"Mi, hétköznapi halandók meg csak élünk itt, és várjuk, hogy velünk is történjen végre valami, bármi, miközben elhúz mellettünk az élet."Vélemény:
Tudjátok, vannak azok az írók, akik esetében már egy könyv is elég ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon: zseniálisak! Nos, nálam ezek közé a szerzők közé tartozik Patrick Ness is, akinek Kés a zajban című könyve évekkel ezelőtt tett róla, hogy a neve felkerüljön arra a képzeletbeli kis listára, amelyre az odafigyelésre érdemes írókat jegyzem fel nagyon serényen. Nem mondom persze, hogy azóta a teljes életművén túlvagyok, de majd egyszer... talán... :) Mindenesetre óriási lelkesedéssel fogadtam a hírt, hogy a Vivandra Kiadó egy régi-új könyvét hozza el idén nekünk, a Mi, hétköznapi halandókat.
A történet akár egy átlagos ifjúsági regény is lehetne, de nem az... Vagyis attól függ, honnan nézzük. Főszereplőink négy(-öt-hat) hétköznapinak tűnő, de egyáltalán nem átlagos fiatal, akik próbálják túlélni az érettségiig hátralévő napokat átvitt értelemben... és szó szerint is. Mike, Mel, Jared, Henna és Nathan mind a felnőttkor küszöbén álló fiatal, akiknek nem tökéletes az életük (s ők maguk sem), akik bizonytalanok, szerelmesek és bolondok, s akik félve, de izgatottan várják, hogy mit hoz nekik a jövő. Önmagában ez nem is lenne különösebben érdekes, de a kisvárosban, ahol élnek, (különös kék fények kíséretében) egyre többen kezdik életüket veszíteni rejtélyes körülmények között és ők maguk is lassan az események sűrűjében, vagy legalábbis azok szélén találják magukat...
A Mi, hétköznapi halandók egyik legnagyobb különlegessége egyértelműen a történetvezetésben rejlik. A fő szál a végzős baráti társaság köré összpontosul, rájuk tevődik a nagyobb hangsúly, míg a fejezetek elején néhány mondatban egy szinte teljesen különálló történet bontakozik ki. Azért csak szinte, mert a fejezeteleji események igazából azt a fantasy világot elevenítik meg, amiben a mi főszereplőink alapesetben csak mellékszereplők lennének. Ez egy zseniális húzás volt Ness részéről. A két cselekmény eseményei és a szereplőinek útja a könyv során szinte alig keresztezi egymást, de ezektől az "aligoktól", a finom áthallásoktól az egyik történetből a másikba válik igazán különlegessé ez a kötet. (Tudjátok kicsit arra emlékeztet, mint amikor a Harry Potter és az azkabani fogolyban a szereplőink visszamennek az időben és messziről figyelik önmagukat, mintegy mellékszereplőivé válva a saját, éppen meglehetősen zűrös életüknek.)
Hiába a fantasy-szál, a történet végig megmarad egy hétköznapi problémákat felvonultató, földhözragadt(abb) vonalnál. A diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek az évek során egymás támogató közegeivé váltak, ugyanis van itt minden, ami az átlag fiatalt "sújthatja": anorexia, a szexuális indentitás keresése és ezzel együtt maga a homoszexualitás, a családon belüli konfliktusok, a gyász és legsúlyosabb esetben maga a kényszerbetegség. Az egész annyira igazi és annyira élő, hogy még a gyakran csak finoman beleszőtt természetfeletti szálnak is rendre sikerült elbizonytalanítania. A szerző majdnem a könyv végéig fenn is tartotta ezt, folyamatosan kétkedtem és egyre csak azon járt az eszem, hogy vajon Mike, a főszereplőnk vajon csak bemeséli a képtelen történeteket vagy valóban léteztek vámpírok és zombik, esetleg a mindennapjait tényleg egy negyedrészt isten társaságában tölti? Belegondolva talán azért éreztem így, mert a szereplők valami elképesztően sztoikus belenyugvással figyelték maguk körül az eseményeket és még az sem zavarta őket igazán, hogy közben az iskolatársaik rendre hullottak el... A saját életükkel és a saját gondjaikkal voltak elfoglalva és azon túl nem is igazán volt erejük mással foglalkozni.
Patrick Ness amúgy iszonyúan ért ahhoz, hogy élvő varázsolja a karaktereit. Egytől egyig igazi személyiségek, igazi problémákkal és igazi érzésekkel. Imádtam a finom humorukat, de még inkább azt a hatalmas szeretet, amit egymás iránt éreztek és amit rendszeresen a másik tudomására is hoztak, akár egy ölelés, egy falat étel vagy egy tinilányokat célzó koncertre való kíséret képében.
A komolyabb témák és fajsúlyosabb mondanivaló mellett, úgy mint a felelősségvállalás, a feszültséggé váló ki nem mondott problémák vagy maga a felnőtté válás, helyet kap egy jó nagy adag izgalom is. A nem egyszer borzongató fordulatok teljesen váratlanul érik az embert, hogy aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan vissza is zökkenjen minden a régi kerékvágásba.
Szót kell ejtenem a borítóról is, amit azért elég sok kritika ért a megjelenés előtt. Az iszonyatosan élénk sárga és fekete kombinációja a kék szemekkel nem egy embernél kiverte a biztosítékot. Én csak annyit mondanék, hogy #HufflepuffPride, szóval egyáltalán nem zavart a dolog... Viszont, hogy érdemben is a védelmére keljek, el kell mondanom, hogy minden színnek oka van! Annyira egyszerű, de mégis nagyszerű oka, ami a könyv elolvasása után majd számotokra is világossá válik. Én különösen imádtam, hogy a könyv végeztével, a kicsit felhajló borítónak és a szobába beeső fénynek az összhatásaként olyan volt az előlapon látható ikonikus szarvas, mintha valóban kéken világított volna a szeme, pontosan úgy, ahogy az a könyv egy pontján megesett. (Lásd a képet jobbra... :))
Összességében azt hiszem mindenképp kijelenthetem, hogy egy újabb fantasztikus Patrick Ness kötethez volt szerencsém. Különleges és egyedi, izgalmas és elgondolkodtató. Minden, ami egy jó történet alapja! Olvassátok! Megéri! :))
A Mi, hétköznapi halandók egyik legnagyobb különlegessége egyértelműen a történetvezetésben rejlik. A fő szál a végzős baráti társaság köré összpontosul, rájuk tevődik a nagyobb hangsúly, míg a fejezetek elején néhány mondatban egy szinte teljesen különálló történet bontakozik ki. Azért csak szinte, mert a fejezeteleji események igazából azt a fantasy világot elevenítik meg, amiben a mi főszereplőink alapesetben csak mellékszereplők lennének. Ez egy zseniális húzás volt Ness részéről. A két cselekmény eseményei és a szereplőinek útja a könyv során szinte alig keresztezi egymást, de ezektől az "aligoktól", a finom áthallásoktól az egyik történetből a másikba válik igazán különlegessé ez a kötet. (Tudjátok kicsit arra emlékeztet, mint amikor a Harry Potter és az azkabani fogolyban a szereplőink visszamennek az időben és messziről figyelik önmagukat, mintegy mellékszereplőivé válva a saját, éppen meglehetősen zűrös életüknek.)
Hiába a fantasy-szál, a történet végig megmarad egy hétköznapi problémákat felvonultató, földhözragadt(abb) vonalnál. A diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek az évek során egymás támogató közegeivé váltak, ugyanis van itt minden, ami az átlag fiatalt "sújthatja": anorexia, a szexuális indentitás keresése és ezzel együtt maga a homoszexualitás, a családon belüli konfliktusok, a gyász és legsúlyosabb esetben maga a kényszerbetegség. Az egész annyira igazi és annyira élő, hogy még a gyakran csak finoman beleszőtt természetfeletti szálnak is rendre sikerült elbizonytalanítania. A szerző majdnem a könyv végéig fenn is tartotta ezt, folyamatosan kétkedtem és egyre csak azon járt az eszem, hogy vajon Mike, a főszereplőnk vajon csak bemeséli a képtelen történeteket vagy valóban léteztek vámpírok és zombik, esetleg a mindennapjait tényleg egy negyedrészt isten társaságában tölti? Belegondolva talán azért éreztem így, mert a szereplők valami elképesztően sztoikus belenyugvással figyelték maguk körül az eseményeket és még az sem zavarta őket igazán, hogy közben az iskolatársaik rendre hullottak el... A saját életükkel és a saját gondjaikkal voltak elfoglalva és azon túl nem is igazán volt erejük mással foglalkozni.
Patrick Ness amúgy iszonyúan ért ahhoz, hogy élvő varázsolja a karaktereit. Egytől egyig igazi személyiségek, igazi problémákkal és igazi érzésekkel. Imádtam a finom humorukat, de még inkább azt a hatalmas szeretet, amit egymás iránt éreztek és amit rendszeresen a másik tudomására is hoztak, akár egy ölelés, egy falat étel vagy egy tinilányokat célzó koncertre való kíséret képében.
A komolyabb témák és fajsúlyosabb mondanivaló mellett, úgy mint a felelősségvállalás, a feszültséggé váló ki nem mondott problémák vagy maga a felnőtté válás, helyet kap egy jó nagy adag izgalom is. A nem egyszer borzongató fordulatok teljesen váratlanul érik az embert, hogy aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan vissza is zökkenjen minden a régi kerékvágásba.
Szót kell ejtenem a borítóról is, amit azért elég sok kritika ért a megjelenés előtt. Az iszonyatosan élénk sárga és fekete kombinációja a kék szemekkel nem egy embernél kiverte a biztosítékot. Én csak annyit mondanék, hogy Összességében azt hiszem mindenképp kijelenthetem, hogy egy újabb fantasztikus Patrick Ness kötethez volt szerencsém. Különleges és egyedi, izgalmas és elgondolkodtató. Minden, ami egy jó történet alapja! Olvassátok! Megéri! :))
Kedvenc idézetek:
"– Itt van a jövő, előttünk. Nem pedig valahol távol, ahol általában a jövő lenni szokott. Itt és most történik. Bármelyik pillanatban."
"– Oké, benne vagyok – mondja Mel. – Pedig utálom a countryzenét. De én vagyok a legjobb nővér a világon.
– Na jó, én is – mondom. Bár a bátyádként én amúgy is csak a második legjobb nővér lehetek."
"– És mit csinál az ember, amikor az álmai valóra válnak? – kérdezi. – Erről soha nem beszél senki. Csak azt sulykolják, hogy kövesd az álmaidat, de mi történik, amikor utoléred őket?
– Élvezd ki. Tégy meg minden tőled telhetőt, és próbálj meg nem túl nagy seggfej lenni."
"A szíved békéjét nem várhatod mástól, arra magadnak kell rátalálnod"
"– Talán a felnőttség legbiztosabb jele, amikor felismered, hogy egy csomó mindenben bizonytalan vagy."
Eredeti cím: The Rest of Us Just Live Here
Nyelv: magyar
Fordította: Totth Gitta
ISBN: 9786155347184
Eredeti megjelenés: 2015.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 272
Kiadta: Vivandra Books
Fülszöveg:
NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI.
Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal - a kék fényekkel meg a sok halállal -, bármi is az.
Mi volna, ha TE lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint.
És mi van akkor, ha TÉGED nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegest a saját hétköznapi életedben?
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet:
“– Mindenben ott a szépség – mondta Gudmund. – Csak tudnod kell, hol keresd.
Seth nevetett. – Ez a legléhább dolog, amit valaha mondtál, cimbora.”
“– Mindenben ott a szépség – mondta Gudmund. – Csak tudnod kell, hol keresd.
Seth nevetett. – Ez a legléhább dolog, amit valaha mondtál, cimbora.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
06.18 - Hagyjatok! Olvasok!
06.20 - Nem félünk a könyvektől
06.22 - Sorok között
06.24 - Könyv és más
06.26 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Kép forrása: X
06.24 - Könyv és más
06.26 - Spirit Bliss Sárga könyves út
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése