Suzanne Collins: A kiválasztott

Eredeti cím: Mockingjay
Nyelv: magyar
ISBN: 6155049712
Eredeti megjelenés: 2010.
Kötésmód: ragasztott kartonált
Oldalszám: 432
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: a Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a zsarnoksággal. És ebben a forradalomban Katnissnek döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

"Ezért aztán, amikor suttogva azt mondja: „Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”, azt felelem: – Igaz."

Vélemény:
Másodszori olvasásra újra felelevenednek bizonyos emlékek. Sok minden változott azóta, más a vélemény, mások az érzések. Amikor először olvastam, akkor még nem voltam igazán elájulva tőle. Hogy őszinte legyek nem is hagyott bennem igazán mély nyomot. Tisztában voltam a főbb eseményekkel, de rengeteg részletet elfelejtettem.

Most igazán együtt léteztem a történettel. Katniss továbbra is a szenvedő szerepében tetszeleg, ami még mindig érthető és hihető, tekintve mindazt, amin keresztülment. Az egyetlen ami igazán zavart még mindig, az a két fiú közötti gyötrődése. Csak egy kis időt kellett volna magának adnia, hogy elgondolkozzon a dolgokon és akkor talán ő maga sem lett volna annyira zavarodott és a problémák is hamarabb megoldódtak volna. Persze akkor hol marad a konfliktus... :)

De hogy őszinte legyek én átérzem a helyzetét és sok nőnemű társam is vélhetően. Ez így nem is igazán rontott a dolgok menetén, sőt mi több... Szerintem ez volt az egyik olyan momentum, amivel egy igazán csodálatos befejezést kaphatott a trilógia. Mert bármilyen szomorú és lehangoló az egész, az utolsó pár oldalon olyan érzelmi orgia hatol az ember szívéig, hogy nem lehet rá mást mondani, csakhogy gyönyörű. Hiába a kedvelt karakterek elvesztése, a gyász, az egész életen át megmaradt lelki sebek... Az együtt átélt borzalmak olyan köteléket alakítottak ki Katniss és Peeta között, amiben egy átlagembernek talán soha nem is lehet része. Nem is akarjuk, hogy része legyen; de az utolsó oldalak könnyeket fakasztanak és miután becsuktad a könyvet csak fura és tátongó ürességet érzel.

Megkedveltem olyan karaktereket, akiket eddig ki nem állhattam (Finnick) és olyanokat is, akik új szereplők voltak (Boggs). Továbbra is ki nem állhattam Gale-t, de talán Prim már a semleges zónába került. A kedvenc pedig továbbra is Peeta maradt. :) Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy oldják meg a könyv két részben való megfilmesítését.