Neil Gaiman: Coraline

Eredeti cím: Coraline

Illusztrálta: Dave McKean
Nyelv: magyar
ISBN: 9789639868304
Eredeti megjelenés: 2002.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 144
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más… 

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

"Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?"

Vélemény:

A párom egyik kedvenc meséjeként már szinte kötelező jelleggel találkoznom kellett a Coraline-nal, de őszintén szólva arra már nem voltam képes, hogy végig is nézzem azt... Ez pedig irtózatosan zavart és gyakran gondoltam rá, mint sok más olyan filmre, esetleg könyvre, amit félbehagytam, mert nem tetszett az. Emiatt mindenképp akartam neki újra adni egy esélyt, ha nem is a magának a mesének, hanem inkább a könyvnek, hiszen mégis csak Neil Gaiman a szerzője, akinek több műve is a kedvencek listáján landolt már az elmúlt évek során. A helyzet az, hogy Caroline Coraline most kedvenc nem lett, de az érdemeit nem vitatom, ugyanis...

...ezúttal is egy rendkívül kreatív, ám kissé elborult világot teremtett Gaiman. Viszont az olvasás során egyszer sem éreztem magam otthon a történetben. Végig éreztem valamiféle távolságtartást, nem a saját részről, hanem a könyvéről. Tudom ez őrülten hangzik, de ezt Coraline számlájára írom. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha az autizmus egyfajta enyhébb változatában "szenvedne"... A beszéde, a viselkedése általában minden érzelemtől mentes, kissé vontatott, ezáltal nekem maga a könyv is valahogy lassúnak és monotonnak érződött.

Ami számomra még megdöbbentő, hogy ez gyermek- és ifjúsági könyv, de őszintén szólva az olvasás során számtalanszor elgondolkoztam azon, hogy ez vajon tényleg így van-e vagy inkább egy felnőtteknek íródott meséről van szó. A megoldásra még nem jöttem rá, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt a leendő gyerekemnek elolvasnám-e. Ahhoz rettentő szürke és ijesztő, amit csak tovább tetéznek az amúgy nagyszerű rajzok a könyvben, amik Dave McKean keze munkái. Ez már a sokadik közös munkája Gaimannel, viszont én csak most találkoztam vele először. Nagyon szépek a rajzai, ezt nem vitatom, de gyerekként, a történet morbid részeivel karöltve biztosan nem aludtam volna napokig, ha édesanyám ilyet olvasott volna fel.

A történetnek ettől függetlenül persze mondanivalója is van, még ha tele is van borzasztó, borzongató képi elemekkel, amik  a másik világ sötét oldalát jelenítik meg, mint például a szemét kocogtató Másik anya, az elmegváltozott Másik apa a pincében vagy épp a szomszédasszonyok "gubója"... Coraline megkapja a lehetőséget, hogy elsőre egy tökéletes világban éljen tovább, de talán már az első találkozásnál rájön, hogy az idilli élet mögött csak a rothadás várja. Ezek a részek nagyon tetszettek a történetben, az idézetek között ki is emeltem őket.

A lezárás kicsit kevés volt nekem, túlságosan egyszerűen sikerült bevégeznie a gonosznak, nem hinném, hogy ilyen egyszerűen feladná...

Összességében egy rendkívül fantáziadús, kreatívan hátborzongató felnőtt gyerekeknek szóló tanmese ez, amihez mindenképp kell egy bizonyos lelkiállapot, hogy teljes mértékig be tudja fogadni az ember. Számomra ez mindenképp egy olyan könyv lesz, amit a jövőben újra fogok olvasni, hogy lássam mennyiben is változik majd a bennem kialakult kép.

Kedvenc idézetek:

"Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az bátorság."

"A macskákat hívni általánosan túlbecsült kérdés. Ennyi erővel a forgószelet is szólíthatod."

"A világ minden reggel csak neked születik újjá."

"– Hát itt vagy, Coraline. Hol az ördögben jártál?

– Elraboltak az idegenek – felelte kötelességtudóan Coraline. – Az űrből jöttek sugárpisztollyal, de én átvertem őket, mert parókát húztam és külföldi kiejtéssel nevettem, így meg tudtam szökni."

"Egy nap arra ébredsz, hogy a szíved és a lelked odalett. Üres burok leszel, ködfoszlány, ébredéskor szétfoszló álom, elfeledett dolog emléke."

Érdekességek:

• A Simpson család Rémségek Simpson háza 28 című részében (29. évad, 622. rész) van egy Coralisa nevű részlet, amit a mű ihletett. Itt meg is nézheted:

• Ezt már biztos sokan tudjátok, de készült film is a Coraline-ból! A 2009-es azonos című film stop motion-technikával készült és legjobb animáció kategóriában Oscar-díjra is jelölték.
• 2008-ban képregény-adaptáció is készült belőle P. Craig Russel illusztrációival.
• Az adaptációk sora itt nem ér véget, 2009-ben született még belőle musical, ahol Coraline-t egy felnőtt színész, míg a Másik anyát egy férfi játszotta, valamint szintén ebben az évben videójáték is megjelent, ez azonban elég negatív kritikákat kapott.
• 2018-ban pedig újra színpadra adaptálták, Mark-Anthony Turnage zeneszerzőnek köszönhetően ezúttal opera készült belőle.

Képek forrása: X