Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Eredeti cím: Outlander
Nyelv: magyar
ISBN: 9789632451862
Eredeti megjelenés: 1991.
Kötésmód: ragasztókötött
Oldalszám: 912
Kiadta: Könyvmolyképző

Fülszöveg: 1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében. 

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

"Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmus szaga van."

Vélemény:

Őszintén akartam szeretni. De tényleg. És ennek ellenére sajnos fogalmam sincs, hányadán is állok vele. Annyi jót hallottam már róla, illetve a sorozatról. Így hát adtam neki egy esélyt, sőt a kedves könyvtáros néni egyből a többi részt is hazaküldte volna velem, de a vastagsága mellett még ott volt a másik gondolat, hogy mi van, ha nem fog igazán tetszeni? De járt az esély...

...még akkor is, ha a kedves írónő 900 oldalon keresztül nyújtotta a könyvet, mint a rétestésztát. (Minap pedig sokkolva hallottam, hogy a kilencedik kötetnél jár, ugyanilyen hosszakkal... Te jó ég!) De a lényeg. Összességét tekintve untam. Több száz oldalon keresztül minimális cselekménnyel vánszorogtak az események. Amúgy voltak nagyon jó részek, csak szerintem nem lett volna szükség ekkora terjedelemre, mert a lényegi események teljesen erejüket vesztették azzal, hogy oldalakon keresztül sokszor semmi nem történt. Persze értem én, hogy szükség van átvezetésre, de... Ez már túlzás.

Ami nekem még mondhatni fájó pont volt, az a szexualitás a könyvben. Nem vagyok ellene az erotikus jeleneteknek, de amit itt olvashattam, azt sajnos nem tudtam hova tenni. Vagy adta volna meg a módját, mint J.R. Ward, vagy hagyta volna a fenébe az egészet. Mert azzal, hogy valahol a felszínesség és a mélység között ingadozott, súlytalan lett az egész és se erotikusnak, se romantikusnak nem igazán lehet nevezni ezeket a jelenetek.

Amúgy többször volt olyan, hogy úgy éreztem, az írónő nem tudja kifejezni magát. Némely jelenetnél, gondolom az izgalom fokozása végett, elkezdett rejtélyeskedni. Nem is tudom, hogy fogalmazhatnám meg ezt jobban. Arra gondolok, hogy néha valami teljesen oda nem illő dologról kezdett beszélni és piff-paff, pár mondattal odébb persze ki is derült, hogy miről van szó, de addig meg csak pislogtam és olvastam vissza, hogy valamiről lemaradtam e?

A karakterekkel jó részt minden rendben volt, kivéve talán Claire-t. Engem borzasztóan zavart, ahogy reagált a dolgokra. Mert elméletben, ha "otthagyod" a férjed, akit szeretsz, akkor nem pattansz az első szépfiú ölébe. Vagy oké, reagáljon így, csak lássa be, hogy mondjuk egy ideje már nem is szereti (úgy) a férjét. Tudom, hogy volt róla szó amúgy, néha eszébe jutott, hogy "ó, Frank", aztán már el is felejtette. Lehet, hogy már a fentebb említett fölösleges húzás tehet erről, de... :/

Összességében amúgy nagyon tetszett a korszak, a helyszín és a történetet körüllengő misztikum. Emiatt gondolkozom még erősen rajta, hogy adjak e esélyt a folytatásoknak, vagy se. Ha mást nem is, maximum meglesem a sorozatot, hátha ad majd hozzá egy kis motivációt. :)