Kiersten White: Paranormalcy - Természetfeletti

Eredeti cím: Paranormalcy
Nyelv: magyar
ISBN: 9789633736357
Eredeti megjelenés: 2014.
Kötésmód: ragasztott kartonált
Oldalszám: 354
Kiadta: Könyvmolyképző

Fülszöveg: 

Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat.De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.

– Álljunk csak meg egy pillanatra! Jól láttam, hogy az előbb ásítottál? – A vámpír leengedte a karját a klasszikus drakulapózból. Feltűnően nagy, fehér szemfogait újra eltakarta az ajkával. – Mi van veled? Nem elég izgalmas, hogy mindjárt meghalsz?

Vélemény:
Néha valami őrült gondolat folytán a kezembe fogok egy manapság oly népszerű Young Adult könyvet, hogy aztán megbánjam. Persze ennek nem kell kötelezően így lennie, de lehet hogy csak én vagyok annyira bénácska, hogy általában a pocsékokba nyúlok bele. Azt hiszem ennek a könyvnek az esetében is ez a helyzet áll fenn...

Próbálom azt mondani, hogy nem vagyok a YA könyvek ellen, de néha nehéz. A Paranormalcy lehetett volna jó, az alapszituáció még egészében tetszik is. Mármint maga az elképzelt világ, hiszen talán a címből is elképzelhető, de ha nem hát elárulom: a könyv bizony tele van természetfeletti lényekkel. És ebből adódik az egyik gyenge pontja: a túl sok különleges lénnyel szinte csak dobálózik az írónő. Nem adják meg azt a pluszt, amit várna az ember. Talán azt gondolnád, hogy egy ilyen könyv végig izgalmas és feszültséggel teli, de csak úgy felétől, háromnegyedétől kezd igazán izgalmassá válni a dolog.

Az a karakter, aki színt vitt az egészbe, egy tündér volt, mégpedig Reth. Lényegében az ő karakterét tartottam a legkevésbé felszínesnek, még talán neki volt a legárnyaltabb jelleme. Soha nem tudtam eldönteni, hogy ő vajon rossz e, vagy jó?

És persze szándékosan halogattam magát a főszereplőt... Mint a leírásból is kiderül, adott Evie, akinek szerintem már a beceneve is borzasztó idegesítő, de erre az írónő rádobott még egy adag picsogást, sok-sok rózsaszínt és strasszkövet (és zebramintát... Oo), s ráadásként még ő is különleges paranormális képességekkel rendelkezik. Nem, nem és nem. Az életben ő az a lány, akire furán nézünk és elkönyveljük buta szőkének. Nem is feltétlen igyekszik rácáfolni a sztereotípiára.

Olvasás után persze rájöttem, hogy ez is folytatásos regény, mert miért ne? Gondoltam adok neki még egy kis időt, emésztgetem és a későbbiekben meglátom, hogy kíváncsi leszek e a folytatásra. De eddig több a kontra érv ("rózsaszín"), mint a pro...