"Mindenki jót akart nekem, de én egyedül akkor éreztem jól magam, amikor feloldódtam a zenében, amikor hullámzott előttem a tömeg, visszhangozva a saját szavaimat.Vélemény:
Akkor úgy éreztem, adok valamit. Valami olyat, ami kirepíti az embereket a hétköznapi szürkeségből."
Az egyik leginkább várt Maximos megjelenésem volt idén Szaszkó Gabriella legújabb könyve, a Kora február. Én is, ahogy sokan mások, a Pennington-testvérek sorozat első kötetével ismerkedtem meg annó az írónő munkásságával, amit emlékszem, akkor nagyon szerettem, de az állandó időhiány végett sajnos a folytatásokra már nem tudtam sort keríteni. A mindennapos blogturnék közt viszont lehetőségem nyílt a néhány napja megjelent Kora februárnak az elolvasására, így egy hatalmas igen kíséretében bólintottam rá Szaszkó Gabi újdonságára... És hogy őszinte legyek... azt hiszem Josh és Anna története még sokkal inkább belopta magát a szívembe, mint a Maradj velem...
A történet ugyanis egy igen izgalmas felütéssel kezd. Két főszereplőnk, Anna és Josh egy ismeretlen ház falai közt ébrednek... a jövőben. Nem ismerik egymást, nem tudják hol vannak, az elmúlt öt év pedig nyomtalanul kitörlődött az emlékeik közül... Az első megrázkódtatás után azonban egyre több közös pontot kezdenek vélnek felfedezni, majd rájönnek arra is, hogy az alvás során szép lassan elkezdenek visszatérni az eltűnt emlékeik. Ezek a töredékek és a jelen eseményei rajzolják ki a teljes képet, ami egyáltalán nem könnyíti meg végül a szereplőink életét...
Ez a különleges felállás volt az, ami egyből megvett magának, noha végül homlokegyenest más irányt vett a történet, mint eredetileg vártam volna... Ennek részben a felületességem az oka. Számomra minden könyv egy új kaland, egy olyan kaland, aminek szeretem nem tudni a részleteit. Jobb esetben átfutom egyszer a fülszöveget, hogy azért legyen halvány sejtésem arról, hogy mégis mire mondok épp igent, de ez a turnés könyvek esetében gyakran hónapokkal korábban történik meg, majd a kézhez kapott könyvekbe egyből fejest is ugrok... Így voltam ezzel a Kora február esetében is, ugyanis mire eljutottam az olvasásig, már nem tudtam pontosan, hogy mire is mondtam igen. A különleges kezdéstől pedig oldalakon keresztül egy izgalmasnak ígérkező sci-fit vizionáltam magam elé... Ebből az izgalmas címke bizonyult csak végül tartósnak, de egyáltalán nem zavart, hogy végül elkopott az a kissé futurisztikus hangulat, ami a kezdeteket jellemezte és cserébe egy sokkal realistább, de igazán belevaló romantikus történetet kaptam.
A manapság talán szokásosnak is mondható szerelmi szál ellenére is a könyv erőssége a karakterek jellemábrázolásában rejlik, amit Pennington-testvérek olvasóinak már egészen biztosan nem kell bemutatni. Anna és Josh két teljesen különböző személyiség, eltérő családi háttérrel, más múlttal és még csak nyomokban sem egyező életcéllal. Josh egy jómódú család egyetlen gyermeke, aki a szülői elvárásoknak való megfelelés helyett az önmegvalósítást választotta. Világéletében sikeres zenész akart lenni, ezért dolgozott, ennek szentelte és erre áldozta fel az életét. Anna ezzel szemben egy látszólag boldog párkapcsolatban élő, ám bizonytalan, az életben még mindig a helyét kereső valaki, aki nem mer lépni, aki képtelen változtatni az életén. Kettejük kapcsolata és a teremtett helyzet mégis új esélyt ad számukra... Esélyt az újrakezdésre, a lehetőséget, hogy megváltoztassák a jelent.
Bár botfülem révén a zenei utalások nagyrészt nem találtak célt nálam, de Josh legalább annyira filmrajongó is, mint amennyire muzikális, így én felfedezhettem magamnak jó pár popkult kikacsintást, amit mindig imádok az olvasmányaimban. S noha azt mondtam, hogy a zenei utalások nem értek célt, a jelenetek annál inkább. Imádtam a teremtett fesztiválhangulatot, ahogy a zene átszőtte a sorokat és ahogy közelebb hozta egymáshoz a szereplőket és engem is hozzájuk.
Számomra egy igazán váratlan élmény volt ez a könyv, aminél egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak, s amely végül még napok múltán a gondolataim peremén motoszkált. Imádtam ezt az izgalmas utazást a jövőből a múltba az újrakezdés lehetőségével és azzal a kérdéssel, hogy a sorsunk vajon újra ugyanarra az útra sodorna-e bennünket, mint amin elindultunk és amin jelenleg is tartózkodunk? Egy biztos, hogy az idei évem egyik (kezdetben) legizgalmasabb, majd legérdekesebb olvasmánya volt, amit képtelen voltam letenni.
Ez a különleges felállás volt az, ami egyből megvett magának, noha végül homlokegyenest más irányt vett a történet, mint eredetileg vártam volna... Ennek részben a felületességem az oka. Számomra minden könyv egy új kaland, egy olyan kaland, aminek szeretem nem tudni a részleteit. Jobb esetben átfutom egyszer a fülszöveget, hogy azért legyen halvány sejtésem arról, hogy mégis mire mondok épp igent, de ez a turnés könyvek esetében gyakran hónapokkal korábban történik meg, majd a kézhez kapott könyvekbe egyből fejest is ugrok... Így voltam ezzel a Kora február esetében is, ugyanis mire eljutottam az olvasásig, már nem tudtam pontosan, hogy mire is mondtam igen. A különleges kezdéstől pedig oldalakon keresztül egy izgalmasnak ígérkező sci-fit vizionáltam magam elé... Ebből az izgalmas címke bizonyult csak végül tartósnak, de egyáltalán nem zavart, hogy végül elkopott az a kissé futurisztikus hangulat, ami a kezdeteket jellemezte és cserébe egy sokkal realistább, de igazán belevaló romantikus történetet kaptam.
A manapság talán szokásosnak is mondható szerelmi szál ellenére is a könyv erőssége a karakterek jellemábrázolásában rejlik, amit Pennington-testvérek olvasóinak már egészen biztosan nem kell bemutatni. Anna és Josh két teljesen különböző személyiség, eltérő családi háttérrel, más múlttal és még csak nyomokban sem egyező életcéllal. Josh egy jómódú család egyetlen gyermeke, aki a szülői elvárásoknak való megfelelés helyett az önmegvalósítást választotta. Világéletében sikeres zenész akart lenni, ezért dolgozott, ennek szentelte és erre áldozta fel az életét. Anna ezzel szemben egy látszólag boldog párkapcsolatban élő, ám bizonytalan, az életben még mindig a helyét kereső valaki, aki nem mer lépni, aki képtelen változtatni az életén. Kettejük kapcsolata és a teremtett helyzet mégis új esélyt ad számukra... Esélyt az újrakezdésre, a lehetőséget, hogy megváltoztassák a jelent.Bár botfülem révén a zenei utalások nagyrészt nem találtak célt nálam, de Josh legalább annyira filmrajongó is, mint amennyire muzikális, így én felfedezhettem magamnak jó pár popkult kikacsintást, amit mindig imádok az olvasmányaimban. S noha azt mondtam, hogy a zenei utalások nem értek célt, a jelenetek annál inkább. Imádtam a teremtett fesztiválhangulatot, ahogy a zene átszőtte a sorokat és ahogy közelebb hozta egymáshoz a szereplőket és engem is hozzájuk.
Számomra egy igazán váratlan élmény volt ez a könyv, aminél egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak, s amely végül még napok múltán a gondolataim peremén motoszkált. Imádtam ezt az izgalmas utazást a jövőből a múltba az újrakezdés lehetőségével és azzal a kérdéssel, hogy a sorsunk vajon újra ugyanarra az útra sodorna-e bennünket, mint amin elindultunk és amin jelenleg is tartózkodunk? Egy biztos, hogy az idei évem egyik (kezdetben) legizgalmasabb, majd legérdekesebb olvasmánya volt, amit képtelen voltam letenni.
vagy
Kedvenc idézetek:
"In a stolen tent in a mystery land
We kissed away a summer night
It was so sweet it was so wrong
But damn it felt so right.
I knew you’re the girl I wanna take home
But oh no you have a dirty secret
Because I can see the ring on you finger
Even if I choose not to know.
I sunk my teeth in forbidden fruit
So I got expelled from Eden
Your husband is a God, he caught you in the act
With the best kisser in Sweden."
"Josh hangja megtöltötte a fülemet. A kitartás hangja volt, azé, hogy az álmok valóra válhatnak."
Nyelv: magyar
ISBN: 9789634991243
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 384
Kiadta: Maxim Könyvkiadó
Fülszöveg:
Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet:
"I'm learning to walk againI believe I've waited long enoughWhere do I begin?I'm learning to talk againCan't you see I've waited long enoughWhere do I begin?"
11.13 - Kelly és Lupi olvas
11.19 - Könyvvilág
11.22 - Nem félünk a könyvektől
11.25 - Veronika’s Reader Feeder
11.28 - Interjú
Képek forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése