A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
"Az emberek többsége akkor harcol, ha van remény a győzelemre, bármilyen csekély legyen is az a remény. Őket bátraknak nevezik. Csak nagyon kevesen folytatják a harcot akkor, amikor minden remény elveszett. Őket nevezik harcosoknak.Vélemény:
Isabelle egykor harcos volt, bár már elfelejtette.
Vajon emlékezni fog arra, hogy harcos volt?"
A Stepsisterre kivételesen nem a fülszövege, hanem a szerzője miatt figyeltem fel... Vagyis hogy pontos legyek, rettenetes ismerősnek tűnt Jennifer Donnelly neve, de először egyáltalán nem tudtam hova tenni őt, sőt, ha megkérdeznek, váltig állítottam volna, hogy egy színésznő... Aztán persze egy gyors keresés után rá kellett jöjjek, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna... Hovatovább, mintegy 10 évvel korábban már volt szerencsém olvasni az írónő egy másik kiadó gondozásában megjelent könyvét, az Északi fényt. Azonban hiába annak minden ötletessége, akkor és ott egyáltalán nem hagyott bennem sem mély nyomot, sem pozitív élményt a dolog, így végül kicsit félve, de ez eltelt évek miatt bizakodva kezdtem neki végül a Stepsisternek. Nos, vagy az én ízlésem változott sokat az elmúlt évek során vagy ahogy gondolom, Jennifer Donnelly stílusa... Ami nem is igazán számít, a lényeg ugyanis, hogy a Stepsister fantasztikus, olvasmányos és minden, amit eddig vártál volna jó ifjúsági fantasytől, de még nem kaptad meg... Egy igazi csoda!!
Hamupipőke történetét ugyanis már mindenki ismeri, de belegondoltatok már abba, hogy mi történt a csúf és gonosz mostohanővérekkel, miután Ella feleségül ment a herceghez? Miután az eredeti mese szerint még a lábukat is megcsonkították, csak hogy passzoljon az üvegcipellő? Hogy vajon miért lettek ennyire gonoszak és szívtelenek ezek a fiatal lányok? Nos, egy igazán különleges keretbe foglalt történet ismerteti meg velünk az egyik testvér, Isabelle történetét, ahol lesz minden, amit a szívünk mélyén annyira szeretnénk: varázslat, szerelem és belevaló, erős női karakter(ek).
Az első, amit mindenképp meg kell említenem a könyvvel kapcsolatban, az a fantasztikus felütés, az a különleges keret, amit említettem pár sorral feljebb és amire egyáltalán nem számítottam... Egy örökös harc közepébe csöppenünk ugyanis, a szeleburdi Sansz márki és a Párkák egyikének, Sorsnak az évszázadok óta húzódó macska-egér harcába... A "sors" és az "esély" küzdelmébe egy lány életéért, aki pedig természetesen nem más, mint Isabelle.
Őszintén szólva nem nehéz együtt érezni Isabelle-lel mindenféle "gonoszsága" ellenére. A társadalom és az anyja által beléplántált önbizalomhiány és féltékenység bármilyen fiatal lelket tönkretett volna. Már kislányként megpecsételték azzal a jövőjét, hogy csúnyának bélyegezték, pedig csak nem a hagyományos értelemben vett szépség volt, aki hatalmas érdeklődésre tarthatna számot az udvarlók körében. Erre tett rá még egy lapáttal a mondhatni fiús személyisége, az okos, művelt és kalandor jelleme, ami nem felelt meg az engedelmes háziasszony képének, annak amit elvártak volna tőle. Isabellenek egy olyan ideálnak kellene megfelelnie, aminek egyáltalán nem tudott és közben igyekezett elnyomni a valódi személyiségét. Elítéltékk a műveltségéért és azért is, ha bármiben is kiemelkedett egy-egy férfi mellett, sőt akár hajlandó is volt neki hangot adni. Ez úgy vélem, bármilyen fiatal lányt megtörne igen rövid idő alatt...
Azt viszont nem vitatom, hogy néhol igen sarkítottá vált a történet, ami igazán bosszantott... Elvétve akadt csak olyan férfi, aki nem a fentieknek megfelelően gondolkodott, akik a szépséget és a szolgalelkűséget bármi másnál többre becsülték. Kevés volt az ellenpélda, de amikor felbukkant, akkor olyan csodás jelenetek születtek, mint az alábbi, ami azonnal a legkedvencebb jelenetemmé is vált a könyvben:
"Isabelle bólintott. (...) és elhagyta az udvar területét.
Az egyik férfi, illetve még inkább fiú, aki megkötözte a lovat, becsukta a kaput utána. Ott maradt a kapunál, és nézte, ahogy elmegy. Abban a pillanatban bármit megtett volna, amit a lány kér. Követte volna bárhová, ahová csak vezeti. Meghalt volna érte, ha Isabelle azt kéri."
Tényleg imádtam... Mi sem bizonyíthatná jobban, mint a számtalan kiidézett gondolat. Gondolatok arról, hogy senki sem tökéletes, hogy mindenki hibázik, de a hibából tanulunk és nem számít az sem, hogy férfiként vagy nőként éljük az életünket vagy hogy szépek vagyunk-e vagy csúnyák, csak az számít, amit teszünk és ami a fejünkben van. Hogy élünk-e a lehetőségeinkkel és merünk-e változni és változtatni.
Ha arról kéne írnom, hogy milyen volt összességében a Stepsister, akkor az izgalmas, kalandos, varázslatos és olvasmányos szavak mind-mind itt szerepelnének. De nem akarnám ismételni magam, így csak... Olvassátok! Az idei év egyik legjobbja!! <3
Kedvenc idézetek:
"A halandók nem szeretik a bizonytalanságot. Nem szeretik a változást. A változás rémületes. A változás fájdalmas."
"A szerelem fájdalom. A szerelem áldozat. Minél előbb megtanulod ezt, annál jobb."
"– Ó, halandók boldogsága! Múlékony, mint a hajnal, törékeny, mint a szitakötő szárnya. Ti szegény teremtmények megszerzitek és elveszítitek, és aztán életetek hátralévő részét azzal töltitek, hogy a boldogság emlékeivel kínozzátok magatokat, amíg öregségben, lassú, vértelen halállal el nem múlik az életetek."
"– Úgy vélem, mindannyian követünk el hibákat. Az a lényeg, hogy ne hagyjuk a hibáinkat eluralkodni magunkon. Ne hagyjuk, hogy ezek határozzanak meg minket."
Eredeti cím: Stepsister
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
ISBN: 9789634991281
Eredeti megjelenés: 2019.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 384
Kiadta: Maxim Könyvkiadó
Fülszöveg:
Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
11.26 - Nem félünk a könyvektől
11.28 - Hagyjatok! Olvasok!
11.30 - Könyv és más
12.02 - Sorok között
12.04 - Olvasónapló
12.06 - Dreamworld
Képek forrása:
11.28 - Hagyjatok! Olvasok!
11.30 - Könyv és más
12.02 - Sorok között
12.04 - Olvasónapló
12.06 - Dreamworld
Képek forrása:
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése