David Grann elképesztő és elborzasztó dokumentumregényében lerántja a leplet a közel száz éve megoldatlan, oszázs indiánok ellen elkövetett gyilkosságokról, amelyek egész Amerikát izgalomban tartották a húszas években, miközben tanúi lehetünk az FBI megalakulásának is. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!
"A történelem könyörtelenül megítéli a tetteket – a maga pőre valóságában mutatja be minden botlásunkat és ostobaságunkat, tárja fel legféltettebb titkainkat, s közben úgy kérkedik utólagos bölcsességével, mint egy pöffeszkedő mesterdetektív, aki már a legelején tudta, ki a gyilkos."Vélemény:
David Grann Megfojtott virágok című regényével azt hiszem, újra kissé más irányba evez a blog. Ritkán olvasok (sajnos) akár valós történelmi, akár dokumentumregényeket, de időről-időre mégis felkelti az érdeklődésem egy-egy alkotás. Az indiánok kultúrája és világa éppen egy olyan szegmense a történelmünknek, amiről bármikor szívesen olvasok, így biztos voltam benne, hogy szeretném megismerni egy újabb (sötét) szeletét Amerika múltjának. Érzelmileg ez egy különösen erőteljes és szomorú időszak, ezért az eddigi ismereteim után kissé félve kezdtem neki. (Korábban ugyanis a Wounded Knee-nél temessétek el a szívem című könyv a temérdek borzalmával már kifogott rajtam…) A lehetőséget viszont semmiképpen sem szerettem volna elszalasztani, többek között azért sem, mert olyan nevek kapcsán merült fel a könyv megfilmesítésének kérdése, mint Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio. Az ő jó ízlésükben, no meg a sajátoméban bízva végül meg is adtam az esélyt a Megfojtott virágoknak és természetesen nem bántam meg.
Az indián törzsek hányattatott sorsát szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszem számos film- és irodalomművészeti alkotás született, ami ezt, a(z amerikai) történelem máig egyik legnagyobb szégyenfoltját, az őslakosok ellen elkövetett kegyetlen üldöztetéseket, a népirtást és a minden lehetséges emberi módon megalázó bánásmódot igyekszik elénk tárni. Az oszázs indiánok, mint oly sok másik indián törzs emberei, szintén a kapzsi fehér telepesek agresszív hódításának estek áldozatul. Elűzték őket kansasi földjeikről egy terméketlen, sziklás és sivár oklahomai rezervátumba, amiről pár év után viszont kiderült, hogy rendkívül értékes: Amerika egyik legnagyobb olajmezője terül el a földje alatt. Egy szerencsés véletlen folytán az indiánok maguk rendelkezhettek a területeik felett, így azok bérbeadásával hamarosan elképesztő mértékű vagyonosodás vette kezdetét. Az oszázs indiánok szinte pillanatok alatt a leggazdagabb népcsoporttá váltak, ez pedig pénzéhes, erkölcstelen fehér emberek tucatját késztette arra, hogy valahogy részesedést szerezzenek a temérdek vagyonból.
Anna Burkhart különös és rejtélyes halálával kapcsolódunk bele a történetbe, amit aztán számos másik követ. A Burkhart család körül kibomló események egy kegyetlen világot mutatnak be, ahol semmi és senki sem szent, ahol a fehér emberek önnön felsőbbrendűségük tudatában bűntudat nélkül vesznek semmibe, aláznak meg és ölnek meg más emberi lényeket, csak mert más bőrszínnel és más kultúrával, no meg persze a sajátjukénál jóval nagyobb vagyonnal rendelkeznek. A reményt az olyan emberek jelentették, mint a talpig becsületes Tom White, a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársa, aki mindent megtett, hogy felgöngyölítse az évekig húzódó, borzalmas gyilkosságsorozat ügyét...
David Grann, aki szakmáját tekintve amúgy újságíró, elképesztő munkát végzett ezzel a könyvvel. Éveken keresztül vizsgálta az oszázs indiánok ellen elkövetett kegyetlenségeket, hogy aztán a legkülönbözőbb hivatalos iratokkal alá is támassza az általa leírt eseményeket. Eleddig kiadatlan FBI-jelentésekre, esküdtszéki vallomásokra, bírósági jegyzőkönyvekre és számos más hiteles forrásra támaszkodik, amit a könyv végén található körülbelül negyvenoldalnyi hivatkozás is bizonyít. Mindezek ellenére sem egy száraz, szigorúan tényeket közlő alkotásról van szó, ugyanis Grann elképesztően olvasmányosan és élvezetesen ír, a tollából már-már fikciónak hatnak a történtek. A könyv hitelességén viszont egyáltalán nem esik csorba, sőt, ettől a stílusbéli fogástól válik még inkább borzalmassá a múlt, emiatt lesz a valóságból rémálom, s ettől tudatosul bennünk igazán, hogy mindez a valóság.
Grann rétegről rétegre fejti fel a szálakat, s nem csak a bűntényeket igyekszik felderíteni. Egy tökéletesen hiteles korrajzot tár elénk az 1920-as évek Amerikájának egy kevésbé ismert szegletéről, arról a seriffekkel, kopókkal és vonatokat, bankokat kirabló banditákkal teli, poros Amerikáról amiket a westernfilmekből ismerhetünk. Számomra azért is volt ez annyira érdekes, mert ez az időszak egyben a jól ismert szesztilalom időszaka is, vagyis a dübörgő dzsesszkorszaké, amikor a nagyvárosokban pezsgett az élet, minden rohamos fejlődésnek indult, átformálódott a kultúra és a művészetek, s minden tökéletesen csillogónak tűnt. Ha láttátok A nagy Gatsby című filmet, akkor tudjátok miről beszélek. Ugyanazon időszakról beszélünk és mégis mintha két teljes különböző világot látnák.
A szerző szintén nagy hangsúlyt helyez a főbb szereplőkre is: az életüket, esetenként a gyerekkorukat és az őket ért hatásokat mind annak érdekében veti papírra, hogy ezzel még inkább megvilágíthassa személyiségüket, gondolkodásmódjukat és a cselekedeteiknek az okát, indítékát. Ez különösen a fentebb már említett nyomozó, Tom White személyében nyilatkozik meg, aki egész életében egy az elveiért kiálló, igazságos és jólelkű, mégis szerény ember maradt, egy olyan valaki, aki igazán megérdemli, hogy emlékezzenek rá. Ez a könyv és a belőle készülő adaptáció remélem tesz majd róla, hogy jó példával szolgálhasson az olvasók és nézők sokaságának.
A korrajznak köszönhetően láthatunk bele a ma ismert FBI megalakulásának kezdeteibe, az alapító J. Edgar Hoover munkásságába, de a kriminalisztika első eseteibe is, abba hogy miként változtak a kihallgatási technikák, hogy hogyan fejlődtek a technikai feltételek és miként hatott minderre a bürokrácia. Számomra mindez nagyon izgalmas kiegészítésének bizonyult az amúgy gyakran megrázó eseményeknek.
Úgy gondolom, hogy mindig szükségünk van olyan alkotásokra, amik emlékeztetnek a múltunkra. A múltunk a kulcs a jövőhöz és a történelem jó és rossz pillanatait egyaránt megörökítő művek példaként állhatnak előttünk, emlékeztethetnek a hibáinkra és sarkallhatnak minket arra, hogy jobbá válhassunk, s hogy ne engedjük meg újra, hogy a dolgok a végletekig elfajuljanak. A Megfojtott virágok jó példa erre, egy igazi minőségi munka, fantasztikus korabeli fotókkal, ami felnyitja a szemed és sokáig nem hagy majd nyugodni. Olvassátok el, mert higgyétek el, ezt nem fogjátok megbánni…
Anna Burkhart különös és rejtélyes halálával kapcsolódunk bele a történetbe, amit aztán számos másik követ. A Burkhart család körül kibomló események egy kegyetlen világot mutatnak be, ahol semmi és senki sem szent, ahol a fehér emberek önnön felsőbbrendűségük tudatában bűntudat nélkül vesznek semmibe, aláznak meg és ölnek meg más emberi lényeket, csak mert más bőrszínnel és más kultúrával, no meg persze a sajátjukénál jóval nagyobb vagyonnal rendelkeznek. A reményt az olyan emberek jelentették, mint a talpig becsületes Tom White, a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársa, aki mindent megtett, hogy felgöngyölítse az évekig húzódó, borzalmas gyilkosságsorozat ügyét...
David Grann, aki szakmáját tekintve amúgy újságíró, elképesztő munkát végzett ezzel a könyvvel. Éveken keresztül vizsgálta az oszázs indiánok ellen elkövetett kegyetlenségeket, hogy aztán a legkülönbözőbb hivatalos iratokkal alá is támassza az általa leírt eseményeket. Eleddig kiadatlan FBI-jelentésekre, esküdtszéki vallomásokra, bírósági jegyzőkönyvekre és számos más hiteles forrásra támaszkodik, amit a könyv végén található körülbelül negyvenoldalnyi hivatkozás is bizonyít. Mindezek ellenére sem egy száraz, szigorúan tényeket közlő alkotásról van szó, ugyanis Grann elképesztően olvasmányosan és élvezetesen ír, a tollából már-már fikciónak hatnak a történtek. A könyv hitelességén viszont egyáltalán nem esik csorba, sőt, ettől a stílusbéli fogástól válik még inkább borzalmassá a múlt, emiatt lesz a valóságból rémálom, s ettől tudatosul bennünk igazán, hogy mindez a valóság.
Grann rétegről rétegre fejti fel a szálakat, s nem csak a bűntényeket igyekszik felderíteni. Egy tökéletesen hiteles korrajzot tár elénk az 1920-as évek Amerikájának egy kevésbé ismert szegletéről, arról a seriffekkel, kopókkal és vonatokat, bankokat kirabló banditákkal teli, poros Amerikáról amiket a westernfilmekből ismerhetünk. Számomra azért is volt ez annyira érdekes, mert ez az időszak egyben a jól ismert szesztilalom időszaka is, vagyis a dübörgő dzsesszkorszaké, amikor a nagyvárosokban pezsgett az élet, minden rohamos fejlődésnek indult, átformálódott a kultúra és a művészetek, s minden tökéletesen csillogónak tűnt. Ha láttátok A nagy Gatsby című filmet, akkor tudjátok miről beszélek. Ugyanazon időszakról beszélünk és mégis mintha két teljes különböző világot látnák.A szerző szintén nagy hangsúlyt helyez a főbb szereplőkre is: az életüket, esetenként a gyerekkorukat és az őket ért hatásokat mind annak érdekében veti papírra, hogy ezzel még inkább megvilágíthassa személyiségüket, gondolkodásmódjukat és a cselekedeteiknek az okát, indítékát. Ez különösen a fentebb már említett nyomozó, Tom White személyében nyilatkozik meg, aki egész életében egy az elveiért kiálló, igazságos és jólelkű, mégis szerény ember maradt, egy olyan valaki, aki igazán megérdemli, hogy emlékezzenek rá. Ez a könyv és a belőle készülő adaptáció remélem tesz majd róla, hogy jó példával szolgálhasson az olvasók és nézők sokaságának.
A korrajznak köszönhetően láthatunk bele a ma ismert FBI megalakulásának kezdeteibe, az alapító J. Edgar Hoover munkásságába, de a kriminalisztika első eseteibe is, abba hogy miként változtak a kihallgatási technikák, hogy hogyan fejlődtek a technikai feltételek és miként hatott minderre a bürokrácia. Számomra mindez nagyon izgalmas kiegészítésének bizonyult az amúgy gyakran megrázó eseményeknek.
Úgy gondolom, hogy mindig szükségünk van olyan alkotásokra, amik emlékeztetnek a múltunkra. A múltunk a kulcs a jövőhöz és a történelem jó és rossz pillanatait egyaránt megörökítő művek példaként állhatnak előttünk, emlékeztethetnek a hibáinkra és sarkallhatnak minket arra, hogy jobbá válhassunk, s hogy ne engedjük meg újra, hogy a dolgok a végletekig elfajuljanak. A Megfojtott virágok jó példa erre, egy igazi minőségi munka, fantasztikus korabeli fotókkal, ami felnyitja a szemed és sokáig nem hagy majd nyugodni. Olvassátok el, mert higgyétek el, ezt nem fogjátok megbánni…
Kedvenc idézet:
"Áprilisban milliónyi apró virág borítja el az oklahomai oszázs dombokat és prérit: sárga árvácskák, porcsinok, kékpárnák. John Joseph Mathews oszázs író szerint a parányi szirmok univerzuma úgy fest, mintha "az istenek konfettit szórnának" a vidékre. Májusban aztán, amikor prérifarkasok üvöltenek az óriásira püffedt, kísérteties hold alatt, a magasabb növények, pletykafélék és kúpvirágok befonják a kisebb társaikat, hogy ellopják előlük az életadó fényt és vizet. A vadvirágok szárai elpattannak, szirmaik szétszóródnak, s nemsokára eggyé válnak a földdel. Az oszázs indiánok ezért hívják a májust a megfojtott virágok havának."
Eredeti cím: Killers of the Flower Moon
Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
ISBN: 9789634333388
Eredeti megjelenés: 2017.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 354
Kiadta: Bookline Könyvek
Fülszöveg:
Amikor az 1920-as években kiderült, hogy az oklahomai oszázs indiántörzs „művelésre alkalmatlannak” nyilvánított földje alatt az Egyesült Államok legnagyobb olajkészlete húzódik, a törzs tagjai hirtelen a világ leggazdagabb embereivé váltak. Kalandorok és vállalkozók sokasága lepte el a vidéket, hogy a korabeli sajtót idézve a „rézbőrű milliárdosoktól” bérbe vett földeken meggazdagodjon.Ám egyszer csak valami egészen hátborzongató történt.A törzs tagjait egymás után meggyilkolták – volt, akit megmérgeztek vagy lelőttek, mást a vonat elé löktek. És azok is meghaltak, akik kérdéseket tettek fel vagy nyomozni próbáltak a rejtélyes halálesetekben.David Grann hosszú éveken át kutatott levéltárakban és nyomozott a helyszínen, hogy megismerje az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetét, amely összefonódott az FBI megszületésével is. A nyomozóiroda első jelentős gyilkossági ügyében a fiatal és ambiciózus új igazgató, J. Edgar Hoover a legújabb technológiától kezdve a fedett ügynökökön át mindent bevetett, hogy sikert tudjon felmutatni, és ezzel igazolja az FBI létét.A nyomozás során felszínre került bűnök még a legedzettebb ügynökök gyomrát is megfeküdték.
Nyereményjáték
A mai Kanada és USA területén több száz indián törzs élt, a 18-ik, de főleg a 19. századra pedig különösen kiéleződtek a konfliktusok a telepesek és az őslakosok között. A játékban ezúttal az indiánok sérelmére elkövetett leghírhedtebb mészárlások nevét keressük, amelyet a leírás alapján tudtok kitalálni (a mészárlások a helyszínekről kapták a nevüket).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A leírás:
a Rafflecopter giveaway
"1890. december 28-án a 7. lovasezred letartóztatott egy 300 fős sziú táncos csoportot. Másnap az indiánok lefegyverzése közben véletlenül eldördült az egyik harcos puskája. A katonák válaszul belelőttek a tömegbe. Az áldozatok számát különféle becslések 150 és 300 közé helyezik, bizonyos azonban, hogy a halottak többsége a táborban élő asszonyok és gyermekek közül került ki. További 51 indián sebesült meg, akik közül ugyancsak többen életüket vesztették a következő napokban. A megfagyott, groteszk pózba merevedett holttesteket később tömegsírba temették. A végzetesnek bizonyuló sebesülésekkel együtt összesen 31 katonát vesztő ezred mintegy 20 tagját Benjamin Harrison elnök a legmagasabb fokozatú katonai kitüntetéssel, a Becsület érdeméremmel ruházta fel, amely kitüntetések visszavonását az indián közösségek a mai napig követelik az amerikai kormánytól."
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
06.03 - A Szofisztikált Macska
06.06 - Kelly és Lupi olvas
06.07 - Nem félünk a könyvektől
Kép forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése