Ernest Cline: Armada

Eredeti cím: Armada
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155522918
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 366
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Zack ​Lightman egész életében arról álmodozott, hogy egyszer vele is megtörténik az, ami a legkedvesebb sci-fi könyveiben, filmjeiben és számítógépes játékaiban: hogy kamaszkora unalmas, kertvárosi monotóniájából egy nap felrázza egy fantasztikus, világrengető űrbéli kaland. 

Ugyan mi rossz lehet egy kis ábrándozásban? Zack eddig elég jól elboldogult azzal, hogy tudja, mi a különbség a valóság és a képzelet között. Tisztában van vele, hogy a való világban nem a dühkezelési problémákkal küzdő, céltalan kamaszok szokták megmenteni az univerzumot. 

Egészen addig, amíg egy nap meg nem pillant egy repülő csészealjat. Ami ráadásul megszólalásig hasonlít az Armada nevű videojátékban szereplő ellenséges földönkívüli űrhajóra. Kizárt, hogy tévedjen, mivel Zack történetesen a világ egyik legjobb Armada-játékosa, minden szabad percét ezzel a játékkal tölti…

"– Haver, Mjölnir egy kamu varázs svájci bicska – válaszolta Cruz. – Még a Zöld Lámpás gyűrűjénél is rosszabb! Minden héten újabb varázserőt találnak ki annak a baltának, hogy Thor kimászhasson a szarból, amibe épp beleírták."

Vélemény:

Nálam elsöprő sikere volt a szerző másik könyvének, a Ready Player One-nak (értékelés ITT), így kérdés sem volt, hogy mindenképp olvasnom kell az Armadát is! Nem is szaporítom a szót, most kivételesen már az elején leszögezem, hogy erről a könyvről is hasonló véleménnyel vagyok, mint a RP1-ról: ez is fantasztikus volt! És hogy miért...?

Mert Cline rettentő jól ír és irtó jó a stílusa. Abszolút semmi egyedi nincs a történetében, hisz mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a munkatársam a sztori felvázolásakor közölte velem, hogy hiszen ő ezt látta már filmen! Holott nem készült belőle adaptáció (legalábbis még!), ellenben rettentő sok hasonlóságot mutat Az utolsó csillagharcossal és számos klasszikus sci-fi alkotással, egyértelmű tisztelgésként a műfaj iránt. Történetileg tehát tényleg nem egyedülálló, de formailag egy nagyon jól összerakott, pörgős és izgalmas akció–sci-fi, amiben a főhősnek mondhatni egy álma válik valóra. Zack lehetőséget kap, hogy azt csinálja, amiben a legjobb, vagyis videojátékokkal játsszon és mindeközben egyúttal egyike legyen azoknak, akik megmenthetik a világot.

Néhol amúgy voltak bajaim az eseményekkel, talán az eleje volt kissé döcögős. Nagyon sok infót kaptunk egyszerre nyakunkba és nem mindegyik tűnt igazán fontosnak, így mikor megjelent az űrhajó Zackért, akkor csak pislogtam, hogy ki az a Ray és mire fel ez a nagy haverság. Tudom amúgy, hogy le van írva, hogy a főnöke, de esküszöm, valamiért abszolút nem tudatosult, hogy épp a játékboltos fazonról van szó és nem pedig magának az Armadának az egyik "fikciós" személyiségéről. Aztán szinte mindenféle kérdés, kiakadás vagy bármi egyéb nélkül beszáll a hajóba és csak nagy nehezen jut eszébe az is, hogy "ja, lehetne anyuval is beszélni kellene, hogy hová tűntem". Szerintem onnantól kezd gördülékenyebbé válni a sztori, hogy bekerül a központi... nevezzük úgy, hogy toborzólétesítménybe. Innentől viszont aztán sorjáznak az izgalmasabbnál izgalmasabb események és ami külön tetszett, hogy nem finomkodott a szerző a főbb karakterekkel sem: olyanokat is eltett láb alól, akiket amúgy simán két perc alatt megkedveltetett.

Ha világmegváltó gondolatokat nem is fogalmazott meg a könyv, annyi bizonyos, hogy ahogy a Ready Playe One, úgy az Armada is kész kánaán a kockáknak: nagyjából 16 utalást számoltam össze csak az első tizenhat oldalon, amit aztán nem követtem tovább, de ebből is gondolhatjátok, hogy rengeteg popkult "easter egg" van (elrejtve) a könyvben: képregények, játékok, filmek és sorozatok, no meg zenék minden mennyiségben. Én imádtam minden ilyenre, akár apróságra is rácsodálkozni és felfedezni.

A karakterek esetében először eléggé féltem attól, hogy egy nagy kopija lesz a RP1-nak, de szerencsére nem így történt. Az elején még rá akartam húzni Zack-re Wade személyiségét, de miután beindult a történet, ő is magára öltötte számomra a végleges jellemét. Több főbb szereplőt kapunk még Zack mellé, akik közel egyenrangúak voltak vele, de az események gyors sodrása azt sajnos nem tette lehetővé, hogy közelebbről is megismerjük őket, pedig kíváncsi lettem volna még akár Ray-re vagy a lázadó Lexre. Ez utóbbi volt még amúgy számomra az egyik legszimpatikusabb karakter.

Összességében tehát ha el tudsz tekinteni attól, hogy vannak a könyvben átvett történések más alkotásokból, de vágysz valami pörgős, izgalmas, modern és fiatalos regényre, no meg ha szeretted a szerző másik könyvét, akkor mindenképp adj neki egy esélyt! Engem abszolút megvett ez is, talán téged is megfog! ;)

Kedvenc idézetek:

"– Kicsim, tudom, hogy a jövő néha ijesztőnek tűnik. De senki nem kerülheti el." 

"Azt a helyet az erő sötét oldala uralja. Be kell menned oda, te kis szaros." 

"Az is lehet, hogy ők voltak az előfutáraink! – kiabálta Cruz Diehl laptopjának képernyőjén. – Lehet, hogy ők hintették el az életet a Földön több millió évvel ezelőtt, és most visszajöttek, hogy megbüntessenek minket, amiért ilyen béna faj lett belőlünk, és mert feltaláltuk a valóságshow-kat meg a többi szart." 

"Nemcsak magamat vetettem meg, hanem az egész emberi fajt. Ha léteznek is az univerzumban más civilizációk, mégis miért akartak volna kapcsolatot teremteni az emberiséggel ? Ha egymással így bánunk, ugyan mennyi jóindulat lenne bennünk egy földön kívüli faj bogárszemű lényei iránt ?" 

"– Fullánk nem is volt igazi kard – mondta Diehl. – Csak egy sötétben világító hobbitkés, amivel lekvárt kentek a muffinra meg a lembas kenyérre."

Érdekességek:

• Csakúgy, mint a Ready Player One esetében, Ernest Cline író az Armada puhaborítós kiadását is videojátékkal ünnepelte: az olvasók a könyvben is említett Phaëton nevű játék web böngészős verziójával játszhattak, ahol a legtöbb pontot elért játékos egy Oculus Riftet nyert (vagyis VR szemüveget). Ezen kívül minden játékos, aki legalább 525 pontot elért, az egy Föld Védelmi Szövetség felvarróval lett gazdagabb.
• Bár az Armada megfilmesítési jogai 2015 óta az Universal Pictures tulajdonában vannak, csak most, a Ready Player One sikere után kezdtek el újra komolyabban foglalkozni a könyv filmvászonra vitelével.
• A könyvet ihlető két legfontosabb mű Az utolsó csillagharcos című sci-fi kalandfilm, valamint az Orson Scott Card által jegyzett Végjáték, amiből 2013-ban egész estés mozifilm is készült.

Képek forrása: X X