Olvastam. Megnéztem. - Szólíts a neveden

Leírás:

Egy nyár Észak-Olaszországban. Elio (Timothée Chalamet), a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom. A szüleivel együtt minden évben ugyanabban az ódon villában meg kertben tölti a vakációt, és ugyanazok a régi barátok veszik körül. Buliznak, strandolnak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, és persze szerelemesek? Elio apja művészettörténész, aki minden évben befogadja néhány hétre egy tanítványát. Ezúttal a doktori disszertációján dolgozó Oliver (Armie Hammer) érkezik, aki megzavarja a boldog harmóniát. Nem illik ide. Túl laza, túl szép, nem tudni mit akar.

Ez a nyár más, mint a korábbiak. Boldog és furcsa, szerelemmel és bánattal teli. És mire véget ér, már semmi nem lehet ugyanolyan, mint addig volt.

Link: IMDB

Vélemény:

Egyértelmű volt, hogy ezt a filmet látnom kell. Már azelőtt tudtam ezt, hogy olvastam volna a könyvet, hiszen ilyen színészgárdával, ilyen díjakkal/jelölésekkel rossz film nem lehet. Persze vallom azt, hogy ha tehetem, akkor mindig előbb a könyv és inkább várok egy-egy film megnézésével akár hónapokat is. Nem tudom ez végeredményben mennyire jó dolog, de inkább csalódjak a filmben, mint a könyvben, illetve ha a könyv mégis borzalom lenne, a film talán segíthet szebbé varázsolni a nyomtatott verzió által okozott rossz emlékeket... A Szólíts a neveden esetében az előbbitől kellett tartanom, de szerencsére a (nem) várt csalódás elmaradt...

Meglepően visszafogtam magam a könyv értékelésénél, de talán így is érezhető volt, hogy milyen mély benyomást tett rám. Már több nap eltelt és még mindig tart a hatása. Ez kicsit talán annak is köszönhető, hogy kb. két napra rá időt szakítottam a filmre is. Nagyon, nagyon vártam már, hogy mit hoznak ki a filmből, mennyire nyirbálják meg a történetet és variálják át az eseményeket. Szerencsémre igen kevéssé, így elsőként le is szögezném, hogy igen, ha ti a könyvhűségre esküsztök, akkor nem kell csalódnotok! Nyilván vannak kisebb eltérések, de igazán hűen követi végig a könyvbeli eseményeket a film. A változtatás, ami előnyére vált a filmnek, hogy kevesebb Eliot kapunk, kevesebb a nyers szexualitás és a történet végének megvágása. Ki is fejteném ezt kicsit részletesebben, mielőtt félreértenétek:

A kevesebb Elio itt azt jelenti, hogy a könyv ugye végig az ő szemszögéből mutatja be az eseményeket. Ez jár rengeteg elmélkedéssel, önmarcangolással, vívódással. Nyilván a filmben ezt ilyen mélységig nem lehet megvalósítani, ami nem is baj, mert sok szenvedéstől kíméli meg így a nézőt is.

A nyers szexualitásnál egy jelenetre gondolok konkrétan és ha annyit mondok: "barack", akkor mindenki tudja, hogy miről van szó. Na ez a könyvben is egy olyan jelenet, amit a kényesebb gyomrúak tuti nem képesek befogadni, de még én is fennakadtam rajta... Ezt szerencsére átírták és sokkal megindítóbb jelenet született belőle.

Utolsóként a történet megvágásáról... A könyv még nagyon sokáig követi a két szereplő életútját és elég végleges lezárást nyújt, ellenben a filmmel, ami nagyjából az fő történések után, a nyári románc után nem sokkal vet véget a történetnek. Ez sokkal nagyobb szabadságot enged meg a rendezőnek, ha végül mégis meglépik a folytatást... Én reménykedem is ebben, tehát ezt én nem feltétlen tekinteném negatívumnak.

Tipikus művészfilmről van szó, lassú cselekménnyel, művészi vágásokkal... Ezt néhol feleslegesnek éreztem, de talán csak mert már nagyon rég néztem ilyen típusú filmet. Ezektől függetlenül is megmaradt modernnek, érdekesnek és cseppet sem unalmasnak. Végig képes volt fenntartani az érdeklődést és kiválóan repített el a lefestett képeivel és hangulatával az olasz riviérára. A zenék kivételesen nem tetszettek, de ez nem a film és zeneszerző hibája, szimplán abszolút nem az én stílusom... :)

Természetesen a színészek azok, akik igazán életet lehelnek ebbe a történetbe. Nem véletlenül méltatják annyian az Elio-t alakító Timothée Chalamet-t. A srác nagyon ügyes, úgy érzem olyan, mintha egy idős lélek lakozna egy fiatal srác testében. Sugárzik belőle valami melankolikusság, ami mintha teljesen rányomná a bélyegét a karakterére. Egy koraérett fiatal srác, az első szerelem minden édességével és szomorúságával... Annyira hiteles volt, hogy folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon ez milyen hatással lehet rá a való életben? 

Az Armie Hammer által megszemélyesített Oliver kicsit más tészta volt. A színész kvalitásairól már több filmje által sikerült megbizonyosodni, így ő volt a biztos pontom ebben az adaptációban. Nagyon szerettem eddig az általam látott filmekben, így bíztam benne, hogy itt sem fog alul teljesíteni. Ez nem is történt meg, noha rettentő szokatlan volt látnom ekkora váltást tőle. Abszolút Oliveres volt, mégis úgy éreztem kissé tartja a távolságot a szereptől. Chalamet valahogy sokkal jobban átadta magát ennek az egésznek.

Akit még megemlítenék, de tényleg csak említés szintjén, az Michael Stuhlbarg, aki Elio édesapját alakítja. Hát... Először is ezen poszt megírásakor fedeztem csak fel, hogy te jó ég, hiszen őt rengeteg filmben láttam már, de a szakáll annyit öregített és változtatott rajta, hogy fel sem ismertem. Mindenesetre ezért is akartam őt megemlíteni, mert ezzel a külsővel engem végig Robin Williamsre emlékeztetett. Amúgy nagyon szimpatikussá tette a karaktert, bár az igaz, hogy a könyvben is igazi mintaapukát kapunk. :)

Úgy gondolom, ha szeretted a könyvet, akkor mindenképp adj esélyt a filmnek is, de ha nem tervezed olvasni, akkor is ajánlom, mert abszolút nem gyomorforgatóan meséli el ezt a két férfi közötti szerelmet. Ha elég nyitott vagy, én mindenképp ajánlom! <3

 

Érdekességek a filmről:

• Timothée Chalamet (Elio) a film kedvéért tanult meg olaszul és zongorán játszani.
• Armie Hammer (Oliver) egy interjúban elmondta, hogy számára legkellemetlenebb jelenetek a táncos pillanatok voltak.
• A 2017-es premieren a tömeg 10 perces álló ovációval fogadta a filmet, ezzel a leghosszabb ilyesfajta tiszteletadást kapva a New York Film Festival eddigi történetében.
• Felmerült a film folytatásának a lehetősége is, ami nem feltétlen ragaszkodna a könyvbeli eseményekhez.
• A rendező, Luca Guadagnino egy interjúban elmondta, hogy nem szeretett volna a szexjelenetekre nagy hangsúlyt fektetni, a célja inkább az érzelmek átadása, az első szerelem bemutatása volt.
• A könyv szerzője, André Aciman maga is feltűnik a filmben, ő Mounir. :)
• A könyvből készült hangoskönyvet Armie Hammer olvasta fel.
• Az egyik jelenetben, mikor Elio Oliverre vár, a film szellemképessé válik, mintha homályos lyukakon látnánk a jelenetet. Ez igazából egy baleset miatt ilyen, de a rendező úgy döntött benne hagyja a filmben.
• A filmet a 2017. februárjában elhunyt Bill Paxton emlékének ajánlják, aki az egyik producer barátja és ügynöke volt, s később a film forgatására ellátogatva a rendezővel barátságot kötött.
• A bulijelenetnél, ahol a The Psychedelic Furs 'Love My Way' száma szól, a dalszöveg első sora a "There's an army on the dance floor" lényegében azt jelenti, hogy "Armie (Hammer) a táncparketten" (Armie on the dance floor).
• A film elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscar-díjat.

Képek forrása: X X X X