J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

Eredeti cím: Harry Potter and the Chamber of Secrets 

Nyelv: magyar
ISBN: 9789639563445
Eredeti megjelenés: 1998.
Kötésmód: keményborítós
Oldalszám: 316
Kiadta: Animus

Fülszöveg:

A ​szemközti falon valami fénylett. Óvatosan közelebb mentek, s közben hunyorogva fürkészték a sötétséget. A lobogó fáklyák fényében egy felirat csillant meg. Valaki fél méter magas betűkkel ezt mázolta a két ablak között a falra: FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK! 

Harry Potter varázslónak született, és jelenleg második tanévére készül a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában. De már a szünidő sem telik eseménytelenül: egy nap különös szerzet , egy házimanó jelenik meg a Privet Drive-on, és közli Harryvel, hogy nagy veszély leselkedik rá, ha visszatér az iskolába. Harry a riválisa, Draco Malfoy mesterkedését sejti az üzenet mögött, és nem törődik a figyelmeztetéssel. Sőt, valójában el is feledkezik róla, ugyanis barátja, Ron egy repülő autón megszökteti a kibírhatatlan Dursley-éktől, s Harry a nyár további részét Weasley-éknél tölti. Ám a Roxfortba visszatérve hamarosan beigazolódik, hogy Dobby, a házimanó nem a levegőbe beszélt. Szörnyű dolgok vannak készülőben…

"Most Mrs Weasley is benyargalt a képbe; egyik kezében táskáját lóbálta, a másikban a lányát – Ginny szinte a levegőben úszott mögötte."

Vélemény:

A Titkok Kamrája még azon részek közé tartozik, amit nagyon sokszor olvastam, de főleg a filmadaptáció az, amit temérdekszer láttam. Mégis ha ki kellene választanom a legkevésbé tetsző részt, akkor gondolkodás nélkül ezt választanám. Nem tudom a pontos okát annak, hogy ez miért van így, egyszerűen csak nagyon nehezen sikerül átrágnom magam mindig rajta és ez nem is motivál túlzottan a folytatásra, pedig a következő részeket imádom.

Ezen bejegyzés írása közben viszont rá kellett jönnöm, hogy sajnos alig tudok a könyvekről külön-külön is írni, pedig ez most a célom. Rowling írásainak minősége elképesztő egyenletességet mutat, mindegyik kötet rettentő alapos, aprólékosan megtervezett, ám emellett gördülékeny, fordulatos és izgalmakkal teli. Ha kötetek egészét nézzünk nyilván találhatunk benne hibákat, de pont ezek a hibák teszik még érdekesebbé és járulnak hozzá ahhoz, hogy ennyi év után is beszélhessünk róla.

Az egyik dolog, ami ebben a részben eléggé zavar, az a könyv eleje. Még erősen érződik, hogy a fiatalabb korosztályt célozza meg és akár azokat is, akik még nem olvasták a bölcsek kövét. A szájbarágós ismétlés még párszor előfordul a későbbiek során is, de ami plusz negatívum, hogy itt van néhány üresjárat is. Lehet a film az oka, de itt azok a részek, amik nem szerepeltek az adaptációban, egyszerűen hihetetlenül untattak. Ilyen volt például a kimúlásnapi parti esete vagy a Lockart-féle Valentin napi akció.

Ez a kötet amúgy már sokkal sötétebb és nyomasztóbb, egy láthatatlan gyilkos az iskola falai között garázdálkodik áldozatokat keresve és Harrynek nemcsak vele, de a rosszindulatú pletykákkal, a rá irányuló negatív figyelemmel is meg kell küzdenie.. Az iskolában eluralkodó félelem és rettegés mellett, Harrynek különös fenevadakon kell átverekednie magát, hogy aztán újra megküzdjön a gonosszal.

A sok új szereplő nagy része kínosan idegesítő volt, főleg Lockhart, nyilván a bájmosolyával és a tenyérbemászó stílusával, no meg persze Dobby is, a(z ön)gyilkos hajlamaival. Utóbbinak persze elnézek mindent, mert a következő részek során az egyik kedvenc karakterré válik. Aztán persze ott vannak az első részből megismert, utálatos karakterek és igazán örömteli, hogy végre Lucius Malfoy  és fia is megkapja a magáét, előbbi ráadásul a könyv elején és a végén is.

A trió kalandozásai hasonlóak az előző részben látottakhoz. Harryt Ron és Hermione kíséri és segíti útján, nélkülük nem jutna el a végkifejletig, de végső küzdelmet egyes egyedül neki kell megvívnia. Még mindig döbbenetes volt, hogy szerencsétlenre, hogy rájár a rúd, egészen a könyv első oldalaitól kezdve, majdnem az utolsóig. 

Vannak persze nagyon jó részek is a könyvben, nem is kevés. A főnixes jelenetek például a kedvencek közé tartoznak és amit külön imádok, azok a már említett apróságok, azok a kis mozaikdarabkák, amik a későbbiek során fontos szerepet játszanak majd a történetben: imádom (újra) felfedezni őket. Rowling ráadásul a finom humorával igyekszik könnyedebb élménnyé varázsolni a mágia világában történő kalandozásainkat.

Összességében, ha első olvasó vagy, akkor biztos vagyok benne, hogy imádni fogod. Ha sokadszorra kezdesz neki, akkor már nem biztos. Ez persze mit sem von le az értékéből, mert minden unalma ellenére is 4,5 csillagot kapna az ötből, ha osztályoznék... :) Szóval semmiképp se hagyd ki és készülj a még jobb folytatásokra!

Kedvenc idézetek:

"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában." 

"(…) ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!" 

"– A saját vermébe esett, kedves Gilderoy?
– A vermembe? – hökkent meg Lockhart. – Nincs nekem semmiféle vermem. A fiúknak viszont van egy mély alagútjuk. Odalent laknak." 

"Piton ajka gonosz vigyorra húzódott. Harry nem is értette, miért mosolyog még Lockhart; ha őrá nézett volna így Piton, inkább azon törte volna a fejét, hogy merre szaladjon." 

"– Az ígéret szép szó – jelentette ki szigorúan Hermione, Harry élő lelkiismerete."

Érdekességek (spoileresek):

• A Tom Denem - Nevem Voldemort anagramma szinte minden nyelvben más, hogy értelmes legyen. Az angol eredetiben "Tom Marvolo Riddle" lesz "I am Lord Voldemort. A franciáknál "Tom Elvis Jedusor - Je suis" Voldemort, a spanyoloknál "Tom Sorvolo Ryddle - Soy Lord Voldemort"...
• Rowling a Pottermore oldalán elárulta, hogy a Titkok Kamráját többször is kinyitották Mardekár halála és Tom Denem ideje között. Eleinte csapóajtókon és mágikus bejáratokon lehetett bejutni, majd a vízvezetékrendszer 18. sz.-i korszerűsödésével egyidőben került át egy Gomold utód segítségével a könyvben is ismert helyére a bejárat. [Bővebb infók magyarul ITT!]
• A Hop-por a 13. században találták fel. Előállítása szigorúan ellenőrzött. Egyetlen engedélyezett gyártója Nagy-Britanniában a Hop-Puff (Floo-Pow) nevű cég, kiknek székhelye az Abszol úton található, és akik sosem válaszolnak, ha az ajtajukon kopogtatsz. A Hop-por még sosem volt hiánycikk a történelem során, habár senki sem tudja, hogy valójában ki készíti. Az ára 100 éve ugyanaz; 1 adag 2 sarlóba kerül. [Bővebb infók magyarul ITT!]

Források: X X X