Veronica Roth: A hűséges

Eredeti cím: Allegiant
Nyelv: magyar
ISBN: 9789635398768
Eredeti megjelenés: 2013.
Kötésmód: ragasztott kötött
Oldalszám: 450
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris és Tobias elindul, hogy feltérképezze a város határain túli világot.

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet maguk mögött hagytak. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

"Egészen fiatalkorom óta mindig is tudtam: az élet mindannyiunkat megsebez. Enélkül nem úszhatjuk meg.

Most azonban ezt is megtanultam: a sebeink behegedhetnek. Sőt módunkban áll meggyógyítani egymást."

Vélemény:
Most ugrok egyet, és kihagyva a második részt, a harmadikat veszem kicsit górcső alá. Az első rész többé-kevésbé pozitív emlékeket hagyott maga után. A második, s pláne a harmadik után pedig rá kellett jönnöm, hogy nem értem a trilógia istenítésének okát. A film volt az, ami tett arról, hogy megmaradjon az emlékeimben, a második részből pedig már csak kisebb momentumok ragadtak meg... És a harmadik?

Őszintén szólva minőségileg egy kisebb ugrás volt az előző után. De sajnos ez is kevés volt. Az egyik legnagyobb gondom az volt vele, hogy a szereplők nagy részére már nem is emlékeztem. Számtalanszor tettem fel a kérdést, hogy ez mégis ki a fene? Talán a vérszegény karakterek hibája ez, a mellékszereplők abszolút nem élnek, semmi nem teszi őket érdekessé vagy maradandóvá.

Végül túlléptem ezen és folytattam a könyvet. A végeredmény az lett, hogy összecsapottnak éreztem az egészet. Magát a témát, a kerítésen túli élet miértjet nagyon jól fel lehetett volna dolgozni. Érdekes témákat és problémákat vet fel az írónő, amiket végül csak érintőlegesen sző bele a történetbe, s így aztán csak nagyon minimális hatást ér el vele. Pedig ha ezt a vonalat kicsit jobban erőlteti, talán jobban meggyőzött volna.

Egyértelműen a végkimenetel az, ami igencsak megosztotta az olvasók táborát. Az események hatását gondolom nem lehet vitatni, bár én voltam annó olyan szerencsétlen, hogy belefutott egy-két spoilerbe a neten... :) Mégis... Számomra kicsit értetlen és fölösleges volt az egész. Túl in medias res, bár ez a való világban is gyakran alakulhat így. Váratlanul. Icipicit olyan érzésem volt, mintha az írónő elunta volna a történetét, elveszett a lendület.

Amit nem gondoltam volna, hogy sikerül megsajnálnom Tobiast. Kissé halvérűvé vált a karaktere, vagy csak szép lassan kidomborodott ez az oldala, így aztán meglepődtem azon, hogy képes belőlem bármiféle érzelmet kisajtolni, de megtörtént...

És hát ennyi. Nem hiszem, hogy újra fogom valaha is olvasni a kötetek bármelyikét. Én nem éreztem se ürességet, se kétségbeesést, se hasonlókat. Örültem, hogy vége. (És persze időközben megjelent egy Négyes... Még meggondolom, de csakis azért, hogy esetleg teljesen legyen a listám.)

A borító:
Szeretem az eredeti jellegzetes borítókat, bár őszintén szólva már nem emlékszem annyira a történetre, hogy bármiféle szimbolikát felfedezni véljek, így ha valakinek frissebb az élmény az nyugodtan megoszthatná egy komment kíséretében. :) Ellenben a filmes borítók ennél a sorozatnál borzalmasak. :(

Kedvenc idézetek:

"Sokféle úton-módon lehet bátor az ember ebben a világban. A bátorság olykor azt jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad – vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál, vagy mindenkiről, akit szerettél – valamilyen magasabb rendű cél érdekében.
De előfordul, hogy nem.
Néha nincs többről szó, mint arról, hogy összeszorítsd a fogad, amikor fájdalom gyötör. Bátorság kellhet a nap mint nap végzett munkához, a lassú haladáshoz egy jobb élet felé.
Ez az a fajta bátorság, amelyre szükségem van most."

"A Bátrak merészek, de kegyetlenek, a Műveltek értelmesek, viszont hiúk, a Barátságosak békések, ám passzívak, az Őszinték egyenesek, de meggondolatlanok, az Önfeláldozók pedig önzetlenek ugyan, ámde szeretnek kötözködni."

"A hazugság ki nem mondása is csak hazugság marad."

[Ezen bejegyzés képei nem saját készítésűek! Forrásuk: tumblr.com]