Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Nyelv: magyar
ISBN: 9786155522567
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: ragasztott kartonált
Oldalszám: 228
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.

Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs.

Vélemény:

Ez a könyv a végletek könyve lett nálam azt hiszem, vagy talán csak még nagyon friss az élmény és ezért érzem ezt. Általában nem szoktam csalódni az Agave könyveiben és ezt sem nevezném annak, viszont szokatlan volt, egy egészen más színvonal. Szóval megpróbálom összeszedni csapongó gondolataimat...

Először is úgy kaptam kölcsön ezt a könyvet, hogy segítsek a tulajdonosnak megérteni, mi is történt a végén. Innentől kezdve aztán kételkedik is az ember lánya, pláne ha mellé olyan megjegyzéseket is kap, hogy érdekes mondatok vannak benne. Inkább rosszra számítottam, mint jóra. Ez többé-kevésbé cáfolva lett viszont.

A tőmondatokat mostanában előszeretettel viszik túlzásba, itt is kapunk belőle jóformán, de ezzel nem volt probléma. A megfogalmazás nagyon jó volt, viszont gyakran éreztem azt, hogy ez egyszerűen túl lett írva és ennek tudom be azt az okot, hogy iszonyatosan lassan és nehezen haladtam vele.

A történet érdekes volt, rengeteg lehetőséggel, hiszen egy disztópikus Budapestről van szó. Ezt néhol emésztgetni kellett, mert talán a túlírtság miatt elvesztem a részletekben és a gyakran homályos utalásokkal tarkított eseményszál szintén csak abban segített, hogy elvesszem azt a bizonyos fonalat. Amilyen jól indult a végére sajnos annyi elvarratlan szál maradt. Túl sok mindent akart egyszerre belesűríteni az író és ez sajnos így hátrányává lett. Kaptunk részleteket a múltból, kicsivel többet a jelenből és egy hangyányi misztikumot is, amiben ugye mindig van potenciál, de mivel ez szinte csak egy nyúlfarknyi rész tett ki, így akár ki is lehetett volna hagyni az egészet, mert semmi pluszt nem adott hozzá sajnos.

A főszereplőnk, Corvinus volt az egyetlen, akiről igazából megtudtunk dolgokat, míg a többi szereplő szinte homályban maradt. Ott volt például Ameena, a nő akihez gyöngéd érzelmek fűzték. Nem tudtam eldönteni, hogy ő most jó vagy rossz? Milyen szerepet játszott? Hova tartozott, miért csinálta azt, amit? De persze nem csak ő, hanem még sorolhatnám... Filo vagy Kando, vagy Samu szülei. Indítékok ímmel-ámmal, információk szintén és a végén nem tudunk meg szinte semmit. Iszonyatosan frusztráló.

Összességében ettől függetlenül azt hiszem tetszett. Külön kis kedvencek voltak a magyar szerzők műveiből való kis idézetek, átiratok. (Azt hiszem maga a cím is ilyesmi: "Feljövök érted a síri világból...") Vannak hibái és nem hiszem, hogy újraolvasós lesz, de ha minden igaz, ez az író első (második?) könyve volt és olvastam sokkal, de sokkal rosszabb első regényt is más magyar szerzőtől. Szóval kíváncsi leszek más munkáira is. :)

A borító:

IMÁDTAM! Igen, igen, én is egy vagyok azok közül az emberek közül, akik a külső alapján (is) ítélnek és ennek a könyvnek a külseje iszonyatosan megkapó. Tetszenek a színek, passzol a felirat és nagyon szép photoshop munka. Helyért kiált a polcon. ;) Ami hátránynak tekinthető az a puha borító. Én nem szoktam panaszkodni miatta, de jelen példány esetében sikerült kicsit a sarkára feküdnie a páromnak és alig mertem közölni az ismerőssel... :D Szerencsére nem volt belőle gond. :)

Kedvenc idézetek:

"Ki ismeri az emberek indokait, mit miért tesznek? Sokszor még saját magunkat sem értjük." 

"Minden elketyegő perc megkarcolja a bőrömet, csupa vér és heg vagyok." 

"– Az olvasás még sosem ártott senkinek – mosolyog és továbbáll." 

"Én nem használok okoslencsét, okosórát és hasonló okosszarokat. Egyrészt nem szeretem, ha a cuccaim okosabbak nálam. Másrészt az állandó elérhetőségnek megvan az ára; az, hogy tényleg elérhető vagy. Bárki bármikor megtalálhat, kis erőfeszítéssel megtudhatja, hol vagy, mit csinálsz. Ami enyhén szólva ellentmond az elveimnek.

Azt nem mondom, hogy nem vesződséges az élet kütyük nélkül egy olyan korban, amikor mindenki még a hajába is okoszselét ken, de megvan az az előnye, hogy tudom szűrni a felém irányuló érdeklődést. Ezért mondják rám, hogy korlátolt vagyok, de szerintem meg éppen hogy korlátlan."