A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Jeff Wheeler Királyforrás sorozatának második része március végén. A tolvaj lánya kilenc évvel később veszi fel a fonalat, a főhőseink immár 17 évesek. Owen Kiskaddon még mindig hűséges Severn királyhoz, akinek azonban rendkívül megosztott a hírneve, és rengeteg ellensége akad. A fiatal fiú egyre több titok, cselszövés és olyan játszmák kereszttüzében találja magát, amelyeket még nem tud teljesen kiismerni, miközben az Evie iránt táplált gyengéd érzelmei is összezavarják. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi a véleménye a könyvről a blogturnéban résztvevő bloggereknek, akkor tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért.
"Már régen rájött, hogy királyok és koronák játszmáiban sosem csak két fél áll egymással szemben – mindig vannak figurák, amelyek a háttérben megbújva várják a pillanatot, hogy maguk is a táblára kerüljenek."Vélemény:
Jeff Wheeler Királyforrás sorozata számomra az év egyik nagy újdonsága, hiszen az első részt is csak nemrég sikerült magamnak felfedezni. (Ennek az értékelésével még tartozom, szóval rendhagyó módon, a blogturné végett most egyből a folytatást veszem górcső alá.) Amit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy bár A királynő méregkeverője is azonnal kedvenccé vált, a folytatás, ha lehet még sokkal jobb lett: eseménydúsabb, izgalmasabb és sokkal érdekesebb is egyben!
Az történet szempontjából a két rész között kilenc év telt el, s Owen kisgyermekből egy céltudatos és magabiztos fiatalemberré érett. Ahogy az várható is volt az első rész után, közte és (kis) barátnője, Elysabeth Victoria Mortimer között a fiatalkori barátság szerelemmé alakult. A boldogságuk azonban nem lehet tökéletes: a királyságban évek óta dúló viszályok a tetőfokukra hágnak és ezek a kapcsolatuk elé is legyőznivaló akadályokat gördítenek. Severn király koronáját ugyanis egy semmiből fellépő trónbitorló követeli magáénak, s a király Elysabethet felhasználva igyekszik szembeszállni a fenyegetéssel...
Ahogy az első rész, úgy a második is igaz történeteken alapul. Wheeler ismét a történelem nagy eseményei felé fordult, ezúttal a rózsák háborúját tanulmányozta könyvéhez. Ez az egyik oka, amiért különösen szeretem ezt a sorozatot, ugyanis bár Wheelert a valós események inspirálták, mégis attól válik különlegessé a története, hogy választ próbál találni, a "mi lett volna, ha...?" típusú kérdésekre és nem fél elrugaszkodni a már megtörtént eseményektől. A tolvaj lányában is nagyszerűen ötvözi az általunk megismert középkori világképet a fantázia és talán mondhatom azt, hogy a mágia világával.
Az első részhez képest sokkal grandiózusabbnak éreztem a folytatást. Míg A királynő méregkeverője amolyan bevezetésnek tűnt a szereplők megismertetésével és a fennálló hatalmi rendszer bemutatásával, addig a második rész már egyből belecsap az események közepébe. Ismereteink nagyjából Ceredigionra és Westmarchra korlátozódtak korábban, a hatalmi harcok kiélesedésével viszont megismerjük a teljes királyságot, számos herceget és hercegnőt, főurat, a kémszolgálat embereit, stb... Emiatt az elején egy kicsit nehéz volt a sok információ között kiigazodni, s néhány részlet talán el is sikkadt, de a végül minden a helyére került és aztán lehetetlen volt letenni a könyvet.
Ármányok, intrikák és cselszövések... Csupa szinonima, mégis talán ezzel tudnám legjobban leírni a történetet. Lényegében Owen szemszögéből látjuk mi magunk is eseményeket, s hiába a Forrás kegyeltje a fiú, egészen addig mi magunk sem lehetünk tisztában a miértekkel, amik ő maga rá nem jön, hogy mi is történik valójában és ki, vagy mi áll a történések hátterében. Ettől pedig rettentően izgalmassá válik az egész, csak kapkodjuk a fejünket a döbbenetesebbnél döbbenetesebb csavaroknak köszönhetően, hogy aztán a végén Wheeler egy óriás hátraarccal ránk rontson, kitépje a szívünket és még meg is tapossa azt...
Karakterekben továbbra is erős maradt könyv. Owent nem lehet nem kedvelni, de aki igazán szót érdemel az Severn király maga. Hiába tűnt az esetek többségében negatív és utált karakternek, a cselekedeteit és viselkedését mindig lehetett mentegetni, sosem volt tisztán fekete vagy fehér a személye, éppen ezért a kötet drámai befejezése minden eddigi gondolatunkat megkérdőjelezi.
A fentebb már említett elsikkadt részlethez visszatérve egészen pontosan a címszereplő tolvaj lányára, Etayne-re gondoltam. Hiába a hangzatos cím, a személyét nem igazán sikerül megismerni, ott van az események sűrűjében, de a hatása meg sem közelíti a Tryneowy-ét, a méregkeverőéjét.
Összességében tehát egy rendkívül erős folytatás volt A tolvaj lánya, izgalmas és pörgős, ami természetesen számos nyitott kérdést is maga után hagyott, s amire talán majd a következő rész fog választ adni. Imádtam a taktikázást és cselszövéseket, illetve az elvei mellette kitartó Owent, nem csoda hát, hogy rendkívül kíváncsi vagyok, hogy jó pár év elteltével hogyan is fog alakulni a szereplőink sorsa és mit tartogat számukra a befejező rész. Remélem hamar a kezeink közt tudhatjuk azt is! :3
Az történet szempontjából a két rész között kilenc év telt el, s Owen kisgyermekből egy céltudatos és magabiztos fiatalemberré érett. Ahogy az várható is volt az első rész után, közte és (kis) barátnője, Elysabeth Victoria Mortimer között a fiatalkori barátság szerelemmé alakult. A boldogságuk azonban nem lehet tökéletes: a királyságban évek óta dúló viszályok a tetőfokukra hágnak és ezek a kapcsolatuk elé is legyőznivaló akadályokat gördítenek. Severn király koronáját ugyanis egy semmiből fellépő trónbitorló követeli magáénak, s a király Elysabethet felhasználva igyekszik szembeszállni a fenyegetéssel...
Ahogy az első rész, úgy a második is igaz történeteken alapul. Wheeler ismét a történelem nagy eseményei felé fordult, ezúttal a rózsák háborúját tanulmányozta könyvéhez. Ez az egyik oka, amiért különösen szeretem ezt a sorozatot, ugyanis bár Wheelert a valós események inspirálták, mégis attól válik különlegessé a története, hogy választ próbál találni, a "mi lett volna, ha...?" típusú kérdésekre és nem fél elrugaszkodni a már megtörtént eseményektől. A tolvaj lányában is nagyszerűen ötvözi az általunk megismert középkori világképet a fantázia és talán mondhatom azt, hogy a mágia világával.
Az első részhez képest sokkal grandiózusabbnak éreztem a folytatást. Míg A királynő méregkeverője amolyan bevezetésnek tűnt a szereplők megismertetésével és a fennálló hatalmi rendszer bemutatásával, addig a második rész már egyből belecsap az események közepébe. Ismereteink nagyjából Ceredigionra és Westmarchra korlátozódtak korábban, a hatalmi harcok kiélesedésével viszont megismerjük a teljes királyságot, számos herceget és hercegnőt, főurat, a kémszolgálat embereit, stb... Emiatt az elején egy kicsit nehéz volt a sok információ között kiigazodni, s néhány részlet talán el is sikkadt, de a végül minden a helyére került és aztán lehetetlen volt letenni a könyvet.
Ármányok, intrikák és cselszövések... Csupa szinonima, mégis talán ezzel tudnám legjobban leírni a történetet. Lényegében Owen szemszögéből látjuk mi magunk is eseményeket, s hiába a Forrás kegyeltje a fiú, egészen addig mi magunk sem lehetünk tisztában a miértekkel, amik ő maga rá nem jön, hogy mi is történik valójában és ki, vagy mi áll a történések hátterében. Ettől pedig rettentően izgalmassá válik az egész, csak kapkodjuk a fejünket a döbbenetesebbnél döbbenetesebb csavaroknak köszönhetően, hogy aztán a végén Wheeler egy óriás hátraarccal ránk rontson, kitépje a szívünket és még meg is tapossa azt...
Karakterekben továbbra is erős maradt könyv. Owent nem lehet nem kedvelni, de aki igazán szót érdemel az Severn király maga. Hiába tűnt az esetek többségében negatív és utált karakternek, a cselekedeteit és viselkedését mindig lehetett mentegetni, sosem volt tisztán fekete vagy fehér a személye, éppen ezért a kötet drámai befejezése minden eddigi gondolatunkat megkérdőjelezi.
A fentebb már említett elsikkadt részlethez visszatérve egészen pontosan a címszereplő tolvaj lányára, Etayne-re gondoltam. Hiába a hangzatos cím, a személyét nem igazán sikerül megismerni, ott van az események sűrűjében, de a hatása meg sem közelíti a Tryneowy-ét, a méregkeverőéjét.
Összességében tehát egy rendkívül erős folytatás volt A tolvaj lánya, izgalmas és pörgős, ami természetesen számos nyitott kérdést is maga után hagyott, s amire talán majd a következő rész fog választ adni. Imádtam a taktikázást és cselszövéseket, illetve az elvei mellette kitartó Owent, nem csoda hát, hogy rendkívül kíváncsi vagyok, hogy jó pár év elteltével hogyan is fog alakulni a szereplőink sorsa és mit tartogat számukra a befejező rész. Remélem hamar a kezeink közt tudhatjuk azt is! :3
Kedvenc idézetek:
"Az ember azt hiszi el, amit hinni akar."
"Csak azt gyűlöljük, amit nem értünk egészen."
"Az életben nem mindig azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit akarunk. De a jellemünk az által formálódik, hogy mit kezdünk az ilyen csapásokkal."
Eredeti cím: The Thief's Daughter
Nyelv: magyar
Fordította: Varga Tibor
ISBN: 9789634574361
Eredeti megjelenés: 2016.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 416
Kiadta: Könyvmolyképző
Fülszöveg:
Harcba száll, ha a kötelesség szólítja, de vajon a szerelemért is képes megtenni?
Owen Kiskaddon rabként került a rémséges Severn király udvarába. Aztán, miután elhitette vele, hogy a Forrás kegyeltje, sikerült a házsártos uralkodó kegyeibe férkőznie. Kilenc év telt el azóta, és az egykor bátortalan Owen mostanra magabiztos fiatalemberré cseperedett. Horwath herceg pártfogása alatt sokat tanult harcról és politikáról, és időközben beleszeretett gyermekkori barátjába, a herceg unokájába.
De az Owen és Elysabeth Mortimer által elképzelt boldog jövőt beárnyékolja a király ármánykodása.
Egy trónkövetelő lépett színre, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja Királyforrás koronáját. Severn király szembeszáll a veszéllyel, de Elysabethet használja fel ahhoz, hogy tőrbe csalja az imposztort – Owen, aki csupán jelentéktelen szereplő e színjátékban, most arra kényszerül, hogy válasszon kötelesség és szerelem között. A vidéket méregkeverők és kémek járják, a háború a küszöbön áll, és Owennek szörnyű áldozatot kell hoznia, ha távol akarja tartani a fenyegető árnyakat.
Vajon szíve a királyt követi, vagy hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért?
Ismerd meg sorsukat!
Nyereményjáték
A legtöbb fantasy könyvhöz hasonlóan a Királyforrás világához is készült térkép, amiket általában a könyvek elején találhatunk meg. Mostani játékunk során arra leszünk kíváncsiak, hogy vajon a térképek alapján felismeritek-e az adott könyvsorozatot. Minden állomáson találni fogtok egy térképet, a feladat pedig annyi, hogy beírjátok a könyvsorozat szerzőjét és nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A térkép:
Amennyiben a Rafflecopter doboz nem jelenik meg, úgy IDE KATTINTVA elérhetitek!
04.03 - Nem félünk a könyvektől
04.05 - Sorok Között
04.07 - Deszy könyvajánlója
04.09 - Dreamworld (extra állomás)
Képek forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése