Recenzió Stephen Hawking és Leonard Mlodinow: A nagy terv című könyvéről

Aki ismer és követi a blogot, az tudhatja már, hogy én és a recenzió szó nem vagyunk jó barátok. Szerintem a recenzió és a kritika egy sokkal komolyabb műfaj annál, mint amit én itt a blogon csinálok. Viszont nem kerülhettem meg a sorsomat, így a jelenlegi félévemben az egyetemen, a Tudományelmélet című kurzusom keretében egy recenzió megírását vállaltam magamra, amit úgy döntöttem megosztok veletek is. Amúgy nem sikerült teljesen megvalósítani, hű maradván magamhoz és inkább szubjektív véleménnyel zártam a recenziót. Ettől függetlenül is jó olvasást kívánok nektek, hátha kedvet kaptok a könyvhöz! :)

Stephen Hawking korunk legnagyobb tudósa, az elméleti fizika úttörője Leonard Mlodinow-val, a Caltech (Kaliforniai Műszaki Egyetem) szintén kiváló fizikusával közösen igyekszik művében válaszokat találni az élet nagy kérdéseire és ezzel együtt bemutatni az Univerzum titkaira vonatkozó legfrissebb tudományos elképzeléseket.

A két szerző a tudományos élet kezdetétől vázolja fel az ismeretek egyre bővülő tárházát, bemutatva az ismereteinkben tapasztalható fejlődést és változásokat, hogy miképpen jutottunk el a tudomány mai álláspontjára és a jelenlegi ismereteink miként befolyásolják a történelmünket.

Ahogy egyre több ismeretre teszünk szert, ahogy a világról alkotott tudásunk egyre jobban növekszik, úgy egyre inkább szükségünk van egyfajta kritikai attitűdre. Ennek kialakításában is segít A nagy terv című könyv.

Maga a csillagászat és a fizika a jelen álláspont szerint a tapasztalati tudományok közé sorolható, hiszen empirikus és a valóság megismerését célozza meg. Jellemzője még, hogy olyan jelenséget vizsgál, amiben az emberi társadalomnak nincs jelentős szerepe. A csillagászat és a fizika szorosan összekapcsolódik ebben a könyvben, noha ez nem jelenti azt, hogy konkrétan asztrofizikáról szólna, ami a csillagok fizikájával foglalkozik. Sokkal inkább szól a fizikai ismereteink kiterjesztéséről egészen a csillagokig, amelyek mégis áthatják azt.

Már az első fejezetben tisztázásra kerül, hogy a minket foglalkoztató kérdések hagyományosan a filozófia körébe tartoznak, ami viszont nem tartott lépést a modern természettudomány fejlődésével, legfőképp a fizikáéval nem. A kor előrehaladtával és a természettudósok jelenlegi tudásával felszerelkezve igyekszik a könyvben választ adni a szerzőpáros az élet nagy kérdéseire, összhangban a legújabb felfedezésekkel és az elméleti fejlődéssel. A válaszok viszont teljesen új képet festenek magáról a Világegyetemről és a benne elfoglalt helyünkről. Három kérdésre, az Életnek, a Világegyetemnek és a Mindenség Végső Kérdésére próbál választ adni a könyv, vagyis hogy:

• Miért van ott valami a semmi helyett?
• Miért létezünk?
• Miért éppen ezek a törvények érvényesek, miért nem mások?

A szerzőpáros visszatér a tudásunk gyökereihez, az ókori emberek tudásához, akik a mitológiában kerestek választ kérdéseikre és megteremtették az isteneket, hogy magyarázatot leljenek az élet törvényszerűségeire. Az ebben a helyzetben bekövetkezett változást egészen 2600 évvel ezelőttre vezetik vissza, mikor is Thalész először vetette fel, hogy a természet talán következetes alapelveknek megfelelően működik és ezek meg is fejthetők. A második fejezet képet ad a Thalész által kitaposott tudományos úton meginduló felfedezések soráról, a megismert, majd bebizonyított törvényszerűségekről, míg a harmadik fejezet szinte azonnal meg is kérdőjelezi az ezek nyomán kialakuló világképünket. Hiszen ha belegondolunk, a nézőpontunk szubjektív: egy aranyhal példáját hozza fel, amely a gömbakváriumából torzítva látja a környezetét, ám neki ez a természetes és a világképének törvényszerűségei ugyanúgy felismerhetőek, természetesen a torzulás arányának mértékével.

A valóság természetéről hosszú időn keresztül vitatkoztak a filozófusok. Kialakult a realista és az antirealista álláspont, melyek közül az előbbi szerint az általunk felállított elméletek a létező objektumok és tulajdonságaik leírására való próbálkozásaink, ahol a megfigyelő és megfigyelt dolog egyaránt az objektíven létező világ része, ezért nincs is értelme különbséget tenni közöttük. Röviden ez annyit tesz, hogy az objektumok és azok tulajdonságai ugyanazok, függetlenül attól, hogy éppen valaki megfigyeli-e őket vagy sem.

Az antirealista álláspont ezzel szemben különbséget tesz a tapasztalati és az elméleti úton szerzett ismeretek között. Szerintük csak a megfigyelések és a kísérletek hordoznak értelmet, míg az elméletek pusztán hasznos segédeszközök, ugyanis azok nem tartalmaznak semmiféle mélyebb igazságot.

A két álláspont közti vita megoldására született a modellfüggő realizmus fogalma. Eszerint értelmetlen megkérdezni, hogy egy modell valóságos-e, csak arra lehetünk kíváncsiak, hogy egyezik-e a megfigyelésekkel. Lényegében ez a megoldás azt jelenti, hogy egy adott esetben azt a modellt használhatjuk, ami kényelmesebb. A modellfüggő realizmus annak felel meg, ahogyan érzékeljük az objektumokat és megkerüli a létezés jelentését is, vagyis például azt, hogy honnan tudjuk, hogy létezik-e az asztal, ha kimegyek a szobából és már nem látom?

Ez alapján számos modellt meg lehet tárgyalni, amelyekre példákat is hoznak a szerzők. Az Univerzum működésének leírására szintén rengeteg elmélet és modell fogalmazódott meg az évek során, amelyekkel újra és újra változott a valóságról és a Világegyetem alapvető alkotóelemeiről alkotott felfogásunk. Nincs azonban egyetlen olyan elmélet, ami a Világegyetemet minden szempontból le tudná írni, kivéve az elméleteknek az M-elméletnek nevezett hálózata létezik. Ennek a hálózatnak minden egyes elmélete a jelenségek bizonyos körének leírására alkalmas. Ez a gondolat vezet át bennünket egy olyan alapvető elv megismerésének irányába, amelyiken a természetről alkotott modern képünk teljes egészében nyugszik, ami pedig nem más, mint a kvantumelmélet. A kvantumelmélet pedig az az elmélet, ami az összes olyan kísérleti ellenőrzés próbáját kiállta, amelynek csak alávetették.

A mindennapjainkban lejátszódó eseményekre vonatkozó gyakorlati számításokra továbbra is használhatjuk a klasszikus elméleteket, ám ahhoz, hogy megértsük az atomok és molekulák viselkedését vagy az Univerzum korai történetét, akkor a különböző elméletek kvantumos változatára van szükségünk. Azért is van szükségünk ezekre, mert ha a természet alapvető folyamatait és működését akarjuk megérteni, akkor nem kaphatunk következetes és összefüggő képet, amíg az egyes törvények kvantumosak, mások pedig klasszikus típusúak. Ezen ok miatt meg kell találnunk az összes természeti törvény kvantumos változatát, amiket összefoglaló néven kvantumelméleteknek nevezünk. A természet erőit négy csoportba sorolhatjuk: gravitáció, elektromágnesesség, gyenge magerő és erős kölcsönhatás. Ez persze elég mesterkélt, hiszen valószínűleg csak ismereteink hiányának a következménye. Emiatt a kutatók elkezdték keresni az úgynevezett mindenség elméletét, amelyik a kölcsönhatások négy osztályát egyetlen, a kvantumelmélettel összhangban álló törvénnyé egyesítené. Ahogy Hawkingék is fogalmaznak: ez lett a fizika Szent Grálja. A fizikusok eljutottak végül az M-elmélet leírásáig, amit a természet egyetlen elméletének szánnak. Nem tudni, hogy ez végső soron egy formulát jelent-e, vagy pedig formulák valamilyen hálózatát, ám néhány tulajdonsága így is ismeretes, például hogy tizenegy térbeli dimenziót, rezgő húrokat, pontszerű részecskéket, kétdimenziós membránokat, háromdimenziós foltokat és egyéb objektumokat tartalmaz. A törvényei szerint különböző univerzumokat enged meg, amelyekben különbözőek a „szemmel látható” törvények.

A Világegyetemről tudott jelenlegi ismereteink és a kvantumelméletek új kritikus pontot hoztak el a tudomány történetében. Eljutott a tudomány odáig, hogy sem a természeti törvények formáját, sem pedig az azokban szereplő alapvető számértékeket nem követeli meg semmilyen logikai okfejtés vagy fizikai alapelv. A paraméterek szabadon felvehetik számos különböző érték bármelyikét, a törvények pedig bármilyen formát ölthetnek. Ezek miatt az is lehetségessé válik, hogy az elképzelhető univerzumok beláthatatlanul hatalmas sokaságot alkossanak. A következő fejezetekben a miénkéhez hasonló univerzumok lehetséges megjelenéseinek okát veszi sorra. Mennyi az esélye egy miénkéhez hasonló világnak? A Teremtő tervezte-e vagy van-e rá más tudományos magyarázat?

A Szinte már csoda című fejezetben pont azt igyekszik megmagyarázni, hogy hogyan lehetséges az általunk ismert élet kialakulása. Számos egybeesés kellett hozzá, hogy így alakuljon a megismert világunk, de az alapvető fizikai törvények természetét és pontos formáját illető szerencse egészen más típusú, mint amelyet a környezeti tényezők esetében tapasztaltunk. Nem is lehet olyan könnyen megmagyarázni, emellett sokkal mélyebb fizikai és filozófiai következményei vannak. Tervezettség látszik rajtuk, mintha a mi létezésünket támogatná konkrétan és ezt nem lehet egykönnyen megmagyarázni. Felvetődik hát a kérdés, miért van ez így?

Alapvetően már Newton óta, de főként Einstein óta célja a fizikának, hogy a Kepler által elképzelthez hasonló, egyszerű matematikai alapelveket találjon, majd ezek segítségével alkossa meg a mindenség egyesített elméletét, amely az általunk a természetben megfigyelhető anyag és erők minden részletéről számot adna.

Hogy mit is tart igazi csodának a szerzőpárosunk? Kétségkívül azt, hogy az elvont logikai megfontolások elvezetnek egy olyan egyedi elméletig, ami megjósol és leír egy hatalmas univerzumot, olyan elképesztő változatosságúnak, amilyennek látjuk. Ha pedig ezt az elméletet igazolják majd a megfigyelések, akkor ez lesz a 3000 éve tartó kutatásnak a betetőzése.

A nagy terv a tudományos ismeretterjesztő könyvek közül is kiemelkedik. A téma aktualitása Stephen Hawking tudományos világban elért sikereinek és népszerűségének köszönhető jórészt. A megjelenő igényt erre a fajta szakirodalomra senki nem vonhatja kétségbe, hiszen a legújabb ismereteket igyekszik elénk tárni. A kötet szövegezése bár lebutítottnak tűnhet, de mégis mindenki számára befogadható megfogalmazással íródott, hétköznapi és egyszerű példákkal igyekszik olyan fogalmakat illusztrálni, amik az átlagember számára elképzelhetetlenek, akár a méretük, akár elvontságuk végett. A kötet emellett gazdagon illusztrált, amik még inkább segítik az olvasmányosabbá tételt és az egyes fogalmak, modellek és elméletek megértését.

A könyv számomra nagyon jó példája annak, hogyan lehet olvasmányossá és érdekessé tenni egy olyan témát, amiben sokunk nem mozog otthonosan. Az egészet az alapok összefoglalásával kezdi, visszanyúl a múltba, hogy aztán a múltbéli ismereteinket párhuzamba állítsa a jelen tudásával és a segítségével magyarázatot adjon rájuk. Emberközeli példáival én is megértettem a legelvontabb és legbonyolultabb témákat is, hiszen néha elég volt egy focilabda és egy focikapu elképzelése az adott példa bemutatásához.

Hawking és Mlodinov írása hiánypótló mű a tudományos ismeretterjesztő könyvek körében. Az érthető példákon keresztül bemutatott fizikával és csillagászattal kapcsolatos aktuális ismeretek azok számára is közelebb hozzák a tudományokat, akik eddig csak a földről csodálták a csillagokat és kósza gondolatként merült fel bennük az, hogy mégis mi az élet értelme?

A könyv adatai

Eredeti cím: The Grand Design

Nyelv: magyar

Fordította: Both Előd

ISBN: 9789632520551

Eredeti megjelenés: 2010.

Magyar megjelenés: 2011.

Kötésmód: keményborítós

Oldalszám: 228

Kiadta: Akkord

Fülszöveg:
A ​VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB GONDOLKODÓJÁNAK CSAKNEM EGY ÉVTIZED UTÁN AZ ELSŐ JELENTŐS MUNKÁJA, MELYBEN ÚJ VÁLASZOKAT AD AZ ÉLET VÉGSŐ KÉRDÉSEIRE.

Mikor és hogyan kezdődött az Univerzum története? Miért vagyunk itt? Miért van ott valami a semmi helyett? Mi a valóság természete? Miért vannak a természeti törvények olyan pontosan beszabályozva, hogy éppen megengedjék a hozzánk hasonló lények létezését? És végül, a Világegyetemünkre érvényesnek látszó „nagy terv” bizonyítékot jelent-e egy jóindulatú Teremtő létezése mellett, aki mozgásba hozta a világ fejlődését – vagy a természettudomány másmilyen választ ad erre a kérdésre?

Képek forrása: X X