Suzanne Collins: Futótűz

Eredeti cím: Catching Fire
Nyelv: magyar
ISBN: 6155049729
Eredeti megjelenés: 2009.
Kötésmód: ragasztott kartonált védőborítóval
Oldalszám: 416
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.

A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

"– Nincs szükség rá. Az én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged – mondja. – Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom."

Vélemény:
A második részt közvetlenül a film megnézése után olvastam el újra és azt kell hogy mondjam, hogy sokat dobott rajta az élmény. Emlékszem, hogy az első olvasás után sokkal gyengébbnek éreztem az első résznél, de most annyira eltalálták a filmet, hogy a másodszori olvasás is sokkal kellemesebb élménnyel járt. Azt nem mondhatom, hogy unalmas volt. Az események először lassabban csordogáltak, aztán minden felpörgött hirtelen és a végén egy akkor döbbenetes véggel zárul, ami miatt az ember azonnal állna is neki a következő résznek.

Sokan felpanaszolják a Katniss-féle hisztiket, de szerintem teljesen rendben vannak. Hiszen tegye fel a kezét, akinek 16-17 évesen nem voltak szerelmi problémái. Én igazából szeretem találgatni, hogy mit jelentenek a szavai, hogy vajon mit érezhet. (És hajlok afelé, hogy ő bizony Peetába szerelmes. :D) Nem Twilight-szintű lelki gyötrődéssel találkozik az ember, hanem valós problémákkal. A depresszió, az apátia, mind olyan dolog itt, aminek oka van. Végignézed azt, ahogy emberek mészárolják le egymást és te is lehetséges célpont vagy. Ez nem egy olyan dolog, amit egyszerű megemészteni. Teljességgel hihető, ha már nem vagy képes vagy épp nem mersz mást is érezni. A szeretet itt hatalmas, féltve őrzött kincs.

Ebben a részben nem láthatunk megoldást a problémákra, sőt ha lehet csak még többet kapunk a nyakunkba. Messze még a nyugalom és boldogság. Az emberek lázadnak és Katniss tudtán kívül a lázadás szimbólumává válik. Azt hiszi ez ellen cselekszik, de mégse... A dolgok megváltoztak, Katniss bár azt hiszi ő irányít, mégiscsak sodródik az árral.

Úgy érzem, az írónő remek érzékkel képes megragadni a karaktereit. Nem ecseteli messzemenően a karaktereket, de pár vonással olyan jellemábrázolást készít, ami egyszerű, de emlékezetes. A mellékszereplők közül ezért is lett kedvencem például Haymitch, akit a filmvásznon ha lehet még tökéletesebben kelt életre Woody Harrelson. :)

Az egyetlen problémám csak az, hogy a harmadik részt még be kellene szereznem, hogy aztán arról is hozassak valami írást frissen és ropogósan. ;)