"De csak a méltók emelhetik fel.Vélemény:
Puszta kézzel küzdöttem meg sárkányokkal. Hajó méretű farkasokat öltem le. Több csatát láttam, mint a nálam kétszerte idősebb istenek. Úgy mégis…
Hogyan lehetnék ennél méltóbb?
Grrrrrrrr! Mozdulj már, te istenverte fém!"
Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt volt szerencsém a szintén a Fumax kiadó gondozásában megjelent Rob Rodi neve által jegyzett Loki képregényhez, ami akkor és ott nem lett végül hatalmas kedvenc – talán a történet rövidsége és a nem túl eseménydús cselekménye miatt –, mégis tett róla, hogy felfigyeljek a rajzoló, Esad Ribic munkásságára, annak ellenére is, hogy a kötetben található illusztrációi szintén nem az én stílusomat tükrözték. A minősége mellett azonban nem mehetek el szó nélkül, mert az értékét mindennek ellenére is megláttam, így amikor kiderült, hogy szintén Ribic rajzaival fog megjelenni ezúttal Thor egy története, biztos voltam benne, hogy olvasni fogom majd. Az elhatározásomat pedig egyáltalán nem bántam meg. Sőt!
A mennydörgés istene az időszámításunk szerinti 893-ban veszi kezdetét a csodás Izlandon. A három idősíkon váltakozó cselekmény először a múltba enged bepillantást, ahol Thor épp gondtalan fiatalságát éli, s ahol először találkozik valakivel, aki Gorrnak, az istenölőnek hívja magát... A jelenben találkoznak újra, számos gyilkossággal Gorr háta mögött, majd a jövőben, ahol Thor egyedüli, már öreg utolsó istenként küzd ellene. A három idősík végülegy igazán különleges módon fonódik össze, hogy aztán ismét szemtanúi lehessünk a jó és a rossz harcának. Ezúttal igazán reménytelennek látszik minden és még az is lehet, hogy Thor kivételesen túl nagy fába vágta a fejszéjét...
A kiadvány maga amúgy két verzióban is megjelent (ahogy manapság szinte a kiadó minden képregénykötete), vagyis egy sima és egy limitált kiadásban. A limitált példányszámban megjelenő képregények tartalmilag megegyeznek a sima kiadásúval, az extrákat pedig a szalagkönyvjelző, az egyedi védőborító és az az alatti alternatív borító jelentik. A minőségre amúgy természetesen egyiknél sem lehet panasz újfent, s egészen addig nem is bántam, hogy a sima verziót tudhatom a polcomon, amíg meg nem láttam a pazar alternatív keménytáblát a kötet bemutatójában. Ha csak a webshop alapján kellene választanom, akkor mégis az alapverziót tenném a kosárba, mert személy szerint azon sokkal jobban tetszik a rajz. S hogy ezzel mire is akartam kilyukadni? Igazából semmire, hiszen ez csupán ízlés kérdése, mindenesetre mégis ez volt az első gondolataim egyike, amit meg akartam osztani veletek... :)
Amiért sokkal jobban szerettem Jason Aaron történetét az eddigi Marvel-olvasmányaimhoz képest, az talán annak köszönhető, hogy mint egy virág, kinyílt végre az univerzum és ez a cselekmény alakulása szempontjából sokkal több lehetőséget rejtett magában. Belegondolva az eddigi képregényes élményeim többségével talán az egyik legnagyobb gondom az volt, hogy sokszor a keretezés mintha magát a történetet is korlátozná, keretbe vagy inkább ketrecbe zárná. Mintha a szerzők gyakran megkötnék a saját és szereplőik kezét... (Jelentem persze, hogy még közel sem olvastam elég képregényt... :))
Imádtam Aaron azon ötletét, ami az MCU filmjeiben nemigen köszönt vissza, hogy ha létezik Thor, az északi isten, akkor bizony létezhet bármilyen más istenség is, más népek és más lények teremtői. Az általa lefestett világ újfent Neil Gaimant idézte meg az olvasásom során, egészen pontosan az Amerikai istenek című könyvét, ami a történet szempontjából szinte semmiféle hasonlóságot nem mutat, mégis az istenek felvonultatása egy összetett és hatalmas univerzumot sejtet.
A kozmosz nagysága és az idősíkok nyújtotta potenciált Aaronnak meglehetősen jól sikerült kiaknáznia. A cselekmény végig dinamikus, pörgős és izgalmas maradt, a karakterábrázolást részben ennek is köszönhetően sikerült az átlagosnál jobban árnyalni, így Thor is sokkal valósabb, megfoghatóbb és összetettebb szereplővé vált.
Mielőtt beszélnék magáról az illusztrálásról, be kell hogy valljam, az elején a beleolvasó ellenére is kételkedni kezdtem, ugyanis a karakterek arcát látva mondhatni teljesen kiakadtam és értetlenül álltam... vagyis ültem az oldalak felett. Nem emlékeztem, hogy vajon a Lokinál is ilyen mérhetetlenül bárgyú arckifejezésűvé váltak a szereplők a tátott szájak miatt? És vajon abban is ilyen kéjsóvár hülyegyereknek nézett ki Thor, amikor mosolygott? Vagy abban is ennyire komikus (és egyben hiteltelen) volt, amikor a lebiggyedő szája jelezte a morcosságát? Ez a néhol teljességgel indokolatlan ábrázolásmód annyira furcsa volt elsőre, hogy rendre kizökkentett a történetből, de végül szép lassan hozzászoktam a dologhoz és később már szinte fel sem vettem.
A kötetben található rajzok java része, ahogy már említettem korábban, Esad Ribic keze munkáját dicsérik. A Loki freskószerű pátoszosságát viszont egy sokkal könnyedebb, akvarellszerű színezés váltotta, ami már a bemutató oldalakon egyértelművé tette számomra, hogy sokkal jobban fogom szeretni ezt a fajta ábrázolást, mint a másik kötet munkáit. Érdekessége még a képregényeknek, hogy a hatodik részt, vagy esetünkben inkább fejezetet Butch Guice rajzoló és Tom Palmer kihúzó készítette. A kettejük munkája éles váltást jelent, ugyanis az addigi finomabb vonalakat éles tusrajzok váltják. Az elsőre idegennek ható részek mégis fantasztikusan belesimulnak az egészbe, ugyanis ebben a fejezetben Aaron épp az istenölő Gorr történetét mesél el, hogy hogyan vált azzá a gonosszá, akit megismerhettünk, s akit a múltja révén már-már szánni kezdünk. Tökéletesen passzoltak a határozott és éles vonalak ehhez a kegyetlen múlthoz.
Összességében azt hiszem, a minimális "hibái" ellenére is új kedvencemmé sikerült avatnom a kötet. A lenyűgöző képi világa mellett, ezúttal a történetet is teljes egészében magával ragadott és egy percre sem voltam képes félre tenni. Összetettsége és izgalma a művészi ábrázolással karöltve... hát... zseniális volt! Remélem lesz még részem hasonló Marvel-élményben!
vagy
Kedvenc idézet:
"– A szavak idejének már vége. Mostantól a kalapácsok beszélnek."
Eredeti cím: Thor: God of Thunder 1.Nyelv: magyarFordította: Lunczer GáborIllusztráció: Esad Ribic, Butch Guice, Tom PalmerISBN: 9789634701057Eredeti megjelenés: 2014.Magyar megjelenés: 2019.Kötésmód: keménytáblásOldalszám: 272Kiadta: FumaxFülszöveg:Eltűnt istenek. Kozmikus nyomozás. Ősi fenyegetés.
Amikor Thor kutatásba fog, hogy kiderítse, mi történt egy távoli világ elnémult istenségeivel, ijesztő felfedezést tesz: egy rejtélyes erő szisztematikusan levadássza az univerzum halhatatlan urait. Thor a nyomába ered, de könnyen lehet, hogy olyasmire vállalkozik, ami még az ő erejét is meghaladja…
Jason Aaron Eisner-díjas sorozatát méltán tartják minden idők egyik legjobb Thor-történetének. Aaron lenyűgöző sagáját Esad Ribic (Loki) lélegzetelállító rajzai kísérik és teszik látvány terén is kihagyhatatlanná.
A kötet a Thor: God of Thunder sorozat 1-11. számában megjelent, önálló történetet tartalmazza.
Nyereményjáték
Thornak nem csak ebben a képregényben kellett megküzdenie a gonosszal, de számos másik történet képkockáin is. Az egyes állomásokon ezúttal Thor egy-egy ellenségének nevét találjátok összekevert betűkkel, illetve kis könnyítésképpen egy a karaktert ábrázoló képet is láthattok. A feladat egyszerű: írjátok be a szereplők nevét helyesen a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
09. 13. - Hagyjatok! Olvasok!
09. 15. - Olvasónapló
09. 17. - Könyv és más
09. 19. - Dreamworld
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése