"Megtanítottál szeretni: szeretni a könyveket, a zenét, az értékes eszméket, az embereket, a gyönyört, még önmagamat is. Mindezeken túl pedig megtanítottad, hogy egyetlen életünk van, és hogy az idő örökké ellenünk dolgozik."
Vélemény:
A tavalyi év bővelkedett a jobbnál jobb könyvekben, de azok közül is kiemelkedett számomra a Szólíts a neveden, amelynek őszintén szólva egyáltalán nem vártam folytatását, így igencsak meglepődtem, amikor robbant a hír, hogy Aciman már írja is a folytatást... Ez az első rész elképesztő sikere miatt persze annyira nem is meglepő, talán csak a megjelenés dátuma volt, ami korainak tetszhet, ugyanis nem kellett sokat várnunk, idén októberben kézbe is vehettük a könyvet.
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy hogyan lehetne folytatni Elio és Oliver történetét úgy, hogy ne tegye tönkre az első rész tökéletességét. Nyilván, ha ezt a posztot olvasod, akkor felteszem, a Szólíts a neveden-t is olvastad már, ha pedig ez így van, akkor biztos te is emlékszel annak befejezésére. A két fiatal tökéletes nyara után ugyanis ugrottunk egyet az időben és évekkel később újra találkoztunk a szereplőinkkel. Mindez egy annyira véglegesnek ható lezárás volt, annyira kerek egész lett tőle a történet, hogy nem láttam értelmét a folytatásnak, sőt éppen emiatt egyáltalán nem is vártam egy második részt. Minden bizonnyal nagy szerepet játszik ebben a megfilmesítéssel járó hatalmas népszerűség, így nem vagyok benne biztos, hogy Aciman nem csak rajongói nyomásra ragadott tollat újra és tért vissza régi karaktereihez.
Azt a körülmények dacára sem mondhatom, hogy mindez a tartalom rovására ment volna, de nyomokban azért látszik, hogy ez már nem az a történet, amiben ott rejlik az újabb lehetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kötet fele nem is Elioról és Oliverről, hanem Elio édesapjáról, a már az első részben megismert Samuelről szól. Samet már a Szólíts a neveden értékelésében is kiemeltem, hiszen egy nagyon pozitív és szimpatikus karakternek ismerhettük meg, így egyáltalán nem bántam, hogy nagyobb szerepet kap, s egyáltalán hogy újra rátalál az a bizonyos jól megérdemelt boldogság. Csak az ő szálának elvarrása után jött képbe Elio, kicsit idősebben, kicsit talán bölcsebben, mindenesetre nem akkor lángolással, mint az első rész esetében. Az ő útkeresésének egy aprócska szeletébe nyerhettünk bepillantást, hogy aztán egy még rövidebb fejezetben Oliver egy napját is láthassuk. Egészen az utolsó, nyúlfaroknyi fejezetig várnunk kell az egymásra találásra, amit már annyira várunk és hogy végül is ez elégtételt jelent-e majd számunkra... Hát, rátok bízom ennek eldöntését.
Személy szerint én végül majdnem annyira imádtam ezt a részt is, mint az elsőt. Az egyes szereplőkhöz köthető epizódok ugyanis a szerelmek különbözőségeit, lehetetlenségeit voltak hivatottak kifejezni, valamint az érzelmek sokszínűségét visszaadni, emiatt pedig, főleg az első fejezet számos sorában magamra ismertem. Talán éppen azért vált végül akkora kedvenccé, mert egy nagyon jó pillanatban talált meg a Sam és Miranda története. Az olvasáskor a szívem végig úgy verdesett, mint egy kismadár... Ráerősített az akkori érzelmeimre, hatványozta és felerősítette őket. Egyszerűen boldoggá tett és azt a személyt juttatta eszembe, aki a legfontosabb... :)
Elio és Oliver történeteinek ezek után már kevés szerep jutott. Hiába a pozitív végkicsengés, mégis sajnáltam őket. A szívem szakadt meg, hogy ezt tették saját magukkal, hogy hagyták csak így tovatűnni az éveket.
Aciman amúgy még mindig csodás. Szerettem a Találj rám! líraiságát és filozofikusságát, amit mi sem bizonyít jobban, mint a színes jelölők tömkelege. Aciman minden szava elgondolkodtatott és cselekményszintjén is tett arról, hogy gondolatban még többet foglalkozzam vele. A végeredmény egyértelműen egy mélyreható, szívet melengető érzés, amit még most, hetekkel az olvasás után is képtelen vagyok elengedni. Ha van újraolvasós könyv – márpedig mindig van... –, akkor a Találj rám! számomra egészen biztosan az. Amint a polcomon mellé kerül majd az első rész, egészen biztosan újra belevetem magam ebbe a gyönyörű, érzékletes és mondhatni egzotikus szerelmi csodába.
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy hogyan lehetne folytatni Elio és Oliver történetét úgy, hogy ne tegye tönkre az első rész tökéletességét. Nyilván, ha ezt a posztot olvasod, akkor felteszem, a Szólíts a neveden-t is olvastad már, ha pedig ez így van, akkor biztos te is emlékszel annak befejezésére. A két fiatal tökéletes nyara után ugyanis ugrottunk egyet az időben és évekkel később újra találkoztunk a szereplőinkkel. Mindez egy annyira véglegesnek ható lezárás volt, annyira kerek egész lett tőle a történet, hogy nem láttam értelmét a folytatásnak, sőt éppen emiatt egyáltalán nem is vártam egy második részt. Minden bizonnyal nagy szerepet játszik ebben a megfilmesítéssel járó hatalmas népszerűség, így nem vagyok benne biztos, hogy Aciman nem csak rajongói nyomásra ragadott tollat újra és tért vissza régi karaktereihez.
Azt a körülmények dacára sem mondhatom, hogy mindez a tartalom rovására ment volna, de nyomokban azért látszik, hogy ez már nem az a történet, amiben ott rejlik az újabb lehetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kötet fele nem is Elioról és Oliverről, hanem Elio édesapjáról, a már az első részben megismert Samuelről szól. Samet már a Szólíts a neveden értékelésében is kiemeltem, hiszen egy nagyon pozitív és szimpatikus karakternek ismerhettük meg, így egyáltalán nem bántam, hogy nagyobb szerepet kap, s egyáltalán hogy újra rátalál az a bizonyos jól megérdemelt boldogság. Csak az ő szálának elvarrása után jött képbe Elio, kicsit idősebben, kicsit talán bölcsebben, mindenesetre nem akkor lángolással, mint az első rész esetében. Az ő útkeresésének egy aprócska szeletébe nyerhettünk bepillantást, hogy aztán egy még rövidebb fejezetben Oliver egy napját is láthassuk. Egészen az utolsó, nyúlfaroknyi fejezetig várnunk kell az egymásra találásra, amit már annyira várunk és hogy végül is ez elégtételt jelent-e majd számunkra... Hát, rátok bízom ennek eldöntését.
Személy szerint én végül majdnem annyira imádtam ezt a részt is, mint az elsőt. Az egyes szereplőkhöz köthető epizódok ugyanis a szerelmek különbözőségeit, lehetetlenségeit voltak hivatottak kifejezni, valamint az érzelmek sokszínűségét visszaadni, emiatt pedig, főleg az első fejezet számos sorában magamra ismertem. Talán éppen azért vált végül akkora kedvenccé, mert egy nagyon jó pillanatban talált meg a Sam és Miranda története. Az olvasáskor a szívem végig úgy verdesett, mint egy kismadár... Ráerősített az akkori érzelmeimre, hatványozta és felerősítette őket. Egyszerűen boldoggá tett és azt a személyt juttatta eszembe, aki a legfontosabb... :)
Elio és Oliver történeteinek ezek után már kevés szerep jutott. Hiába a pozitív végkicsengés, mégis sajnáltam őket. A szívem szakadt meg, hogy ezt tették saját magukkal, hogy hagyták csak így tovatűnni az éveket.
Aciman amúgy még mindig csodás. Szerettem a Találj rám! líraiságát és filozofikusságát, amit mi sem bizonyít jobban, mint a színes jelölők tömkelege. Aciman minden szava elgondolkodtatott és cselekményszintjén is tett arról, hogy gondolatban még többet foglalkozzam vele. A végeredmény egyértelműen egy mélyreható, szívet melengető érzés, amit még most, hetekkel az olvasás után is képtelen vagyok elengedni. Ha van újraolvasós könyv – márpedig mindig van... –, akkor a Találj rám! számomra egészen biztosan az. Amint a polcomon mellé kerül majd az első rész, egészen biztosan újra belevetem magam ebbe a gyönyörű, érzékletes és mondhatni egzotikus szerelmi csodába.
Kedvenc idézetek:
"– Mire vágytál akkoriban a leginkább?
– Hogy valaki kívülről-belülről ismerjen. Hogy ő bennem éljen, és én őbenne."
"Mennyi idő, mennyi év, mennyi élet, amihez közünk lett, és amit otthagytunk, mintha meg se történtek volna, pedig nagyon is megtörténtek – az idő, mondta, amikor elalvás előtt összeölelkeztünk tegnap késő éjjel, hiszen mindig az időnkkel kell megfizetnünk a meg nem élt életért."
"– Szeretni könnyű – mondtam –, a lényeg a bátorság, hogy merjünk is szeretni és bízni, márpedig nem mindenki képes mindkettőre."
Eredeti cím: Find Me
Nyelv: magyar
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
ISBN: 9789632938752
Eredeti megjelenés: 2019.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 296
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Fülszöveg:
A világszerte nagy népszerűségnek örvendő Szólíts a neveden szerzője visszatér csodásan összetett lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel első találkozásuk után tovább kutassa, vajon hány különféle alakban is jelenhet meg a szerelem.
Egyetlen közelmúltbeli regény sem beszélt olyan megrendítően a szerelem természetéről, mint André Aciman lenyűgöző könyve, a Szólíts a neveden. Legelső, 2007-es megjelenésekor Stacey D\'Erasmo, a New York Times kritikusa ,,szerelmes levélnek, vallomásnak, különlegesen gyönyörű könyvnek" nevezte. Mintegy háromnegyedmillió eladott példány után pedig megszületett a később Oscar-díjjal is jutalmazott filmváltozat, amelyben Timothée Chalamet játszotta a kamasz Eliót, Armie Hammer pedig Olivert, a fiatal doktoranduszt, akivel egymásba szeretnek.
A Találj rám!-ban először Samuellel, Elio édesapjával találkozunk: épp látogatóba utazik Firenzéből Rómába a fiához, aki időközben sikeres zongoraművész lett. Egy fiatal nővel való véletlenszerű találkozása a vonaton fenekestül felforgatja az idős Sami terveit, örökre megváltoztatva életének hátralévő részét.
Nem sokkal ezután Elio Párizsba költözik, ahol ő maga is találkozik valakivel, Oliver pedig, aki időközben családos ember és főiskolai tanár lett Amerikában, hirtelen azon kapja magát, hogy szeretne visszalátogatni Európába.
Aciman érzékeny szerző, egyetlen rejtett rezdülés, az érzelmek egyetlen árnyalatnyi változása sem kerülheti el a figyelmét, hiszen ezekből áll össze a szenvedély. A Találj rám! visszatér az egyik legnagyszerűbb kortárs szerelmi regény világába, tovább feszegetve a kérdést, elmúlhat e valaha az igazi szerelem?
Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékban a fiatal színész filmjeiből találtok képeket, ti pedig írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely Timothée Chalamet filmből származik a kép. A szerencsés nyertes 1 példányt kap a könyvből.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése