"– Ha mi lennénk többen – folytatta a Bárány –, mi hoznánk a törvényeket, mi alakítanánk a kultúrát. Ez a létszámfölény ereje. Minden más, közte az emberi természet is, felborítható. Nem kell sok hozzá, hogy a sapiensek vonyítsanak, mint a láncra vert kutyák, hidd el. Ha közéjük dobnék egy velőscsontot, egymás torkát átharapva marakodnának érte."Vélemény:
Ahogy sokan mások, úgy én is a Horgonyhely kötet olvasásakor figyeltem fel Moskát Anitára. Bár bejegyzés akkor valamiért nem született, de ez nem akadályozott meg abban, hogy úton-útfélen mindenkinek ajánljam az adott könyvet. Tavaly decemberben pedig robbant a hír, hogy idén jön a szerző új regénye, az Irha és bőr. Gondolkodás és bármiféle előzetes tudás nélkül landolt hát a kívánságlistámon a könyv, mert cseppnyi kételyem sem volt a minőséget illetően. A megérzéseimet pedig végül igazolta is az élmény, amit adott...
Az Irha és bőr ezúttal az általunk jól ismert világot állítja a feje tetejére. Állatok milliói bábozódnak be egyik napról a másikra, hogy aztán deformált féllényekként bújjanak elő. Ezek a félig ember és félig állat, öntudatra ébredt lények az évek során próbálnak beilleszkedni a társadalomba több, de inkább kevesebb sikerrel. A helyszín Magyarország, Budapest. Itt találkozunk főszereplőinkkel, Kirillel, a kétméteres őzfajzattal és bloggerrel, Augusttal, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet munkatársával és Pilarral, a világtól elzártan nevelkedett félig borz, félig emberi lénnyel. A feszültség a tetőfokára hág az emberek és a gettókba űzött fajzatok között, amikor arra a népszavazás kerül sor, hogy a fajzatokat törvényileg embernek kezeljék-e. Az indulatok mindenkét oldalon elszabadulnak és a szereplőinkkel a sűrűjében a tetőfokára is hágnak. A kérdés már csak az, hogy meddig fajulhat el egy ilyen helyzet...
Ha tudat alatt egy kicsit is azt vártam, hogy a történet hasonlítani fog a Horgonyhelyre, akkor már az első oldalakon rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Egy tökéletesen új és friss élményt nyújtott az Irha és bőr, bár azt be kell vallanom, hogy valamire mégis csak emlékeztetett kezdetben, mégpedig Veres Attilának az Odakint sötétebb című könyvére. Nem történeti hasonlóságokra gondolok, hanem az érzésekre, amiket keltett bennem. Ez az elején rendkívül sötétnek tetsző, sarkaiból kifordult világ rettentő nyomasztóan hatott. Meg sem tudom pontosan fogalmazni ezt... Talán olyan, mintha egy nyugtalanító és feszélyező érzés a bőröd alá kúszna és nem bírnál szabadulni tőle. Ahogy viszont előrehaladt a történet, úgy ez az érzés is tovatűnt és teljesen bele tudtam helyezkedni a történetbe, minden hihetővé, már-már túlzottan természetessé vált.
A legnagyobb erőssége a könyvnek – ahogy Moskát Anita többi művénél is –, az gondolatébresztő témák beépülése az izgalmas és mozgalmas cselekménybe. Annyira sokrétű regényről beszélünk és annyi fontos kérdést tesz fel az Irha és bőr, hogy nem vagyok biztos abban sem, hogy minden részletre kiterjedően tudok majd írni róla. Egyrészről ugyanis ott vannak maguk a fajzatok, ezek az állati jegyekkel és emberi értelemmel rendelkező hibridek, akik a történet során végig önnön identitásukat keresik, legyen szó faji/etnikai, vallási, de akár nemi hovatartozásról. Már a megnevezésükben is negatív képzettársításokat tartalmazó fajzatokkal szemben megjelenik a diszkrimináció, a félelem amit a másságuk okoz. Az emberek tartanak tőlük, mert félnek az újtól és az ismeretlentől, ráadásul élnek bennük azok a sztereotípiák, amiket az egyes állatfajokhoz társítanak, s hiába az emberi értelem, a sapiensek többsége képtelen tovább, az elfogadás útjára lépni. Ez az újfajta társadalmi egyenlőtlenség vezet az alapvető jogok kérdéséhez, amit a kiírt népszavazás hivatott eldönteni. A gettókba űzött és rendszabályozott fajzatok részben különbözőségüknek és részben saját bizonytalanságuknak köszönhetően maguk is megoszlanak, így még nehezebb a dolguk, amikor az egyenjogúságukért küzdenek. Noha a fajzatok jó része maga is messze áll a tökéletestől, a gyarló emberi oldal szintén képviselteti magát a felsőbbrendűség-tudatával, félelem szülte agressziójával és kegyetlenségével. A legborzasztóbb az egészben, hogy számtalanszor tanúi lehetünk mi is ennek a viselkedésnek és ijesztően valóságos képet fest akár a jelen társadalmunkról is.
Éppen ezért könnyen ráhúzhatnánk a történetre az aktuálpolitikát is, hiszen kísértetiesen hasonlít a könyvben vázolt helyzet a jelenleg is tartó migrációs problémára. A szerzővel készült különböző interjúkból viszont kiderül, hogy az ötlet megfoganásakor még nem érződött ennyire kézzelfoghatónak a helyzet, cserében viszont talán ebből is nyilvánvaló, hogy a szituáció maga nem ismeretlen korábbi korokból.
Noha fantasyről beszélünk, mégis attól válik igazán hihetővé a történet, hogy rendkívül realista marad mind témáját, mind az ábrázolást tekintve. A fajzatok nem tökéletesen átváltozott féllények, hanem gyakran torz, általunk normálisnak vélt életre képtelen teremtmények, amely tulajdonságukat még inkább kiemeli a naturalista megjelenítésük. A brutalitás és az agresszió nyers valósága is megjelenik, amit az érzékenyebbek minden bizonnyal undorítónak és visszataszítónak fognak találni. Mégis mindezek együtt tűpontos képet festenek a könyvben kialakult viszonyokról.
A cselekmény maga egy nagyon izgalmas felépítéssel bontakozik ki. A fő cselekményszálba ugyanis fabulák ékelődnek be, amik egyes fajzatok történetét mesélik el: némelyik megismertet bennünket egy-egy szereplő múltjával, míg mások kitekintést engednek a nagyvilág történéseibe. Így ismerjük meg Kirill múltját is, aki azóta is viseli fiatalságának következményeit. A kétméteres őzfajzat karaktere egyike a legérdekesebb szereplőknek, ugyanis őt nem csak a saját tudata, de a "csordaszellem" is meghatározza. A küzdése önmagával és csordával végigköveti a történetet és összefonódik a másik két főszereplő, August és Pilar életútjával. Bár a világtól elzártan nevelkedő félig ember, félig borz Pilar kezdeti naivsága sok potenciált jelentett, a jellemfejlődése pedig jól végigkövethető, inkább a nála sokkal izgalmasabb karakterről, Augustról ejtenék pár szót. A férfi ugyanis, aki a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzserét volt hivatott megszemélyesíteni, az egyik legjobban kidolgozott karakter lett. Miközben a fajzatok jogaiért küzd, kénytelen szembenézni a múltjával és megtalálnia igazi önmagát, nem azt a valakit, akit az évek során a külvilág felé sugárzott. Az ő kettőssége volt az, ami igazán előrevitte a történetet.
Összességében ez egy fantasztikusan megírt, igazán érett és izgalmas könyv volt, amivel kapcsolatban tudom, hogy a gondolataim felét sem sikerült lejegyeznem... Mindenesetre az biztos, amit Zsuzsi is megfogalmazott a kritikájában és amit én is minden ajánláskor hangoztatok a Horgonyhelynél is, hogy Moskát Anita fantáziáját kár lenne csak a magyar piacra pazarolni: külföldön is bárhol megállná a helyét és igazán látványos filmet lehetne belőle forgatni. ;)
Ha tudat alatt egy kicsit is azt vártam, hogy a történet hasonlítani fog a Horgonyhelyre, akkor már az első oldalakon rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Egy tökéletesen új és friss élményt nyújtott az Irha és bőr, bár azt be kell vallanom, hogy valamire mégis csak emlékeztetett kezdetben, mégpedig Veres Attilának az Odakint sötétebb című könyvére. Nem történeti hasonlóságokra gondolok, hanem az érzésekre, amiket keltett bennem. Ez az elején rendkívül sötétnek tetsző, sarkaiból kifordult világ rettentő nyomasztóan hatott. Meg sem tudom pontosan fogalmazni ezt... Talán olyan, mintha egy nyugtalanító és feszélyező érzés a bőröd alá kúszna és nem bírnál szabadulni tőle. Ahogy viszont előrehaladt a történet, úgy ez az érzés is tovatűnt és teljesen bele tudtam helyezkedni a történetbe, minden hihetővé, már-már túlzottan természetessé vált.
A legnagyobb erőssége a könyvnek – ahogy Moskát Anita többi művénél is –, az gondolatébresztő témák beépülése az izgalmas és mozgalmas cselekménybe. Annyira sokrétű regényről beszélünk és annyi fontos kérdést tesz fel az Irha és bőr, hogy nem vagyok biztos abban sem, hogy minden részletre kiterjedően tudok majd írni róla. Egyrészről ugyanis ott vannak maguk a fajzatok, ezek az állati jegyekkel és emberi értelemmel rendelkező hibridek, akik a történet során végig önnön identitásukat keresik, legyen szó faji/etnikai, vallási, de akár nemi hovatartozásról. Már a megnevezésükben is negatív képzettársításokat tartalmazó fajzatokkal szemben megjelenik a diszkrimináció, a félelem amit a másságuk okoz. Az emberek tartanak tőlük, mert félnek az újtól és az ismeretlentől, ráadásul élnek bennük azok a sztereotípiák, amiket az egyes állatfajokhoz társítanak, s hiába az emberi értelem, a sapiensek többsége képtelen tovább, az elfogadás útjára lépni. Ez az újfajta társadalmi egyenlőtlenség vezet az alapvető jogok kérdéséhez, amit a kiírt népszavazás hivatott eldönteni. A gettókba űzött és rendszabályozott fajzatok részben különbözőségüknek és részben saját bizonytalanságuknak köszönhetően maguk is megoszlanak, így még nehezebb a dolguk, amikor az egyenjogúságukért küzdenek. Noha a fajzatok jó része maga is messze áll a tökéletestől, a gyarló emberi oldal szintén képviselteti magát a felsőbbrendűség-tudatával, félelem szülte agressziójával és kegyetlenségével. A legborzasztóbb az egészben, hogy számtalanszor tanúi lehetünk mi is ennek a viselkedésnek és ijesztően valóságos képet fest akár a jelen társadalmunkról is.
Éppen ezért könnyen ráhúzhatnánk a történetre az aktuálpolitikát is, hiszen kísértetiesen hasonlít a könyvben vázolt helyzet a jelenleg is tartó migrációs problémára. A szerzővel készült különböző interjúkból viszont kiderül, hogy az ötlet megfoganásakor még nem érződött ennyire kézzelfoghatónak a helyzet, cserében viszont talán ebből is nyilvánvaló, hogy a szituáció maga nem ismeretlen korábbi korokból.
Noha fantasyről beszélünk, mégis attól válik igazán hihetővé a történet, hogy rendkívül realista marad mind témáját, mind az ábrázolást tekintve. A fajzatok nem tökéletesen átváltozott féllények, hanem gyakran torz, általunk normálisnak vélt életre képtelen teremtmények, amely tulajdonságukat még inkább kiemeli a naturalista megjelenítésük. A brutalitás és az agresszió nyers valósága is megjelenik, amit az érzékenyebbek minden bizonnyal undorítónak és visszataszítónak fognak találni. Mégis mindezek együtt tűpontos képet festenek a könyvben kialakult viszonyokról.
A cselekmény maga egy nagyon izgalmas felépítéssel bontakozik ki. A fő cselekményszálba ugyanis fabulák ékelődnek be, amik egyes fajzatok történetét mesélik el: némelyik megismertet bennünket egy-egy szereplő múltjával, míg mások kitekintést engednek a nagyvilág történéseibe. Így ismerjük meg Kirill múltját is, aki azóta is viseli fiatalságának következményeit. A kétméteres őzfajzat karaktere egyike a legérdekesebb szereplőknek, ugyanis őt nem csak a saját tudata, de a "csordaszellem" is meghatározza. A küzdése önmagával és csordával végigköveti a történetet és összefonódik a másik két főszereplő, August és Pilar életútjával. Bár a világtól elzártan nevelkedő félig ember, félig borz Pilar kezdeti naivsága sok potenciált jelentett, a jellemfejlődése pedig jól végigkövethető, inkább a nála sokkal izgalmasabb karakterről, Augustról ejtenék pár szót. A férfi ugyanis, aki a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzserét volt hivatott megszemélyesíteni, az egyik legjobban kidolgozott karakter lett. Miközben a fajzatok jogaiért küzd, kénytelen szembenézni a múltjával és megtalálnia igazi önmagát, nem azt a valakit, akit az évek során a külvilág felé sugárzott. Az ő kettőssége volt az, ami igazán előrevitte a történetet.Összességében ez egy fantasztikusan megírt, igazán érett és izgalmas könyv volt, amivel kapcsolatban tudom, hogy a gondolataim felét sem sikerült lejegyeznem... Mindenesetre az biztos, amit Zsuzsi is megfogalmazott a kritikájában és amit én is minden ajánláskor hangoztatok a Horgonyhelynél is, hogy Moskát Anita fantáziáját kár lenne csak a magyar piacra pazarolni: külföldön is bárhol megállná a helyét és igazán látványos filmet lehetne belőle forgatni. ;)
Kedvenc idézetek:
"Az lehetsz, aki csak lenni akarsz."
"Megfertőzték az emberkórral. Az antropomorfizáció vírus, amellyel már a szocializációs központban beoltják őket: hordjanak ugyanolyan ruhát, beszéljék ugyanazt a nyelvet, vegyél fel a kultúrájukat, különben kitagadják őket. A sapienseket sosem érdekelte, milyen egy fajzat valójában, csak az, mennyire tudja magát embernek álcázni.
Kirill minden fellelhető eredetmítoszt elolvasott, így ismerte a Teremtés könyvét is: abban Isten a saját képére formálta az embert.
Az ember azonban nem állt meg itt. Ő mindent és mindenkit a saját képére akart formálni."
"Sokfajta igazság létezik."
"Az emberek néha nem az elvárásaink szerint cselekszenek."
"Egy merénylet áldozata hős lesz, az általa képviselt ideológia magasztos."
"Mind változást akarunk, csak a módszer különbözik."
Nyelv: magyar
ISBN: 9789634067900
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 608
Kiadta: GABO
Fülszöveg:
Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.
Nyereményjáték
A regény középpontjában félig állat, félig ember teremtmények állnak, így aktuális nyereményjátékunkhoz mi is ezt a témát választottuk. Az állomásokon híres mitológiai lényeket ábrázoló szobrokat találtok, a feladatotok pedig, hogy az adott lény nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kép:
Amennyiben a Rafflecopter doboz nem jelenik meg, úgy IDE KATTINTVA elérhetitek!
a Rafflecopter giveaway
Állomások:a Rafflecopter giveaway
04.26 - Könyv és más
05.02 - Deszy könyvajánlója
05.05 - Nem félünk a könyvektől
Képek forrása: X X
05.05 - Nem félünk a könyvektől
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése