Ernest Cline: Ready Player One (magyar)

Eredeti cím: Ready Player One
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155522819
Eredeti megjelenés: 2010.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 458
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

EGY VILÁG LÉTE FOROG KOCKÁN.
EGY KÜLDETÉS A VÉGSŐ NYEREMÉNYÉRT.
FELKÉSZÜLTÉL?

2045-öt írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-be, a világméretű virtuális valóságba.

Amikor az OASIS tervezője meghal, ördögi feladványsort hagy maga után, melyek megfejtéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség. Aki először megfejti mindet, az örökölheti hatalmas vagyonát – és egyben az OASIS feletti hatalmat.

Wade oldja meg az első feladványt, és ezzel életveszélybe kerül. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért. A játék ezzel megkezdődik, a túlélés egyetlen módja pedig a győzelem.

"Parzival: Miért feltételezed, hogy férfi vagyok?

Art3mis: Ne szórakozz már. Nyilvánvaló. Folyamatosan fiúvibrálás jön belőled.

Parzival: Fiúvibrálás: Ezt hogy érted? Férfiasak a mondatszerkezeteim, vagy mi?"

Vélemény:

Nagyon régóta kerülgettem a könyvet, már két éve is szemeztem vele a könyvtár polcán, de valahogy tartottam tőle. Aztán jött a film beharangozója és rájöttem, hogy basszus ez az a könyv! Az előzetes annyira megnyerő volt a gegparádéjával, hogy tudtam, nekem ezt o l v a s n o m  KELL!! És így a film előtt gyorsan meg is tettem, a hatás pedig nem maradt el...

Ugyanis a könyv z s e n i á l i s volt! :D Na jó, pontosítok kicsit, mert ahogy sikerült lenyugodnom, megláttam a hibáit is, de nem tagadhatom, hogy rég hozott lázba ennyire bármilyen mű is. Végigizgultam, fel-felhördültem és nevettem és olyan szinten bepörögtem, hogy nem is hittem, hogy bármi képes lenne ennyire feldobni!

Az alapsztori a jövőben játszódik, ahol a világ egy olyan hely, ahol túlnépesedés van, szegénység és a nem megújuló energiaforrások hiányának (is) köszönhetően folyamatos harcok. Pontosan olyan jövőkép ez, ami felé rohan a világunk is... Ami viszont virágzik, az az OASIS, egy világméretű virtuális valóság. Pont olyan, mintha az általunk ismert fantasy világok, számítógépes játékok és a múlt összes szuper emléke és alkotása egybe lenne gyúrva egy MMORPG-szerű (megj.: interneten, online játszható szerepjáték) új játékba, ahol nem csak a különböző igényeidet elégítheted ki, de akár dolgozhatsz és tanulhatsz is. Egy hely, ahova elmenekülhetsz a zord valóság elől...

Nem is lövöm le tovább a könyv poénját, bár a fülszöveg helyettem is megteszi. Főszereplőnk Wade Watts próbák sorozatán verekszi át magát ahhoz, hogy megszerezhesse az OASIS tervezője által örökül hagyott nyereményt. Egyszerűen imádtam már azt a gondolatot is, hogy a srác úgy irányíthatja az avatárját, mintha valóban a játék részese lenne. Szuper emlékeket hozott elő abból a korszakból, amikor még én is játszottam ilyen típusú játékokkal. Aztán ott van a rengeteg popkult utalás... Bár a kőkorszaki számítógépes/játéktermi játékoknak nem vagyok nagy szakértője, de már láttam hozzá eleget, hogy ezt a részét is elképzelhessem. Mikor pedig olyan szavak hangzottak el, hogy: kviddics, X-szárnyú, A Gyűrűk Ura, Szárnyas Fejvadász, Whil Wheaton stb... Hát akkor ezerwattos vigyorral az arcommal ismételgettem azt, hogy "nem hiszem el". Az utalások töredékéről van itt szó, szóval képzelhetitek, hogy még mit tartogathat a könyv.

Szerettem a könyv a felépítését, hogy próbák szerint tagolódott és mindig egy másik élethelyzetbe kényszerültek a szereplők. Ebből adódott néhány gyengeség is, mintha nem sikerült volna megtalálni az egyensúlyt a kaland és a tinidráma között, de nem volt igazából mérvadó. Ami viszont legjobban zavart az a történet vége. Rettentő összecsapottnak éreztem. A jövő kilátástalansága a könyv elején még nagyon hangsúlyosan megjelenik, így azt vártam volna, hogy ebben az irányban is történik majd valami előrelépés, de semmi. A zárójelent lehetőségei is mintha kiaknázatlanok maradtak volna. Az a bizonyos piros gomb és egyáltalán az OASIS jelenlegi helyzete számos kérdést vet még fel. Ezekre talán a második rész ad majd választ, ugyanis pont ma olvastam arról is, hogy bizony készül a folytatás, így talán megválaszolásra kerülnek majd ezek az elvarratlan szálak! :)

Összességében egy rettentő izgalmas és mozgalmas, utalásokkal teli könyvről van szó, ahol bár a jellemek fejlődése elenyésző, de cserébe az avatárjaik irtó menők, elég okosak (vagy inkább kockák) és szuper világokba utazhatunk velük, még ha csak virtuálisan is. Nagyon várom már, hogy filmvásznon is megláthassam, mit hoztak ki belőle, no meg persze... Ide a folytatást! :D

Kedvenc idézetek:

"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk." 

"Parzival: Igen. Miután kielemeztem az elérhető adatokat, arra a következtetésre jutottam, hogy csak nőnemű lehetsz.

Art3mis: Miért csak az lehetek?

Parzival: Mert nem akarom, hogy kiderüljön, hogy belezúgtam egy Chuck nevű, 150 kilós csávóba, aki az anyja lakásának alagsorában él Detroit külvárosában." 

"Nem vagyok oda a valóságért, de még mindig ez a legjobb hely arra, hogy egyek egy jót." 

"Amikor odaértem a bárpulthoz, rendeltem egy Pángalaktikus Gégepukkasztót a csaposként dolgozó klingon nőtől, és a felét egyből lehúztam. Aztán elvigyorodtam, mert R2 egy újabb klasszikust pakolt fel a ’80-as évekből. – Union of the Snake – mormoltam reflexszerűen –, Duran Duran, 1983." 

"Og átvezetett minket a palota fényűző bejáratán. Odabenn nem égtek a lámpák, de ahelyett, hogy felkapcsolta volna őket — rohadjak meg, tényleg így volt —, levett egy fáklyát a falról, hogy azzal világítsa meg az utunkat."