"Az élet akkor jó, ha elégedett vagy a jelennel, nagy reményeid vannak a jövővel kapcsolatban, és megbékéltél a múlttal. A boldogság nem egyetlen hozzávalóból készül."Vélemény:
Meik Wiking neve sokatoknak ismerős lehet, hiszen a három évvel ezelőtt megjelent csodaszép Hygge kis hazánkban is pillanatok alatt népszerű lett, amely aztán ország-világgal megismertette a dán életérzés, avagy boldogság fogalmát, majd végül Lykke című könyvében igyekezett tovább keresni azt... Ennél a résznél kell azonban töredelmesen bevallanom, hogy én is azon kevesek közé tartozom, akik még nem olvasták az említett könyveket, csak ott árválkodnak immár évek óta a könyvmolyok egyik igazi rémálmán, a végeláthatatlan képzeletbeli várólistán. Szóval miért is ne kezdhetnénk az ismerkedés a végéről... :)
Ha ti sem ismernétek Wiking munkásságát, akkor pár szóval azért mindenképp felvázolnám azokat a tényeket, amiket mindenképp érdemes róla tudni. A dán szerző munkája ugyanis egyáltalán nem mindennapi: boldogságkutató, aki a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója és évek óta vizsgálódik ezzel a témával kapcsolatban. Az emlékteremtés művészete című legújabb könyvének alapját egy 2018-as globális kutatás adja, amely a boldog emlékekkel volt kapcsolatos. A Boldog Emlékek Kutatása névre hallgató projekt végül a szép emlékek legnagyobb nemzetközi gyűjteménye lett, ezzel biztos alapot biztosítva számos újabb kutatás számára.
A kötet különlegessége számomra abban rejlik, hogy a fentiek alapján akár áltudományos ténykedésnek is tűnhet Wiking munkássága, ám közel sem ez a helyzet. A mondanivaló hitelességét ugyanis kutatási adatok, naplóbejegyzések, interjúk, valamint különböző tanulmányok és kísérletek támasztják alá, szinte megfelelően lehivatkozva, ráadásul mindezt úgy, hogy egy percre sem veszít az olvasmányosságából. Ez volt a másik pozitívum, amit kiemelnék, hogy részben a hiteles adatokból eredő szakirodalmiságot Wiking ügyesen ötvözi nem csak a saját és mások tapasztalataival, de a könnyed humorával és széleskörű popkult utalásaival is. Márpedig ha valahol filmekre, sorozatokra vagy könyvekre utalnak (pláne az Egy makulátlan elme örök ragyogására, az Indiana Jones-ra vagy a Star Wars-ra), akkor engem igen nagy valószínűséggel már meg is vettek kilóra... ;)
A tartalomról magáról és a vele való kapcsolatáról is szót kell ejtenem, hiszen végeredményben ez az igazi lényeg... Jómagam is azért szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, mert reménykedtem kicsit abban, hogy kulcsot ad a szitaszerű agyamból kihullott emlékkel kapcsolatos rejtélyhez, hiszen én is azok közé tartozom, akik közel sem elégedettek a múlttal kapcsolatos emlékeik mennyiségével, illetve minőségével. Gyakran érzem azt, hogy csak nézek, de nem látok, hogy nem vagyok képes mély figyelemmel szemlélni az eseményeket, hogy nem tudok sok mindent elraktározni és csak homályos szellemképek maradnak velem egynéhány pillanatról. Nem mondom azt, hogy Wiking könyve egy az egyben átadta volna a teljes receptet ennek a problémának a megoldására, de sok olyan lehetőséget kínált, amelyek alkalmazásával megőrizhetjük a legfontosabb emlékeinket.
Nem kell, hogy nagy dologra gondoljatok, sőt... Az esetek többségében magatok is tisztában vagytok ezekkel a dolgokkal, a kötet csak alaposan alá is támasztja mindezt. Wiking többek közt megfogalmazza, hogy azok a bizonyos első emlékek mindig bevésődnek, legyen szó az első csókról, az első évről a felsőoktatásban, az első gyermekről... (Na jó, a gyermek esetében biztos a soron következőké is. :P) De mi magunk is teremthetünk emlékezetes pillanatokat, főként azzal, ha kilépünk a komfortzónánkból és valami olyat teszünk, amit korábban még soha. Szó esik arról is, hogyan tehetjük emlékezetessé a számunkra fontos helyzeteket: elég csak koncentrálnunk a minket körülvevő környezetre. Jegyezzük meg az illatokat, idézzük fel a hangokat, társítsunk ízeket hozzá, írjuk le vagy csak tegyünk el egy tárgyat emlékbe, amire ha ránézünk, mindig eszünkbe jut majd az a felejthetetlen nyári este a tengerparton vagy havas fák közti túra a közeli erdőben... Ha ezekre odafigyelünk és megpróbáljuk megélni a pillanatokat, akkor egy igazán tartalmas élet lehet a miénk, amire mindig öröm lesz visszagondolni.
Szokták mondani, hogy a külső megfog, a belső megtart. Nos, Wiking új könyvével kapcsolatban is áll ez a mondás, ahogy korábbi megjelent kötetei is kiáltanak azért, hogy kézbe vegye őket az ember. Az Attenborough könyv kapcsán pár napja olvashattatok már egy kisebb panaszáradatot a beszúrt képek minőségéről, itt szerencsére nincs ilyen probléma. A hófehér lapokat számtalan helyen szakítják meg gyönyörű fotók, amelyek igazi melegséggel töltik meg a szívet a tartalommal karöltve. Ráadásként a képek jó része magától a szerzőtől származik, ami még közelebb hozza hozzánk a személyét magát és a gondolkodásmódját.
Összességében ha világmegváltó gondolatokkal nem is lettem gazdagabb, a könyv elolvasását egyáltalán nem bánom. A szerző életigenlő személyisége, a lenyűgözően tartalmas élete teljesen elképesztett és egy hatalmas adag motivációval és inspirációval engedett végül utamra. Most már semmi kétség... Előbbre kell hoznom a várólistámon a korábbi köteteit is. :)
Ha ti sem ismernétek Wiking munkásságát, akkor pár szóval azért mindenképp felvázolnám azokat a tényeket, amiket mindenképp érdemes róla tudni. A dán szerző munkája ugyanis egyáltalán nem mindennapi: boldogságkutató, aki a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója és évek óta vizsgálódik ezzel a témával kapcsolatban. Az emlékteremtés művészete című legújabb könyvének alapját egy 2018-as globális kutatás adja, amely a boldog emlékekkel volt kapcsolatos. A Boldog Emlékek Kutatása névre hallgató projekt végül a szép emlékek legnagyobb nemzetközi gyűjteménye lett, ezzel biztos alapot biztosítva számos újabb kutatás számára.
A kötet különlegessége számomra abban rejlik, hogy a fentiek alapján akár áltudományos ténykedésnek is tűnhet Wiking munkássága, ám közel sem ez a helyzet. A mondanivaló hitelességét ugyanis kutatási adatok, naplóbejegyzések, interjúk, valamint különböző tanulmányok és kísérletek támasztják alá, szinte megfelelően lehivatkozva, ráadásul mindezt úgy, hogy egy percre sem veszít az olvasmányosságából. Ez volt a másik pozitívum, amit kiemelnék, hogy részben a hiteles adatokból eredő szakirodalmiságot Wiking ügyesen ötvözi nem csak a saját és mások tapasztalataival, de a könnyed humorával és széleskörű popkult utalásaival is. Márpedig ha valahol filmekre, sorozatokra vagy könyvekre utalnak (pláne az Egy makulátlan elme örök ragyogására, az Indiana Jones-ra vagy a Star Wars-ra), akkor engem igen nagy valószínűséggel már meg is vettek kilóra... ;)
A tartalomról magáról és a vele való kapcsolatáról is szót kell ejtenem, hiszen végeredményben ez az igazi lényeg... Jómagam is azért szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, mert reménykedtem kicsit abban, hogy kulcsot ad a szitaszerű agyamból kihullott emlékkel kapcsolatos rejtélyhez, hiszen én is azok közé tartozom, akik közel sem elégedettek a múlttal kapcsolatos emlékeik mennyiségével, illetve minőségével. Gyakran érzem azt, hogy csak nézek, de nem látok, hogy nem vagyok képes mély figyelemmel szemlélni az eseményeket, hogy nem tudok sok mindent elraktározni és csak homályos szellemképek maradnak velem egynéhány pillanatról. Nem mondom azt, hogy Wiking könyve egy az egyben átadta volna a teljes receptet ennek a problémának a megoldására, de sok olyan lehetőséget kínált, amelyek alkalmazásával megőrizhetjük a legfontosabb emlékeinket.
Nem kell, hogy nagy dologra gondoljatok, sőt... Az esetek többségében magatok is tisztában vagytok ezekkel a dolgokkal, a kötet csak alaposan alá is támasztja mindezt. Wiking többek közt megfogalmazza, hogy azok a bizonyos első emlékek mindig bevésődnek, legyen szó az első csókról, az első évről a felsőoktatásban, az első gyermekről... (Na jó, a gyermek esetében biztos a soron következőké is. :P) De mi magunk is teremthetünk emlékezetes pillanatokat, főként azzal, ha kilépünk a komfortzónánkból és valami olyat teszünk, amit korábban még soha. Szó esik arról is, hogyan tehetjük emlékezetessé a számunkra fontos helyzeteket: elég csak koncentrálnunk a minket körülvevő környezetre. Jegyezzük meg az illatokat, idézzük fel a hangokat, társítsunk ízeket hozzá, írjuk le vagy csak tegyünk el egy tárgyat emlékbe, amire ha ránézünk, mindig eszünkbe jut majd az a felejthetetlen nyári este a tengerparton vagy havas fák közti túra a közeli erdőben... Ha ezekre odafigyelünk és megpróbáljuk megélni a pillanatokat, akkor egy igazán tartalmas élet lehet a miénk, amire mindig öröm lesz visszagondolni.
Szokták mondani, hogy a külső megfog, a belső megtart. Nos, Wiking új könyvével kapcsolatban is áll ez a mondás, ahogy korábbi megjelent kötetei is kiáltanak azért, hogy kézbe vegye őket az ember. Az Attenborough könyv kapcsán pár napja olvashattatok már egy kisebb panaszáradatot a beszúrt képek minőségéről, itt szerencsére nincs ilyen probléma. A hófehér lapokat számtalan helyen szakítják meg gyönyörű fotók, amelyek igazi melegséggel töltik meg a szívet a tartalommal karöltve. Ráadásként a képek jó része magától a szerzőtől származik, ami még közelebb hozza hozzánk a személyét magát és a gondolkodásmódját.
Összességében ha világmegváltó gondolatokkal nem is lettem gazdagabb, a könyv elolvasását egyáltalán nem bánom. A szerző életigenlő személyisége, a lenyűgözően tartalmas élete teljesen elképesztett és egy hatalmas adag motivációval és inspirációval engedett végül utamra. Most már semmi kétség... Előbbre kell hoznom a várólistámon a korábbi köteteit is. :)
Kedvenc idézetek:
"A más emberekkel kapcsolatos boldog emlékeinkre jól esik visszagondolni, vigaszt meríthetünk belőlük. Ezért van az, hogy amikor magányosak vagyunk, hajlamosabbak leszünk a nosztalgiázásra."
"Szóval, ha emlékezetes benyomást akarsz tenni, merj különleges lenni, és kilógni a sorból."
"Akkor szerzünk maradandó emlékeket, amikor szabad utat engedünk a kalandvágynak. Amikor utazunk. Amikor felfedezünk dolgokat."
"Figyelj oda rá, mit látsz, milyen illatot észlelsz, mit hallasz, és mit érzel amikor boldog vagy."
Eredeti cím: The Art of Making MemoriesNyelv: magyarFordította: Nagy BoldizsárISBN: 9789630997294Eredeti megjelenés: 2019.Magyar megjelenés: 2019.Kötésmód: keménytáblásOldalszám: 288Kiadta: Kossuth Kiadói CsoportFülszöveg:Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket.
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladat:
Írd le egy szóval, hogy milyen lenne számodra a tökéletes nap!
12. 03. - Flora the SweateristÍrd le egy szóval, hogy milyen lenne számodra a tökéletes nap!
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
12. 05. - Never Let Me Go
12. 07. - Zakkant olvas
12. 09. - Olvasónapló
12. 11. - Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 13. - Csak olvass
12. 15. - Szofisztikált macska
12. 17. - Könyv és más
12. 19. - Nem félünk a könyvektől
12. 21. - Readinspo
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése