel kerülni. Nem lettek kedvenc szereplőim, de emlékezetes karakterekben (és jelenetekben) nincs hiány.
Összességében noha elég negatívnak érződhet az írásom, nem lehúzni szándékoztam a könyvet. Nagyon sötéten és komoran szűrődött át rajtam ez az élmény, de ez közel sem jelenti azt, hogy rossz írásról lenne szó. Sőt, nem tudom, hogy várható-e folytatás is, de abszolút kíváncsi lennék, hogy mit sikerülni még kihozni ebből a világból és ezekből a karakterekből.
A történet maga meglehetősen különleges, még ha rögtön a Gulliver utazásaira is asszociál az olvasó. Képzeljétek csak el, milyen lenne, ha arányosan a vagyonoddal a méreted is változna. Minél gazdagabb vagy, annál nagyobb lehetsz, de ez igaz akkor is, ha szegény vagy... kisebbé válhatsz, mint egy mókus... A legelkeserítőbb peDig, hogy csak az álmaitokban lehettek ugyanakkorák. Nem hangzik valami jól, igaz? Nos... főszereplőnk, Warner és családja első kézből is megtapasztalhatja ennek a különös és gyakran igazságtalan világnak az árnyoldalait. Warnerék szegények... annyira szegények, hogy méretük egy patkányéval vetekszik. Az életük csupa veszély, s a vagyonosabb tanárok és orvosok is mind óriások hozzájuk képest. Ebben a világban csak akkor van esélyük, ha fel tudják nagyíttatni magukat, s Warner húgával, Prayerrel, valamint legjobb barátjával, Usherrel együtt szinte bármire képesek a jobb élet reményében...Anélkül, hogy még több szót ejtenék magáról a cselekményről, el kell, hogy mondjam, a Manmon egy zseniális társadalomkritika a világról, amelyben élünk. Görbe tükröt állít elénk, hogy véletlenül se felejtsük el gyarlóságainkat. A manmon (amely igazából egyfajta fizetőeszköz) által vásárolt nagyság csak egy extra kifejezése annak, amit a vagyonbeli különbségek okoznak a való világban. Nyilván ez adja meg az egész könyv pikantériáját, hiszen nem csak átvitt értelemben taposhatnak el a történetben a náladnál sokkal gazdagabbak. Az alapvetés viszont ugyanaz: amennyiben szegény vagy, akkor sokkal nehezebb kitörnöd a helyzetedből, hiszen alapból kisebb az esélyed akár normális oktatásra vagy a megfelelő orvosi ellátásra. A szegények (és aprók) hangját a nagyon nem hallják (vagy nem akarják...), így csak önmagukra számíthatnak és emberfeletti erővel kell megküzdeniük a mindennapokban. Természetesen a politika is megjelenik, hiszen nem minden óriás önző... Warner a történet során pártfogót kap, akinek a személye többször is mosolyra fakasztott, pontosabban az, ahogyan az ellenfelei mindenféle légből kapott és abszurd ötletekkel próbálják ellehetetleníteni a politikai pályáján. A visszavágás természetesen nem marad el... :)
Kicsit bizonytalan vagyok amúgy azzal kapcsolatban, hogy mennyire nevezhető a Manmon ifjúsági regénynek. Jesse Andrews abszolút nem finomkodik a szereplőivel és a cselekménnyel kapcsolatban. Gyakran rendkívül naturalista és kegyetlen, a szexualitás, az erőszak és a vér gond nélkül, már-már egyfajta belenyugvó természetességgel elevenedik meg a lapokon. Egy abszolút nyitott hozzáállást kíván a könyv, mert bár van benne sok szépség is, túlnyomórészt egy kegyetlen világ megpróbáltatásai várnak a szereplőkre és ezt nem finomkodik bemutatni.
A nyitottság egy másik oldalról is szükséges, ugyanis nem egy hétköznapi megfogalmazásban tárul elénk a történet. A szavak sok esetben összefolynak, új fogalmakat alkotnak és az elején kicsit nehéz belerázódni ebbe. A stílus amúgy szintén a társadalmi különbségeket hivatott kiemelni, utalva az aprók tanulatlanságára, tudatlanságára. Itt mindenképp meg kell jegyeznem azt is, hogy minden elismerésem a fordítóé, mert biztos vagyok benne, hogy piszok nehéz feladat lehetett értelmezni és visszaadni Warner beszédét és ezzel együtt a személyiségét.Az eddig leírtakból talán kitűnik vagy legalábbis várható, hogy a szereplőink maguk sem tökéletesek. Hibát hibára halmoznak és garantáltan nem mindig értesz majd egyet a döntéseikkel, de az esendőségük miatt fognak hozzád is közel kerülni. Nem lettek kedvenc szereplőim, de emlékezetes karakterekben (és jelenetekben) nincs hiány.
Összességében noha elég negatívnak érződhet az írásom, nem lehúzni szándékoztam a könyvet. Nagyon sötéten és komoran szűrődött át rajtam ez az élmény, de ez közel sem jelenti azt, hogy rossz írásról lenne szó. Sőt, nem tudom, hogy várható-e folytatás is, de abszolút kíváncsi lennék, hogy mit sikerülni még kihozni ebből a világból és ezekből a karakterekből.
Kedvenc idézetek:
"...az rendben van, ha az ember nagyobb akar lenni, perszehogy mindenki erre vágyik, de ne feledd, hogy ez nem a világon az egyetlen fontos dolog, és az ember mindig megfizet érte, nemcsak az idejével és a manmonjával, hanem az emberi kapcsolataival, a-lapp elveivel, a személyiségével, önmagával meg ilyesmi.
Egy bizonyos méreten még mindig akár boldog is lehetsz, ezt ne feledd! Valójában szinte minden méretnél."
Eredeti cím: Munmun
Nyelv: magyar
Fordította: Abrudán Katalin
ISBN: 9789634990307
Eredeti megjelenés: 2018.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 448
Kiadta: Maxim Könyvkiadó
Fülszöveg:
Egy – a miénkhez ugyancsak hasonló – alternatív világban az emberek magassága egyenesen arányos vagyonuk nagyságával. A legeslegszegényebbek akkorák, mint egy patkány, a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéval vetekszik.Warner, és nővére Prayer nincstelen nyomorban élnek, tehát egészen aprók. Ez a méret nemcsak megalázó, hanem sok veszélyt is rejteget magában: a testvéreknek éjjel-nappal olyan halálos veszedelmekkel kell szembenézniük, amelyeket a gazdagok elképzelni sem tudnak, kezdve attól, hogy egy macska bármikor szétmarcangolhatja őket, egészen odáig, hogy valaki eltapossa az otthonukat. Számukra nem készítenek megfelelően apró kocsikat, vagy telefonokat. Nem lenne értelme, hiszen aki ennyire apró, annak nincs vásárlóereje, sőt iskolákat és kórházakat sem építenek nekik, mert a szakképzett, fizetett orvosok, tanárok be sem férnének az apró épületekbe. Warner és Prayer tudják, hogy egyetlen reményük, ha valahogy felnagyíttatják magukat. De vajon hogyan maradhat két aprószegény életben egy olyan világban, ahol minden összeesküdött ellenük?Kitűnő, szeretettel és humorral teli új hang szólal meg ebben a korunknak címzett, különleges, társadalmi regényben, amely méltó arra, hogy az 1984 és A láthatatlan mellé soroljuk. A társadalmi egyenlőtlenségek következményei egészen a zsigerekig hatnak ebben a szórakoztató, ám mégis szívszorongatóan tragikus kalandtörténetben.
Nyereményjáték
Főszereplőnk világában az emberek változtathatják a magasságukat attól függően, hogy mennyi pénzt utalnak át a méretszámlájukra, de akadnak történetek, amikben ruhák, italok, ételek vagy effélék segítségével változtatják a szereplők a magasságukat! Minden állomáson találtok egy képet egy méretváltoztató karakterrel, akinek a NEVÉT be kell írnotok a rafflecopter megfelelő rubrikájába. De hogy egy kicsit segítsünk nektek, el is rejtettük a beírandó nevet a bejegyzéseinkben! Keressétek a kiemelt betűket!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kép:
Amennyiben a Rafflecopter doboz nem jelenik meg, úgy IDE KATTINTVA elérhetitek!
Állomások:
04.23 - Hagyjatok! Olvasok!
04.23 - Hagyjatok! Olvasok!
04.25 - Nem félünk a könyvektől
04.27 - Könyv és más
04.29 - Hagyjatok! Olvasok! EXTRA
Képek forrása: X X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése