"Maga szerint ezért indultunk el a csillagok felé, Martin? Az elveszett lelkeinket keressük?"Vélemény:
Ray Bradbury a science fiction irodalom egyik óriása, egyike azon szerzőknek, akiknek a neve akkor is ismerősen csenghet, ha korábban még sosem olvastunk tőlük. Az olvasás betiltásáról és a könyvégetésről híres disztópiája, a Fahrenheit 451 ugyanis erősen beleégett a köztudatba az elmúlt évtizedek során és a kultúra elkötelezettjeinek, valamint a könyvszerető embereknek egészen biztosan az egyik legborzalmasabb rémálmává nőtte ki magát a híres történet. Szégyen hát vagy sem, én bizony azok közé az emberek közé tartoztam eddig, akik nem olvastak Bradburytől és csak a végeláthatatlan várólistájuk közepén várt legnépszerűbb könyve a sorára, ami ki tudja mikor jött volna el... Kapva kaptam hát a lehetőségen, hogy közelebbről is megismerhessem végre a sci-fi irodalom egyik nagyját, így hát nyilvánvaló izgalommal vetettem magam végül a lapok közé...
Az illusztrált ember, ahogyan a Fahrenheit 451 is, szintén nem mai darab, ugyanis 1951-ben jelent meg eredeti nyelven, majd hazánkban 1992-ben került először az olvasók elé, akkor még A tetovált ember címmel. Az Agave által felkarolt életmű keretében viszont nem csak új címet és megújult borítót, de teljesen új fordítást is kapott a népszerű novellafüzér, ezzel is felfrissítve a különleges történeteket magában foglaló kötetet.
Ha csak a sci-fi címke tartana vissza ettől a Bradbury ezen művétől, akkor ne hagyd! Tudom, hogy sokan ódzkodnak a túlzott műszaki és tudományos vonaltól, ahol a fizika és a csillagászat dominál, de itt (szerencsére?) nem kell ettől tartani. Egyáltalán nem erőteljes ez a fajta a hard sci-fi jelleg, hanem a hangsúly sokkal inkább a technika és ember kapcsolatára tevődik át, illetve az előbbi hatásaira, arra hogyan befolyásol bennünket a mindennapok során. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor ezek a műszaki jellegű dolgok a novellák jó részében még csak meg sem jelennek, ha csak nem említés szintjén, s így is nagymértékű avulást mutatva az elmúlt évek valós technikai fejlődése mellett. Mindettől függetlenül még ma is frissnek és aktuálisnak hat, sőt némelyik történet fájdalmasan ráerősít arra az érzésre, hogy ez bármikor megtörténhet velünk is, ahogy Az országút című novella is tette. Érdekes témát nyújtanak azonban még a különböző bolygókon való lét kérdései, az idegen fajokkal való találkozás gondolata vagy épp az általunk megismert hit más világokon való megjelenése, amelyet Bradbury A jövevény című novellája is jól példáz.
Mivel egy Az illusztrált emberen kívül még további 18 történetet tartalmazó kötetről beszélünk, ezért ugyan a teljesség igénye nélkül, de mindenképp szeretnék kiemelni néhány novellát, amelyek személyes kedvenceimmé váltak vagy épp a hangulatuk, vagy épp a mondanivalójuk végett. Ezzel ugyan nem sikerül majd teljes képet adnom a műről, de azt hiszem végeredményben erre nincs is szükség, ugyanis ha bármelyik részlet megfog, vagy ha csak beleolvasol majd a lent található linken a kötetbe, akkor magad is rájössz, milyen könnyen sodornak magukkal a laza szálon kapcsolódó részek és biztos vagyok benne, hogy mindenki megfogja találni a maga számára legérdekesebbnek tűnő csemegét.
Az Új pálya az első olyan darab volt, amelynek monumentalitása egy másik bolygón való létnek köszönhető. A marsi környezetben élő fekete telepesek életét egy új jövevény, egy fehér ember érkezése bolygatja meg. A bennük még tisztán élő, a rasszizmus nevében irántuk elkövetett bűnökre még tisztán emlékeznek az évek múltán is és ez a tudat teljesen kifordítja őket önmagukból, egy szürreális álommá válik az idő, amíg múlt a bűneit megszemélyesítő fehér férfi megérkezik közéjük. A káosz és az emberek irreális viselkedése végül egy megható csavar formájában oldódik fel, amit még megkönnyeznem is sikerült az utolsó bekezdésekhez érve...
A legnagyobb kedvencemmé viszont a kötet legoptimistább és egyben legszebb története vált, A rakétáé, ami nem mellesleg a többi novella által a végletekig gerjesztett belső feszültséget is maradéktalanul feloldotta. Képtelen vagyok sajnos anélkül írni róla, hogy lelőném a csattanóját, mindenesetre az egyik olyan alkotásról van szó, ahol a kapcsolatok, a szeretet és az emberség végül győzedelmeskedik a technika felett. Olvassátok el, mert garantáltan a szívetekig fog hatolni! <3
Ha nem is mindegyik novella nyújt végül maradandó élményt, a többség sokáig az emlékezeted horizontján fogja hagyni nyomát, stílszerűen úgy, mint egy tovatűnő rakéta fénycsóvája, amelynek fénye még percek után is a szaruhártyádon vibrál. Az amúgy rendkívül irodalmian és szépen megírt, változatos témák között azok az olvasók is garantáltan találnak majd nekik tetsző történetet, akik amúgy nem igazán science fiction rajongók. Tökéletes választás hát a műfajjal ismerkedőknek és azoknak is, akik valami gyors, de mégis elgondolkodtató olvasmányra vágynak. Olvassátok, élvezzétek és írjátok meg a véleményeteket! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti milyennek gondoljátok!
Kedvenc idézetek:
Az illusztrált ember, ahogyan a Fahrenheit 451 is, szintén nem mai darab, ugyanis 1951-ben jelent meg eredeti nyelven, majd hazánkban 1992-ben került először az olvasók elé, akkor még A tetovált ember címmel. Az Agave által felkarolt életmű keretében viszont nem csak új címet és megújult borítót, de teljesen új fordítást is kapott a népszerű novellafüzér, ezzel is felfrissítve a különleges történeteket magában foglaló kötetet.
Ha csak a sci-fi címke tartana vissza ettől a Bradbury ezen művétől, akkor ne hagyd! Tudom, hogy sokan ódzkodnak a túlzott műszaki és tudományos vonaltól, ahol a fizika és a csillagászat dominál, de itt (szerencsére?) nem kell ettől tartani. Egyáltalán nem erőteljes ez a fajta a hard sci-fi jelleg, hanem a hangsúly sokkal inkább a technika és ember kapcsolatára tevődik át, illetve az előbbi hatásaira, arra hogyan befolyásol bennünket a mindennapok során. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor ezek a műszaki jellegű dolgok a novellák jó részében még csak meg sem jelennek, ha csak nem említés szintjén, s így is nagymértékű avulást mutatva az elmúlt évek valós technikai fejlődése mellett. Mindettől függetlenül még ma is frissnek és aktuálisnak hat, sőt némelyik történet fájdalmasan ráerősít arra az érzésre, hogy ez bármikor megtörténhet velünk is, ahogy Az országút című novella is tette. Érdekes témát nyújtanak azonban még a különböző bolygókon való lét kérdései, az idegen fajokkal való találkozás gondolata vagy épp az általunk megismert hit más világokon való megjelenése, amelyet Bradbury A jövevény című novellája is jól példáz.Mivel egy Az illusztrált emberen kívül még további 18 történetet tartalmazó kötetről beszélünk, ezért ugyan a teljesség igénye nélkül, de mindenképp szeretnék kiemelni néhány novellát, amelyek személyes kedvenceimmé váltak vagy épp a hangulatuk, vagy épp a mondanivalójuk végett. Ezzel ugyan nem sikerül majd teljes képet adnom a műről, de azt hiszem végeredményben erre nincs is szükség, ugyanis ha bármelyik részlet megfog, vagy ha csak beleolvasol majd a lent található linken a kötetbe, akkor magad is rájössz, milyen könnyen sodornak magukkal a laza szálon kapcsolódó részek és biztos vagyok benne, hogy mindenki megfogja találni a maga számára legérdekesebbnek tűnő csemegét.
A legnagyobb kedvencemmé viszont a kötet legoptimistább és egyben legszebb története vált, A rakétáé, ami nem mellesleg a többi novella által a végletekig gerjesztett belső feszültséget is maradéktalanul feloldotta. Képtelen vagyok sajnos anélkül írni róla, hogy lelőném a csattanóját, mindenesetre az egyik olyan alkotásról van szó, ahol a kapcsolatok, a szeretet és az emberség végül győzedelmeskedik a technika felett. Olvassátok el, mert garantáltan a szívetekig fog hatolni! <3
Ha nem is mindegyik novella nyújt végül maradandó élményt, a többség sokáig az emlékezeted horizontján fogja hagyni nyomát, stílszerűen úgy, mint egy tovatűnő rakéta fénycsóvája, amelynek fénye még percek után is a szaruhártyádon vibrál. Az amúgy rendkívül irodalmian és szépen megírt, változatos témák között azok az olvasók is garantáltan találnak majd nekik tetsző történetet, akik amúgy nem igazán science fiction rajongók. Tökéletes választás hát a műfajjal ismerkedőknek és azoknak is, akik valami gyors, de mégis elgondolkodtató olvasmányra vágynak. Olvassátok, élvezzétek és írjátok meg a véleményeteket! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti milyennek gondoljátok!
Kedvenc idézetek:
"Amikor az élet véget ér, olyan, akár a filmszalag fényes villanása, egy pillanat a vásznon: az összes előítélet és szenvedély összesűrűsödve felviláglik egy pillanatra, és mielőtt felkiálthatnánk, hogy „Az boldog nap volt, az rossz nap volt, az gonosz arc, az jó”, a film hamuvá ég, és a vászon elsötétül."
"– De hát mi a test? Csupán edény a lángoló léleknek, amelyet Istentől kaptunk."
"Az apám mondogatta mindig, hogy az emlékek olyanok, akár a sündisznók. A pokolba velük! Messzire el kell kerülni őket. Csak szomorú leszel tőlük. Elrontanak mindent, és megríkatnak."
"– Mind bolondok vagyunk – mondta Clemens –, folyamatosan. Csak minden nap kicsit másképpen. Állandóan azt hisszük, ma nem leszünk azok. Megtanultuk a leckét. Tegnap bolond voltam, de ettől a reggeltől más lesz. Aztán másnap rájövünk, hogy valójában ugyanolyan bolondok voltunk. Szerintem az egyetlen módja annak, hogy fejlődjünk és tovább jussunk ebben a világban az, ha elfogadjuk: nem vagyunk tökéletesek, és ennek megfelelően élünk."
Eredeti cím: The Illustrated Man
Nyelv: magyar
Fordította: Pék Zoltán, Török Krisztina, Molnár Berta Eleonóra, Bosnyák Edit, Juhász Viktor
ISBN: 9789634196389
Eredeti megjelenés: 1951.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 278
Kiadta: Agave Könyvek
Fülszöveg:
Az illusztrált ember nemcsak attól más, hogy az egész testét képek borítják, hanem attól is, hogy ha az ember sokáig nézi, akkor ezek a képek életre kelnek és történeteket mesélnek jelenről és jövőről. Baljós, óva intő tanulsággal.
A történetek akár a Földön játszódnak, akár a Marson, a középpontjukban mindig az ember áll. Az ember, aki akkor is a társát támadja, amikor szkafanderben tehetetlenül sodródik az űrben. Aki a marslakókat is meg akarja téríteni. Aki inkább robothasonmást készíttet, minthogy maga oldja meg az élete problémáit.
Ray Bradbury 1951-ben megjelent második novelláskötete immár évtizedek óta klasszikusnak számít, és mit sem vesztett sem aktualitásából, sem erejéből. Az olvasó ráadásul most új fordításban olvashatja ezeket a felejthetetlen történeteket.
Nyereményjáték
A blogjainkon ezúttal egy-egy könyvekről szóló idézetet találhattok meg a szerző korábban megjelent műveiből. Ha szeretnétek nyerni egy példányt a könyvből, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére annak a könyvnek a címét, amiből az egyes idézetek származnak.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Az idézet:
"A könyv: csak egyike volt azoknak a tartályoknak, amelyekbe felhalmoztuk azt, ami annyira fontos volt, hogy féltünk attól, hogy elfelejtjük. Nincs bennük semmi varázs, a varázs abban van, amit a könyvek mondanak, ahogy a világmindenség darabjaiból ruhát varrnak nekünk."
10.27 - Flora the Sweaterist
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése