Nyelv: magyar
ISBN: 9789639884533
Eredeti megjelenés: 2006.
Kötésmód: puhatáblás
Oldalszám: 528
Kiadta: Animus
Fülszöveg:
Eredeti megjelenés: 2006.
Kötésmód: puhatáblás
Oldalszám: 528
Kiadta: Animus
Fülszöveg:
Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…
"Lisbeth Salanderrel nem jó kikezdeni. Az egész világhoz úgy áll hozzá, hogy ha puskát fognak rá, szerez egy nagyobbat."Vélemény:
Imádtam az első részt. És ha lehet, ezt mégjobban. Az első részhez képest ez még pörgősebb volt, kicsit hosszra rövidebb is, ami talán még inkább hozzátett ehhez. Ismét végig fennállt a feszültség, lehetetlen volt letenni, s ha egyéb bokros teendőim nem akadályoznak, egy nap alatt ki is végeztem volna szerencsétlent.
Larsson zseniálisat alkotott újfent. Ezúttal még jobban megismerkedhetünk Lisbethttel, lényegében egy nyomozás keretében. Folyamatosan bizonytalanságban tartott és mindig sikerült megdönteni az aktuális tippjeimet a nyomozás alakulásával kapcsolatban. Olyan fordulatokat kapunk, aminél nem győzzük kapkodni a fejünket. A legjobban az tetszett, hogy végre szinte mindent megtudtunk Lisbeth múltjáról. Annyira érdekes és hihetetlen volt, folyamatosan hüledeztem és fennhangon újságoltam el az új információkat a környezetemnek. Biztos díjazták, hiszen fogalmuk sem volt róla, hogy miről beszélek… :D
Mikael ebben a részben sokkal kevesebb szerepet kapott, amit egy kicsit sajnálok, de kárpótolt Lisbeth. Újra bebizonyosodott az is, milyen erős karakter. Majdhogynem példakép értékű, nagyon szimpatikus a viselkedése és akár követendő példáként is el tudom képzelni, még akkor is ha nagyon sajátságos felfogása van az életről. Nála mégis valahogy jól jön ki az, hogy mindent feketében és fehérben lát: számára csak a jó és rossz létezik, nincs átmenet.
Viszont, ami baromi idegesítő volt, azok a nyomozók. A legidegesítőbb Faste… Ennyi rosszmájú baromságot összehordani valakiről, akit nem is ismernek... Oké, legyenek szkeptikusak a kapott információkkal kapcsolatban, de amikor pl. Lisbeth aktáiról esik szó és látványosan homályos adatok vannak benne, akkor miért nem gondolkodnak el azon, hogy akik személyesen is ismerték a lányt, talán tényleg igazat mondtak és lehet, hogy a bibi az aktákkal van és nem magával a személlyel… Néha meg tudtam volna őket csapni, annyi ostobaságot összehordtak. Semmi szakmai nem volt néhány beszélgetésükben.
Mondjuk a szkeptikus nyomozóknak köszönhetően íródtak a legviccesebb jelenetek, legalábbis ami az Evil Fingers egyik tagjának kihallgatásán zajlott, az egyenesen zseniális volt. Hangosan röhögtem fel nem egyszer. :D
Hogy ejtsek egy kis negatív megjegyzést is, az a vége… Irreális volt már egy kicsit, majdhogynem fantasztikumba ment át: ott is megvolt a kiakadás az események alakulása miatt, aztán csak felhúzott szemöldökkel szemléltem, hogy oldódik meg a helyzet. Ez persze hozzájárult ahhoz, hogy szép kis izgalommal, kissé függő véggel érjen véget a könyv.
Egyértelműen naaagyon várom a folytatást! Tudom, hogy ez már az utolsó rész lesz a Larsson által írt eredeti Millenium kötetekből, így kicsit félek, hogy mit fogok kapni és hogy aztán mit várhatok majd Lagercrantz-tól, de ez nem tántorít el!
A borító:
Nagyon örülök, hogy megtartották az első részről ismert sémát, a bokszkesztyűk pedig így utólag nyerték el a jelentőségüket. Ötletes, jó látni ezeket az apró utalásokat. :3
Nagyon örülök, hogy megtartották az első részről ismert sémát, a bokszkesztyűk pedig így utólag nyerték el a jelentőségüket. Ötletes, jó látni ezeket az apró utalásokat. :3
Kedvenc idézetek:
"– Tudod, veled együtt tudnék élni. Te mindig békén hagysz, ha egyedül akarok lenni."
"– Nem leszbikus sátánizmusból, ha eddig ezt hitte volna. És ha ebből indulnak ki Lisbeth keresésénél, akkor már értem, miért nem találják.
– Maga tudja, hol van?
Norén maga elé tartotta a kezét, és előre-hátra ingatta a felsőtestét.
– Érzem, hogy közel van… várjon, megnézem telepatikusan…
– Na ezt fejezze be gyorsan!"
"Senki sem ártatlan. Csak a felelősségnek vannak különböző fokozatai."
"Nem sok fizikai fenyegetés van, amit ne lehetne ellensúlyozni egy jó kis kalapáccsal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése