Stephen King: Tóparti kísértetek

Eredeti cím: Bag of Bones
Nyelv: magyar
ISBN: 9789630783699
Eredeti megjelenés: 1998.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 714
Kiadta: Európa Könyvkiadó

Fülszöveg:

Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is szépen gyarapodik. Egy fullasztó nyári napon Jo agyvérzésben meghal. Mike összeomlik, képtelen írni, még szerencse, hogy van talonban néhány kézirata. Lidérces álmok gyötrik, amelyek mind a Nevető Sarában, Noonanék tóparti nyaralójában játszódnak. A ház a századfordulón egy híres fekete bluesénekesnőé volt, aki annak idején családjával együtt egyik napról a másikra eltűnt. Mike négy év után átköltözik a nyaralóba, ahol az álmok folytatódnak, sőt kísértetek látogatják, s lassacskán körvonalazódik egy szörnyű rejtély. Vajon mit titkol a tóparti zárt közösség, élén a hatalmaskodó, öreg és beteg milliárdos helyi kiskirállyal? Mit rejt a múlt, s hogyan függ össze a jelennel. Mike-kal és Jo halálával?

"Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk."

Vélemény:
Manapság egyre több King könyvet olvasok, de ennél a könyvénél még mindig nehezen rázkódtam bele a stílusába. Ezt persze nem negatívumként mondom, mert hogy a pasi zseniális(an elmebeteg) az tuti. Egy barátom ajánlására kezdtem bele annó ebbe, de egy időre kicsit meg is feneklett a dolog. Nincs bajom a több száz oldalas kötetekkel, de az első kétszáz-háromszáz oldal környékén már kezdtem kicsit unni a dolgot, hogy csak húzza-vonja a dolgokat. Aztán nekifeküdtem és két nap alatt be is fejeztem a másik felét...

Mert hogy bármennyire is idegesített ez a lassúság a történet egyre izgalmasabb lett, ahogy szépen lassan bontakoztak ki a szálak. Az már korábban is feltűnt, hogy King mestere az előreutalásoknak. Mindig elhint egy-egy apró morzsát és te csak várod, hogy végre mikor derül már ki, hogy mire is célozgatott. Ebben is művében is rendszeresen kijátszotta ezt a kártyát.

Persze a számomra unalmasnak tartott részek is értelmet nyertek a mű végére. A különböző szálakat addig csűri és csavarja, amíg ki nem derül, hogy minden összefügg. Kiderülnek az apróbb titkok is és a végén csak ülsz ott döbbenten. Az utolsó sorokat olyan sietve faltam, hogy sokszor már azt sem tudtam mit olvasok, így kezdhettem újra. Igazán hatásos volt.

Meg amúgy az egész könyvre jellemző ez a hatásosság. Nem szoktam könyveken borzongani, mert annyira mélyen eddig egy sem tudott még így megérinteni, de ez kivétel volt. Emlékszem, hogy munka közben, kint várakozva egyedül a kihalt épületben olvastam és minden apró neszre összerezzentem, így inkább úgy döntöttem be is ülök az egyik terembe... Na nem mintha ott jobb lett volna. Amikor belemerültem akkor aztán minden neszre egyből füleltem én is.

Amúgy tetszett, hogy alapvetően nem is feltétlen a misztikum volt itt lényeg. Nekem legalábbis nem ez volt a leginkább meghatározó rész. Hanem a múlt emlékei, az, hogy mi is történt Sara-val és a fiával, valamint a többi Vörös Zubbonyossal. Szomorú és a legrosszabb, hogy annyira kézzelfogható, annyira valóságos és hát igaz... Jó könyv volt.

A borító:
A fent látható külsővel bíró kötetet olvastam, ennek az "alapképe", a ház látható egy másik verzión is és igazából mindegyik nagyon tetszik. Azt kicsit sajnálom, hogy nem sikerül egységesíteni őket, de hát annyi gond legyen. Úgyis a belső számít és bármelyik verzióban szívesen látnám viszont a polcomon. Remélem a közeljövőben erre is lehetőségem adódik.

Kedvenc idézetek:

"Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni." 

"Mindig érdekel, ki mit olvas; ennél többet az emberekről csak az orvosságos szekrénykéjük árul el, viszont a háziak gyógyszerei és úgynevezett gyógyhatású készítményei között kutakodni illetlenség, és a legtöbben meg is orrolnak érte." 

"Elmentem egy életvezetési tanácsadásra, de öt ülés után feladtam, mert úgy láttam, hogy a tanácsadó sokkal súlyosabb problémákkal küzd, mint én." 

"Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk."

[Ezen bejegyzés képei nem saját készítésűek! Forrásuk: tumblr.com]