Nyelv: magyar
ISBN: 9789634190349
Eredeti megjelenés: 2002.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 468
Kiadta: Agave Könyvek
Fülszöveg:
A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál. A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik?
Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie a szálakat egy számára idegen világban, és hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen személyek a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá, profi bérgyilkosok törnek az életére, és talán már csak a Jimi Hendrix képében megjelenő mesterséges intelligenciában bízhat. Ahogy egyre tisztábban rajzolódik ki a titokzatos összeesküvés Takeshi Kovacs előtt, úgy nő az esélye annak, hogy az ügy végső megoldása előtt rá is a Valós Halál vár.
"Minden nagyhatalmú ember, ha olyan áldozatról beszél, amit érdemes meghozni, egyetlen dologban biztos lehet az ember: Valaki más teszi kockára az életét."Vélemény:
Néha kicsit el vagyok maradva a könyvek ismeretével, a Valós halálra is annak köszönhetően figyeltem fel, hogy sorozatot készítettek belőle... Az első blikkre is lenyűgöző cyperpunk világkép hangulata már a promóciós képek esetében meggyőzött, de a sorozat megtekintése előtt mindenképp el akartam olvasni a könyvet, így amennyire tudtam, igyekeztem kerülni mindenféle spoileresnek tűnő információt. Ez szerencsémre kivételesen egészen jól sikerült. Nemrégiben pedig eljutottam magáig a könyvig is... és hogy azt kaptam-e, amit vártam? Nos...
Egy kicsit igen és egy kicsit nem. Nem vártam különösebben sok mindent, de arra nem gondoltam, hogy inkább egy sci-fibe oltott krimit kapunk. (Nem, nem olvastam el a fülszöveget sem!!) Nem mondom, hogy ez baj, nagyon jó és érdekes gondolatok kerültek terítékre a nyomozás során. Már önmagában ott van az, hogy mi határoz meg bennünket? A testünk? Az érzéseink? Az emlékeink? Ki vagy te, ha valaki másnak a testében ébredsz? Másrészt pedig ott van az örök halhatatlanság dilemmája, a kor, mint státuszszimbólum. Vajon ha örökké élsz, jogod van arra, hogy beleavatkozz a világ dolgaiba? Meddig terjed az igazságszolgáltatás keze egy olyan világban, ahol ha meg is ölsz valakit, az jobb esetben pár órán belül újra az élők sorában lesz? Egy ilyen világban van helye a vallásnak?
Egyértelműen nem kapunk választ minden kérdésre és ezzel sincs gond. Cserébe kapunk egy megoldott bűnügyet, ami egy másik nagyobb ügyhöz vezet bennünket és nagyjából nem is tudunk mást tenni, mint kapkodni a fejünket jobbra és balra.
Itt érhető tetten részemről a könyvnek a negatívuma. Alapvetően nem nagyon tudnak belezavarni a nevek és információk tengerébe, de ezen mű esetében nem egyszer vissza kellett lapoznom, mert egyszerűen fogalmam sem volt arról, hogy az adott szereplő mégis kicsoda és hogy egyáltalán említésre került-e korábban és ha igen, akkor milyen kontextusban. Rengeteg szereplőt vonultat fel a szerző, gyakran úgy, hogy nincs konkrét szerepük a történet során, így amikor néhányuknak mégis van, akkor meg mehet a fejvakarás, hogy ez most mégis kicsoda.
Illetve ami nekem most kivételesen sok volt kicsit, azok a tudományos részek. Relatíve kezdőnek számítok a műfajban, így talán nem meglepő, hogy jelen esetben a tudatáttöltések és egyéb nyalánkságok realisztikusabbá tételénél használt szakkifejezések olvasatakor gyakran csak pislogtam egy sort és felmerült bennem az a bizonyos "mivan??"-kérdés. Végig nagyon kellett figyelnem, hogy nehogy lemaradjak valami fontosabb részletről vagy eseményről.
Nagyon megkedveltem a főszereplőnket Takeshi Kovacsot. Részben azért, mert milyen vagány már, hogy egy félig japán, félig magyar(!) emberről van szó, aki Újpest városából származik. Részben pedig azért, mert lelki szemeim előtt Joel Kinnamanként jelent meg. :'D Na jó, igazából tényleg egy jó karakterről van szó, aki még így a könyv végére is kész rejtély maradt. Egy elsőre érzelemmentesnek tűnő katona, aki mégis többször bizonyítja, hogy nem az kegyetlen, érzéketlen gyilkos, akinek elsőre látszik. Ám ott vannak azok az apróságok, hogy vajon mennyiben befolyásolja őt az a test, amelybe került a kötet során. Hol kezdődik pontosan ő maga? Emiatt mindenképp kíváncsi vagyok a folytatásokra.
A másik főbb szereplő Ortega nyomozó, akit bár az elején nem kedveltem, a végefelé ő is egyre szimpatikusabbá vált. A közte és Kovacs között lévő kapcsolat nagyon érdekes és különleges volt, sajnáltam, hogy nem érzelmi alapú dologról lett végül szó. Ezt valószínűleg a romantikus, lányos oldalam mondatja velem, mert amúgy pont emiatt vált sokkal inkább elgondolkodtatóvá az, hogy mi is határozza meg a szereplőink énképét.
Összességében egy nagyon izgalmas, színes világot kapunk a könyv olvasása során, aminél néha kicsit zavaró lehet a kidolgozatlanság (lásd előszó), ám biztos vagyok benne, hogy lehet ezt még korrigálni a folytatások során, így nálam mindenképp várólistára kerültek a következő részek és alig várom, hogy újra végigkövethessem Takeshi kalandjait.
Kedvenc idézetek:
"Ilyen helyzetben azt szoktam csinálni, amit a felmenőim. Ha nem tetszenek a törvények, le kell lépni valahová, ahol nem érnek utol. Aztán az ember felállítja a saját törvényeit."
"Akárki használta is ezt a testet előttem, tuti, hogy dohányos volt, én pedig nem vagyok az. A helyzet kurvára bosszantó."
"– „Az emberi szem csodálatos szerkezet – idéztem szórakozottan a Versek és egyéb hazugságokból – nincs az az égbekiáltó igazságtalanság, amit egy kis erőfeszítéssel ne tudna figyelmen kívül hagyni.”"
"A gazdagok már csak ilyenek. Kezükben a hatalom, és semmi okát nem látják, hogy mért ne élnének vissza vele."
"A férfi számára a bőr határvonal, páncél. A nő számára az érintkezés szerve."Érdekességek:
- A könyv elnyerte a legjobb könyvnek járó Philip K. Dick-díjat 2003-ban.
- 2016-ban bejelentették, hogy sorozat készül a könyvekből, az első, tíz részes évad 2018. februárjában debütált a Netflixen Joel Kinnamannel a főszerepben.
- Az író, Richard Morgan egy interjúban elárulta, hogy nem rajongója az erőszaknak, de szereti alkalmazni a műveiben. Ezek az írásai a dühben gyökereznek, ezeket vetíti ki a papírra. Sokszor gondol az elpazarolt lehetőségeinkre, arra hogy sokkal jobbak is lehetnénk, mégis bárhol sikerül felbukkanunk ott sikerül mindent elcsesznünk.
- Az ominózus kínzásos jelenetet az Amnesty International jelentései alapján írta meg: olyan beszámolókat vett alapul, amelyben iráni és kolumbiai disszidens nőket (eltérő véleményűeket) kínoztak. Ekkor is tele volt dühvel.
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése