Nyelv: magyar
Fordította: Till Katalin
ISBN: 9789634320968
Eredeti megjelenés: 2018.
Magyar megjelenés: 2018.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 360
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió
Fülszöveg:
A nagysikerű Kedves Halottak! után a szerző új regényében két, párhuzamos szál bontakozik ki: az első a 90-es évek végén kezdődik, és a 17 éves Marilyn a főszereplője, a második napjainkban játszódik, és Marilyn lánya, Angie története.
A tizenhét éves, félvér Angie számára Marilyn a keményen dolgozó, gyerekét egyedül nevelő, őt nagyon szerető anya. De Marilyn is volt fiatal. Tizenhét évesen szeretett bele Angie apjába, az afro-amerikai Jamesbe. Ám Angie sosem találkozott az apjával – Marilyn azt mondta, meghalt, mielőtt ő megszületett volna.
Angie nem tud belenyugodni abba, hogy semmit sem tud az apjáról, ezért ex-barátjával, Sammel elindul Los Angelesbe Új-Mexikói otthonából, hogy kiderítse, mi történt vele.
Utazása során nemcsak a múltat sikerül földerítenie, de sok mindent megtud saját magáról is: arról, hogy hol a helye a világban, és ki is ő valójában.
"Vannak olyan sebek, amik sose gyógyulnak be, olyan veszteségek, amikből sosem épülsz fel. De ezeket át kell alakítanod erővé, ami előrevisz, és nem lehetnek ürügyek arra, hogy meg se próbálj semmit."
Vélemény:
A cselekmény maga elég egyszerű, de ebben rejlik a szépsége, a különlegessége pedig a két párhuzamos idősíkban. A könyv keretét Angie története adja, aki talál egy fiatalkori fotót szüleiről, rajta az apával, akivel sosem találkozhatott, mert már születése előtt meghalt... A kettejükről sugárzó boldogság csak még inkább súlyosbítja a lány veszteségérzetét, aki nem bír ebbe a tudatba beletörődni, s volt barátjával nekivág Los Angeles-nek, hogy felkutassa őt, hátha mégis él a férfi és csak hazugság volt az egész...
A keresés mellett rajzolódik ki a másik idősík, apja és anyja, vagyis Justin és Marilyn szerelmének története.
Dellaira könyve erősen önéletrajzi ihletettségű, vagyis hogy pontos legyek az édesanyjával való kapcsolata sejlik át a sorok között, a történet mögül... Ava édesanyja azon a nyáron hunyt el tragikus hirtelenséggel, miután ő végzett a főiskolán. Pár hónappal később még mindig gyászolva és céltalanul költözött Los Angelesbe, abba a városba ahol született, de amelyből el is költöztek amikor három éves volt, így nem maradtak saját emlékei. Fiatal felnőttként a városba érkezve úgy érezte magát, ahogy Angie is a könyvben: mintha lenne egy város a város alatt, mintha ott lenne a szülei láthatatlan múltja. Ott volt az édesanyja egy része és remélte, hogy felfedezheti a régi lakásának az utcáját, a strandokat, ahol az apjával együtt délutánokat töltöttek horgászással, az éttermeket, amelyekben ült, evett, nevetett és álmodott... Évekkel később, a Hazatérés írásakor is vele volt ez az érzés, amikor elképzelte, ahogy Angie abba a városba megy, ahol a szülei szerelembe estek és nyomokat a keres a múltja felfedezéséhez.
Évekig tartott, hogy készen álljon egy anya-lánya kapcsolatnak a megírásához. Amikor kitalálta a két idősíkot, természetesen a kettejük kapcsolatára gondolt, a saját anyjára, a kérdésekre a múltjával kapcsolatban és azt kívánta, bárcsak kérdezhetne tőle. Tudta, hogy arra sose lenne képes, hogy anyja tinédzser és a fiatal felnőtt éveiről beszéljen, az érzéseiről, a benyomásairól és történeteiről, de volt egy visszhangja a fiatalkori életének, ami mégis megérintette őt.
Ahogy Dellaira is mondja, a könyv egyik központi témája a kollektív és személyes (néha láthatatlan) történelmünk hatása a jelenünkre és annak fontossága, hogy írásával rávilágítson erre. Marilyn és Justin szerelme egy csodaszép és törékeny virág volt, kettejüket történetét a kollektív történelem határozta meg, míg Angiét a saját személyes történelme, melyet végeredményben Marilyn hozott magával.
Marilyn története volt számomra az, ami inkább meghatározta ezt a könyvet, talán mert kissé túlságosan is ismerős volt a helyzete. Marilyn kapcsolata az anyjával nem nevezhető egészségesnek, a lány arra kényszerül, hogy idejekorán felnőjön, miután az anyja úgy tűnik képtelen erre, no meg arra, hogy feladja a saját álmait: inkább a lányára kényszeríti és el is várja tőle, hogy megvalósítsa azt. Reménytelen anyagi helyzetük miatt költöznek a nagybátyjához, ahol megismerkedik a szomszéd fiúval, az afro-amerikai Justinnal, aki teljesen megváltoztatja az életét. Kettejük kapcsolata tipikusan a túl szép, hogy igaz legyen kategória. Mindkettejük élete gyökeresen megváltozik a találkozásukkal, mindegyikük a változás útjára lép, nyitnak egymás és a világ felé, felfedezik saját magukat, hangot adnak az álmaiknak és lépéseket tesznek a megvalósításuk felé. Imádtam ezt az egymást segítő és motiváló kapcsolatot, amiről sajnos előre tudjuk, hogy nem fog örökké tartani...Kettejük kapcsolata mellett Angie félvérsége az, ami egy újabb elgondolkodtató pontja a történetnek. Marilyn foggal-körmével védte mindig is a lányát, de az Angie gyerekkorába tett visszaemlékezésekből kiderül, hogy az ő élete sem volt soha egyszerű, hiszen a bőrszíne miatt gyakran még az is előfordult, hogy a barátnőjét hitték az anyja lányának. A kívülállósság érzetét csak fokozta, hogy Marilyn sosem beszélt neki az apjáról, de ahányszor szóba került, nyilvánvalóvá lett, hogy mennyire szerette.
A titkok és a ki nem mondott történetek következménye anya és lánya esetében problémák sorát jelenti: a bizalmatlanságot, a kapcsolatok kialakításának problémáit, sőt Angie esetében enyhe pánikrohamokat is...
A könyv számomra egy igazi érzelmi hullámvasút lett végül. A szövegezés kezdetben nagyon zavart, valamiért rendkívül tárgyilagosnak és hivatalosnak éreztem, de aztán hamar túllendültem rajta és már minden idegszálammal képes voltam a történetre koncentrálni. Imádtam a benne szereplő karakterek útkeresését, Angie érett és elmélkedő gondolatait, sőt a szereplők életét meghatározó zenei, irodalmi és művészeti utalásokat is... Az elmaradhatatlan csavar viszont összetört és elborzasztott, egy teljesen új aspektusát nyitotta meg a Hazatérésnek, amiről spoilermentesen nem is tudnék írni. A végeredmény egy nagyon fontos és komoly témákat boncolgató, különlegesen csodás történet lett, amit minden fiatalnak és YA kedvelőnek ajánlok!
Kedvenc idézetek:
"Senki sem unalmas. Mindenkiben egy egész világ van."
"– Ha távolról nézel a világra… ha arra gondolsz, hogy valaki egy a hétmilliárdból – akkor kicsinek tűnik. De közelről nézve, azok számára, akik szeretik… az ő élete egyenlő a mindenséggel."
"A veszteség az élet része. Nem tudod kikerülni."
"Az a furcsa a szépségben, írja James, hogy a létezése semmilyen módon nem teszi semmisé a szenvedést, az igazságtalanságot, a fájdalmat, de ő mégis bátran kiáll a jogaiért, mert ez az ő igazsága."
Nyereményjáték
A regényben központi szerepet játszik a fényképezés, Marilyn fiatal korában sokat álmodozik arról, hogy egyszer elismert fotós lesz. Az egyes állomásokon most híres, magyar származású fotóművészekről találtok egy rövid leírást, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok az adott művész nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány: Budapesten született, Friedmann Endre néven. Világszerte ismert nevét a magyar becenevéből, a Cápából ered. A XX. század egyik legjelentősebb dokumentumfotósa, haditudósítója volt. Rövid élete során öt csatatéren fotózott. Egyetlen fotósként részt vett a normandiai partraszállásban.a Rafflecopter giveaway Állomások:
02. 22. - Könyv és más
02. 23. - Nem félünk a könyvektől
02. 24. - Ambivalentina
02. 25. - A Szofisztikált Macska
02. 26. - Könyvvilág
Tartalom forrása: X
Kép forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése