"– Mindnyájan félig démonok, félig istenek vagyunk – magyarázza Shaan testvér. – Démoni lényünk a halandó rész, folyamatosan tévelyeg, míg isteni lényünk folyamatosan küzd, hogy jobbá váljon. Mindegyik életünkben törekszünk rá, hogy előrébb lépjünk, és egyre közelebb kerüljünk az örökkévaló tökéletességhez."Vélemény:
A századik királynéra a Maxim által kiírt borítószavazáson figyeltem fel, hogy aztán izgatottan reménykedhessem abban, hogy a más is hasonló véleményen lesz, mint én és ugyanúgy a csodás eredeti borítót tartják majd a legjobbnak. Ahogy látjátok, végül mi lettünk a szerencsés többség... :) Persze nem csak a borító volt, ami felkeltette az érdeklődésem, hanem magam a fülszöveg is, annak ellenére is, hogy (mint már említettem korábban) mindig ódzkodok kicsit a más kultúrákban játszódó történetektől. Magam sem értem miért, hiszen számtalanszor csalódtam már pozitívan: fantasztikus Japánban, Afrikában és Indiában játszódó regényekhez volt szerencsém az utóbbi időkben, így hamar túllendültem a negatív gondolataimon és igent mondtam a könyvre.
A történet szerint főszereplőnk, Kalinda a Nővérek testvériségének neveltje. A templomokban nevelkedő lányokra bármikor igényt tarthatnak a testvériség gazdag pártfogói, akár szolgálóként, akár ágyasként vagy feleségként. Egy nap a birodalom uralkodója, Tarek rádzsa érkezik a templomba, hogy megtalálja századik feleségét. Így esik a választása Kalindára, aki egy másik nevelttel együtt a kénytelen boldogulni a palota gazdasággal és ármánykodással teli folyosóin. Az élet nem egyszerű Kali számára századik feleségként, az élete állandó küzdelemmé válik azért, hogy megtarthassa pozícióját és egyáltalán az életét. Azonban nem csak a palotán belül, de azon kívül is veszély leselkedik rá, illetve mindenki másra is. A négy elemet, a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet uraló üldözött nép, a bhuták rettegésben tartják az embereket és ezúttal Kali válik az egyik célpontjukká. De semmi sem az, aminek látszik...
Amit igazán nagyon szerettem ebben a történetben, az a világépítés. A tartózkodásom amiatt, hogy valamiféle bollywood-i irányt vesz a cselekmény, nem tartott sokáig, sőt! Egyből megnyert magának ez az ősi Perzsiára és Indiára emlékeztető világ, a perzselő napsütötte Tarachand Birodalommal és a palota füstölőktől illatos és olajoktól nehéz levegőjével. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az Aladdinból ismert Agraba városába csöppentem volna, azzal az aprócska különbséggel, hogy fennálló viszonyok kevésbé voltak idillikusak és mesések, Tarek rádzsa pedig nem az az uralkodó, akit akár a nép, akár az udvartartás szívesen kívánna magának.
Kicsit amúgy bajban vagyok ezzel az értékeléssel, mert annyi minden történik A századik királynéban és olyan sokrétű ez a könyv, hogy nem is tudom, melyik végén ragadjam meg a dolgokat, ráadásul ha lehet, akkor spoilermentesen. Egyrészről ugyanis ott van a női jogok kérdése. A rádzsa birtokába nagyjából száz feleség és ugyanennyi ágyas tartozik, ami már önmagában kincsestárát jelenti a női sorsoknak... vagyis inkább nyirkos börtöncelláját, ugyanis bármelyik pozíciót is "nyerik" meg maguknak a kiválasztottak, egyikkel sem járnak különösebben jól. Feleségként "pusztán" annyit kell elviselniük, hogy mindenki mással osztozniuk kell a rádzsán, az ágyasoknak viszont az udvarból bármikor és bárkinek a szolgálatára kell állnia, amennyiben igényt tartanak rájuk... A közöttük lévő hierarchia és a kegyetlen hagyományok állandó vetélkedést szülnek, de ez teszi lehetővé, hogy hangsúlyosabbá váljanak a karaktereik. Kalinda hozza el ebbe a világba a bajtársiasságot és az emlékezést. Az emlékezést arra, hogy ők valaha a templomok falai között nővérek voltak... Érdekes megközelítése ez amúgy a női egyenjogúság kérdésének...
Pontosan úgy, ahogy a hitnek is. Ez volt ugyanis a másik olyan elgondolkodtató szál, ami nagyon tetszett. A nőknek a templomokban kapott vallási nevelésük ugyanis szinte teljesen ellentétben áll a világi elvárásokkal. Kali karaktere többször is gondolkodóba esik azzal kapcsolatban, hogy melyik út a helyes. Hogyan tudna megfelelni a vallásnak és az uralkodói (el)nyomásnak egyszerre? Ez a téma már önmagában is izgalmas kérdéseket szül, hát még úgy, hogy mindehhez hozzájön a bhuták története, ami egy egészen más irányba tereli a cselekményt, s ami ugyanúgy számos kérdést vet fel a(z vallási) elnyomással kapcsolatban, csak immár a fantasy irányvonalán belül.
Karakterépítés szempontjából azt mindenképp el kell mondani, hogy Kalinda mostanában az egyik legszimpatikusabb hősnő. Nem legszebb, nem a tökéletesebb, de tisztán végigkövethető a jellemfejlődése, amely nem abban merül ki, hogy hirtelen a legjobbá képezi magát és megváltja a világot, hanem nyitottá válik, a saját erősségeit igyekszik kihangsúlyozni és a gyengeségeit elfedni, valamint a legfontosabb, hogy megpróbál az elvei mentén helyesen cselekedni minden körülmények között. Természetesen ez az ifjúsági történet sem létezhetne egy kis szerelem nélkül, így kapunk jóképű katonát is Deven személyében, akivel bár irreálisan rövid idő alatt egymásba esnek, mégis a közös jeleneteik mindig kicsit élét veszik a nem egyszer nyers valóságuknak.
Összességében számomra az idei év eddigi egyik legjobb olvasásélményét jelentette A századik királyné. Bár külön nem hangsúlyoztam, de igen erős a fantasy vonal is, amitől nagyon pörgőssé, akciódússá és izgalmassá válik a cselekmény, mindezt úgy, hogy közben mégis igyekszik a földön maradni és nem veszítenek a súlyukból a komolyabb mondanivalójú részek sem. Amire még mindenképpen számítsatok, hogy King nem riad vissza a véresebb, brutálisabb jelenetektől sem... Ahogyan arra is, hogy már-már függővéges befejezést kapunk, ami még inkább tesz róla, hogy tűkön ülve várjuk a folytatást! Így zárásként csak annyit, hogy remélem a Maxim mihamarabb elhozza nekünk azokat is! Én már most nagyon várom! :)
Amit igazán nagyon szerettem ebben a történetben, az a világépítés. A tartózkodásom amiatt, hogy valamiféle bollywood-i irányt vesz a cselekmény, nem tartott sokáig, sőt! Egyből megnyert magának ez az ősi Perzsiára és Indiára emlékeztető világ, a perzselő napsütötte Tarachand Birodalommal és a palota füstölőktől illatos és olajoktól nehéz levegőjével. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az Aladdinból ismert Agraba városába csöppentem volna, azzal az aprócska különbséggel, hogy fennálló viszonyok kevésbé voltak idillikusak és mesések, Tarek rádzsa pedig nem az az uralkodó, akit akár a nép, akár az udvartartás szívesen kívánna magának.
Kicsit amúgy bajban vagyok ezzel az értékeléssel, mert annyi minden történik A századik királynéban és olyan sokrétű ez a könyv, hogy nem is tudom, melyik végén ragadjam meg a dolgokat, ráadásul ha lehet, akkor spoilermentesen. Egyrészről ugyanis ott van a női jogok kérdése. A rádzsa birtokába nagyjából száz feleség és ugyanennyi ágyas tartozik, ami már önmagában kincsestárát jelenti a női sorsoknak... vagyis inkább nyirkos börtöncelláját, ugyanis bármelyik pozíciót is "nyerik" meg maguknak a kiválasztottak, egyikkel sem járnak különösebben jól. Feleségként "pusztán" annyit kell elviselniük, hogy mindenki mással osztozniuk kell a rádzsán, az ágyasoknak viszont az udvarból bármikor és bárkinek a szolgálatára kell állnia, amennyiben igényt tartanak rájuk... A közöttük lévő hierarchia és a kegyetlen hagyományok állandó vetélkedést szülnek, de ez teszi lehetővé, hogy hangsúlyosabbá váljanak a karaktereik. Kalinda hozza el ebbe a világba a bajtársiasságot és az emlékezést. Az emlékezést arra, hogy ők valaha a templomok falai között nővérek voltak... Érdekes megközelítése ez amúgy a női egyenjogúság kérdésének...
Pontosan úgy, ahogy a hitnek is. Ez volt ugyanis a másik olyan elgondolkodtató szál, ami nagyon tetszett. A nőknek a templomokban kapott vallási nevelésük ugyanis szinte teljesen ellentétben áll a világi elvárásokkal. Kali karaktere többször is gondolkodóba esik azzal kapcsolatban, hogy melyik út a helyes. Hogyan tudna megfelelni a vallásnak és az uralkodói (el)nyomásnak egyszerre? Ez a téma már önmagában is izgalmas kérdéseket szül, hát még úgy, hogy mindehhez hozzájön a bhuták története, ami egy egészen más irányba tereli a cselekményt, s ami ugyanúgy számos kérdést vet fel a(z vallási) elnyomással kapcsolatban, csak immár a fantasy irányvonalán belül.
Összességében számomra az idei év eddigi egyik legjobb olvasásélményét jelentette A századik királyné. Bár külön nem hangsúlyoztam, de igen erős a fantasy vonal is, amitől nagyon pörgőssé, akciódússá és izgalmassá válik a cselekmény, mindezt úgy, hogy közben mégis igyekszik a földön maradni és nem veszítenek a súlyukból a komolyabb mondanivalójú részek sem. Amire még mindenképpen számítsatok, hogy King nem riad vissza a véresebb, brutálisabb jelenetektől sem... Ahogyan arra is, hogy már-már függővéges befejezést kapunk, ami még inkább tesz róla, hogy tűkön ülve várjuk a folytatást! Így zárásként csak annyit, hogy remélem a Maxim mihamarabb elhozza nekünk azokat is! Én már most nagyon várom! :)
vagy
Kedvenc idézetek:
"– Néha több erőre van szükség, hogy hátralépjünk, mintsem előre."
"– Bármit megváltoztathatnak azok, akiknek van elég bátorságuk utat égetni saját maguknak."
Eredeti cím: The Hundredth Queen
Nyelv: magyar
Fordította: Robin Edina
ISBN: 9789634990406
Eredeti megjelenés: 2017.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 320
Kiadta: Maxim Könyvkiadó
Fülszöveg:
A Nővérek árva neveltjeként a tizennyolc éves Kálindára csupán a visszavonult, imádsággal töltendő jövő vár. Gyakori lázas rohamai miatt még szolgálói pozícióra is aligha számíthat, egy kurtizán vagy feleség élete pedig teljességgel elérhetetlen számára. Egyetlen álma, hogy a Nővérek hegyi templomának békéjében folytathassa az életét.
A zsarnok Tárek rádzsa váratlan látogatása azonban felforgatja Kálinda életét. Néhány óra leforgása alatt megfosztják otthona nyugalmától, kénytelen nekivágni egy sivatagi útnak, majd parancsot kap, hogy fegyverrel vívja ki méltó helyét a rádzsa kilencvenkilenc felesége és számtalan ágyasa között. Kilátástalan helyzetében csupán testőre, a sztoikusan komoly, de kedves Naík Dévén kapitány társasága nyújt számára némi vigasztalást.
A halálig vívott harci játékok fenyegetése és Dévén iránti egyre növekvő vonzalma súlyos veszélybe sodorja Kálindát, akinek egyetlen reménye maradt a menekülésre – és ez a remény a saját testében lakozó, rejtélyes és tiltott erőben rejlik.
Nyereményjáték
Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, melynek elemeit helyes sorrendbe rakva, egy regény címét kapjátok meg. A feladatotok az, hogy a cím alapján kitaláljátok a történet hősnőjének nevét (ha van), és azt beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
06.09 - Sorok között
06.11 - Kelly és Lupi olvas
Kép forrása: X X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése