ISBN: 9789634700081
Eredeti megjelenés: 2017.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 318
Kiadta: Fumax Kiadó
Fülszöveg:
Jazz Bashara bűnöző.
Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.
A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.
Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.
Vélemény:"– (…) A Star Treken nőttem fel, és tessék, most benne élek!– Star Trek? – hitetlenkedett Trond. – Komolyan? Az van vagy százéves.– A minőség az minőség – válaszolta Jin. – A kor lényegtelen. A Shakespeare-rajongókat senki sem basztatja."
Andy Weir-t nem nagyon kell bemutatni, hiszen pár éve bombaként robbant be a köztudatba A marsi című könyvével, amit Mentőexpedíció néven meg is filmesítettek szinte azonnal. (Sőt, extra érdekesség, hogy a film nagy részét kis hazánkban forgatták.) Nos, így nem is meglepő, hogy mindenki A marsival kezdte el összehasonlítani az Artemist és most én is így fogok tenni. Legalábbis egy kicsit...
Visszaolvasva az értékelésem Weir előző könyvéről meg kellet, hogy állapítsam: én bizony nagyon visszafogott voltam és a kezdetek kezdetén még nem nagyon mertem hangot adni a nemtetszésemnek, ellenben mindegyik értékelésemnél a pozitívumait igyekeztem kidomborítani az adott könyvnek. Ez még manapság is sokszor van így, mert nem vagyok túl kritikus alkat, de vannak olyan művek, amik bár jók, az én tetszésemet annyira mégsem nyerték el. Igazából számomra A marsi is ilyen volt: nagyon ötletes, de nekem nem adta meg azt a pluszt, amit sok másik embernek igen. Az elolvasása utána tovább is adtam a könyvön, márpedig ez nálam sok mindent elmond. Az Artemis-szel viszont más a helyzet: ez sokkal dinamikusabb, több szereplőt mozgat, legalábbis azok egymással közvetlen kapcsolatot alakítanak ki és ezáltal pörgősebbé és izgalmasabbá válik. Külön tetszett, hogy a múlt eseményei fokozatosan derülnek ki az első fejezetek végén megjelenő levelezésből.
A történet pozitívumai a már említett dinamikusság mellett az akciódús jelenetek és eseményszálak, illetve hogy mindezek meg vannak támogatva egy iszonyat alapos és mindemellett érthető(nek tűnő) tudományos leírással, fizikával és műszaki dolgok ecsetelésével. Amíg A marsinál ez kicsit zavart, addig itt sokkal helyénvalóbbnak tűnt, talán magam sem tudom, hogy pontosan miért.
A zseniálisan kivitelezett összeesküvés és annak kibontása mellett voltak olyan részek, amiktől én is frászt kaptam néha. Hogy pontos legyek, ez magának a főszereplőnek, Jazznek volt köszönhető. A túlzott lazasága és nemtörődömsége miatt sokáig voltam abban a hitben, hogy valami 18 éves kis "fruska" lehet, erre mikor kiderült, hogy már 26, akkor kicsit ledöbbentem. Egy zseni a csaj, bármi lehetne belőle, már kismilliószor meggazdagodhatott volna, de mégis olyan ostobán viselkedik, mintha még mindig nem nőtte volna ki a lázadó tinikorszakát. Lehet, hogy éles váltás volt a szerzőnek, hogy ezúttal egy női szereplő bőrébe kellett ideiglenes bújnia és hát... Inkább lett belőle egy forrófejű pasi, mint egy belevaló, badass csajszi. Pár oldal után még rá is kellett keresnem, hogy biztosan csajról van-e szó, mert elbizonytalanodtam benne...
A szereplők közül még Rudyból láttam volna szívesen többet, illetve Trond Landvikből. Két homlokegyenest különböző karakterről van szó és mégis mindegyik a maga rövidke szerepében sokkal jobban levett a lábamról, mint mondjuk Jazz tudós barátja, Martin.
Jajj és az egyik kedvenc jelenetem: magyar vonatkozás a történetben! Nem is akármilyen! Az Artemisen a fémipari boltok a magyarok tulajdonában vannak, a helyiek pedig Kis Magyarországnak hívják a részt, ahol ezek elhelyezkednek. Magyar szereplő is felbukkan egy kicsi, de relatíve jelentős szerepben. Márpedig, aki a kicsit nem becsüli... :D
Összességében tehát egy nagyon ötletes, pörgős regényről van szó, bizonyos szempontból talán egy kicsit gyenge karakterekkel, de ez az élvezeti értékéből abszolút nem vesz el. Akkor is jó szívvel ajánlom, ha még kezdő vagy a sci-fi műfajában.
Kedvenc idézetek:
"Gyilkos pillantást lövelltem Dale-re. Nem vette észre. A fenébe is, elpazaroltam egy tökéletes „dögölj meg”-tekintetet."
"A Hold egy aljas, vén ribanc."
"Lehúzódtam apa egyik kollégája, Stróbl Zsóka boltja mellé, akit a jelek szerint egy súlyos magánhangzójárvány idején neveztek el."
Érdekességek:"Leült egy székre, és megropogtatta az ujjperceit.– Először vizuális vizsgálatot végeztem rajta.– Szóval ránéztél – állapítottam meg.– Nyugodtan fogalmazhatsz úgy, hogy „ránéztem”."
- 2017-ben a 20th Century Fox bejelentette, hogy film fog készülni a könyvből Phil Lord és Christopher Miller rendezésében.
- Weir egy interjúban elmondta, hogy miért találta tökéletesnek az Artemis nevet adni a városnak: hiszen egyrészt a görögöknél Artemis volt a Hold istennője, valamint Apollonak az ikertestvére, akiről pedig a leghíresebb űrprogramot nevezték el a NASA-nál. Tovább beszélt arról is, hogy heteket töltött azzal, hogy kidolgozza a holdváros részleteit, még ha ennek csak 1%-át "látták" is az olvasók. A teljes interjú ITT érhető el!
- Egy Holdra szóló egyirányú jegy ára 33.000 dollár lenne vagyis kicsivel több, mint 9 millió forint, az út pedig egy hétig tartana.
- A Bashara egy arab név, aminek jelentése "jó hír", "jó előjel", "ok az ünneplésre". A B-SH-R szóból származik, ami sok helyen felbukkan a Koránban, ez pedig kicsit ironikus ha belegondolunk, hogy Jazz mennyire nem gyakorolja a muszlim hitet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése