"– Miért? – kérdem halkan. – Miért mond valaki olyan történetet, ami nem igaz?Vélemény:
– Talán azért, mert jobb hinni a fantáziákban, mint nem. A történetek segíthetnek az embereknek, hogy jobban érezzék magukat a saját életükben… Akkor is, ha a történetnek nincs jó vége."
Tudjátok valamit be kell vallanom, mielőtt belekezdenék a könyv értékelésébe... Az a helyzet, hogy amikor először megláttam a magyar borítót, rendesen megijedtem, hogy én mégis milyen könyvet vállaltam be olvasásra, te jó ég... Aztán megláttam az eredeti kiadás ismerős arculatát és rögtön megnyugodott a kis lelkem. Ne értsetek félre, mert szépnek szép a magyar verzió, de hatásában teljesen más, mint a keményebb sci-fiket idéző eredeti borító. Mellékelem is nektek és talán megértitek mi fogott meg benne... Mostanában ugyanis mindenféle sci-fi irányvonal az, ami egyből felkelti az érdeklődésem, legyen az kemény vonalas vagy épp olyan ifjúsági történet, mint a The Kingdom...
A könyv címét is adó Kingdom ugyanis egy hatalmas és csillogó tematikus park, ahol a látogatók a mindenki által jól ismert frázis, a "boldogan életek, amíg meg nem haltak" szerint tölthetik napjaikat, virtuális sárkányok, lovagi játékok vagy épp hibrid állatfajok között. A luxust itt a fantázia és rég kihalt állatok jelentik, akik pedig az idegenvezetésért és élményekért felelősek, azok nem mások, mint a park Fantazistái, a félig ember és félig robot hercegnők. Főszereplőnk, Ana ennek a hét hercegnőnek az egyike, akit a park egyik dolgozójának, Owennek a meggyilkolásával vádolnak. A könyv a nem túl távoli jövő legnagyobb perének és ezzel együtt Ana különös életének története...
A The Kingdom, ahogy a rövid felvezetőből is látszik, nem az a könyv, ami az egyediségével vagy épp újdonságával fog majd meg bennünket. Sokszor és sokféleképpen dolgozták már fel ugyanis ezt a témát, illetve a szerkezeti felépítését tekintve is nem egyszer találkozhattunk már hasonlóval. A dokumentarista jelleg (ami amúgy engem a Themisz-aktákra emlékeztet) egyike azoknak a tulajdonságoknak, amik szinte azonnal megfogtak az olvasás során. Az idővonal különleges kezelésének köszönhetően ugyanis nem csak Ana elbeszélése tárja fel a történetet, hanem bírósági jegyzőkönyvek, interjúk és felvételek segítségével haladunk előre a jelen felé.
A neve ellenére is igencsak fantáziátlan világépítés egy olyan jövőt fest le elénk, amelyben a luxus szórakozásért egy Disneyworlddel, illetve Disneylanddel ötvözött, Westworld-szerű tematikus park felel. Ez utóbbi sokatoknak ismerős lehet, hiszen a régi klasszikust nemrég új köntösben csomagolták a sorozatnéző generációnknak, s amelyben egy szintén androidokkal benépesített parkban szórakozhatnak a látogatók (az első évadban) vadnyugati helyszíneken.
A hasonlóságok természetesen nem csak a világépítésben merülnek ki. Az androidok, vagyis szintetikus élőlények ugyanis a sci-fi irodalom máig egyik legnépszerűbb és kimeríthetetlen témáját jelentik, s amelynek egyik legnagyobb képviselő az orosz sci-fi író, Isaac Asimov volt, aki után nehéz bármi újat is a témához tenni.
Ezzel pedig valójában nincs is baj, mert az elődök jó példáival együtt minden lehetőség adott egy jó ifjúsági science fiction irodalom megírásához. De hogy ez végül sikerült-e, azt nem merném kijelenteni. A történet izgalmas felépítése, a cselekmény alapötlete és a lendületessége ellenére is maradt bennem hiányérzet az olvasás végére. Ennek a legfőbb oka az, hogy Ana android voltában sokkal több potenciál van, mint amit végül kaptunk. A környezetétől való tanulás, az emberi érzelmek megnyilvánulása mind lélektani, mind technikai szempontból nagyon érdekesek és a legnagyobb szívfájdalmam éppen az volt, hogy ezek egyikét sem sikerült teljes mértékig kiaknázni. Ana kicsit olyan volt a Fantazisták között, mint akit direkt a "nem a legélesebb kés a fiókban"-szerepbe kényszerített volna a szerző csak azért, hogy a cselekményt később könnyebben tudja alakítani. Sokszor mintha visszafogná a gondolatait, az emberi oldalát, aminek hangsúlyosabbá tétele pont hogy érdekesebbé, erőteljesebbé tehette volna a sztorit. Példának okáért annak is többször tanúi lehetünk, hogy Ana emberi könnyeket ejt, de hiába tűnt ez egy hangsúlyos momentumnak a történet során, végül egy olyan nyitott kérdés maradt, aminek fiziológiája, egyáltalán miértje nem került megmagyarázásra. Természetesen lehetett volna még ezt tovább cifrázni egy kis filozófiai elmélkedéssel is azzal kapcsolatban, hogy egy lényegében mesterséges intelligencia öntudatra ébredhet-e, tud-e érezni, emberré válhat-e, egyáltalán mi tesz valakit, illetve valamit emberré.
Különleges szálát jelenti a könyvnek az android és az ember szerelmének története is. Az ötlet és az az irány, amely felé a cselekményt vitte a kettejük kapcsolata, tett róla, hogy az izgalmak a tetőfokára hághassanak, de számos pluszt is adhatott hozzáadhatott volna a történethez akkor, ha a másik, az emberi oldal érzéseit és gondolatait is megismerteti velünk a szerző.
A végeredmény egy könnyed ifjúsági regény maradt, tehát azoknak sem kell tartaniuk tőle, akiknek nem zsánere a science fiction. A romantikus, idilli disney-i világot éppen csak egy csipetnyi technika, robotika és mesterséges intelligencia színezi. A felbukkanó komoly témákat is, úgymint (nemi) erőszak és kizsákmányolás, csak felszínesen érinti, de az biztos, hogy mindenképp elgondolkodtat majd bennünket.
A kissé lassú levezetés viszont egy lehetséges folytatás lehetőségét vetíti elénk, amire mindennek ellenére is rettentően kíváncsi vagyok, hiszen bár negatívnak tűnhet az értékelésem, összességében szerettem magát a könyvet. Izgalmas volt, jólesett a néhol habos-babos hercegnős virtuális világ és nem utolsó sorban iszonyatosan kíváncsi vagyok a parkon kívüli valós világra, amelyről eddig keveset tudhattunk csak meg, de az elejtett utalásokból kiindulva biztosan számos meglepetést fog még tartogatni nemcsak nekünk, de Anának is.
Szokás szerint viszont csak annyit tudok mondani, olvassátok ti is és mondjátok el a véleményeteket, írjátok meg, hogy tetszett! Kimondottan kíváncsi vagyok a témával kapcsolatos véleményetekre, de legfőképp arra, hogy ti, ifjúsági regények rajongójaként mennyire szerettétek ezt a sci-fi ihletésű alkotást!
A könyv címét is adó Kingdom ugyanis egy hatalmas és csillogó tematikus park, ahol a látogatók a mindenki által jól ismert frázis, a "boldogan életek, amíg meg nem haltak" szerint tölthetik napjaikat, virtuális sárkányok, lovagi játékok vagy épp hibrid állatfajok között. A luxust itt a fantázia és rég kihalt állatok jelentik, akik pedig az idegenvezetésért és élményekért felelősek, azok nem mások, mint a park Fantazistái, a félig ember és félig robot hercegnők. Főszereplőnk, Ana ennek a hét hercegnőnek az egyike, akit a park egyik dolgozójának, Owennek a meggyilkolásával vádolnak. A könyv a nem túl távoli jövő legnagyobb perének és ezzel együtt Ana különös életének története...A The Kingdom, ahogy a rövid felvezetőből is látszik, nem az a könyv, ami az egyediségével vagy épp újdonságával fog majd meg bennünket. Sokszor és sokféleképpen dolgozták már fel ugyanis ezt a témát, illetve a szerkezeti felépítését tekintve is nem egyszer találkozhattunk már hasonlóval. A dokumentarista jelleg (ami amúgy engem a Themisz-aktákra emlékeztet) egyike azoknak a tulajdonságoknak, amik szinte azonnal megfogtak az olvasás során. Az idővonal különleges kezelésének köszönhetően ugyanis nem csak Ana elbeszélése tárja fel a történetet, hanem bírósági jegyzőkönyvek, interjúk és felvételek segítségével haladunk előre a jelen felé.
A neve ellenére is igencsak fantáziátlan világépítés egy olyan jövőt fest le elénk, amelyben a luxus szórakozásért egy Disneyworlddel, illetve Disneylanddel ötvözött, Westworld-szerű tematikus park felel. Ez utóbbi sokatoknak ismerős lehet, hiszen a régi klasszikust nemrég új köntösben csomagolták a sorozatnéző generációnknak, s amelyben egy szintén androidokkal benépesített parkban szórakozhatnak a látogatók (az első évadban) vadnyugati helyszíneken.
A hasonlóságok természetesen nem csak a világépítésben merülnek ki. Az androidok, vagyis szintetikus élőlények ugyanis a sci-fi irodalom máig egyik legnépszerűbb és kimeríthetetlen témáját jelentik, s amelynek egyik legnagyobb képviselő az orosz sci-fi író, Isaac Asimov volt, aki után nehéz bármi újat is a témához tenni.
Ezzel pedig valójában nincs is baj, mert az elődök jó példáival együtt minden lehetőség adott egy jó ifjúsági science fiction irodalom megírásához. De hogy ez végül sikerült-e, azt nem merném kijelenteni. A történet izgalmas felépítése, a cselekmény alapötlete és a lendületessége ellenére is maradt bennem hiányérzet az olvasás végére. Ennek a legfőbb oka az, hogy Ana android voltában sokkal több potenciál van, mint amit végül kaptunk. A környezetétől való tanulás, az emberi érzelmek megnyilvánulása mind lélektani, mind technikai szempontból nagyon érdekesek és a legnagyobb szívfájdalmam éppen az volt, hogy ezek egyikét sem sikerült teljes mértékig kiaknázni. Ana kicsit olyan volt a Fantazisták között, mint akit direkt a "nem a legélesebb kés a fiókban"-szerepbe kényszerített volna a szerző csak azért, hogy a cselekményt később könnyebben tudja alakítani. Sokszor mintha visszafogná a gondolatait, az emberi oldalát, aminek hangsúlyosabbá tétele pont hogy érdekesebbé, erőteljesebbé tehette volna a sztorit. Példának okáért annak is többször tanúi lehetünk, hogy Ana emberi könnyeket ejt, de hiába tűnt ez egy hangsúlyos momentumnak a történet során, végül egy olyan nyitott kérdés maradt, aminek fiziológiája, egyáltalán miértje nem került megmagyarázásra. Természetesen lehetett volna még ezt tovább cifrázni egy kis filozófiai elmélkedéssel is azzal kapcsolatban, hogy egy lényegében mesterséges intelligencia öntudatra ébredhet-e, tud-e érezni, emberré válhat-e, egyáltalán mi tesz valakit, illetve valamit emberré.
Különleges szálát jelenti a könyvnek az android és az ember szerelmének története is. Az ötlet és az az irány, amely felé a cselekményt vitte a kettejük kapcsolata, tett róla, hogy az izgalmak a tetőfokára hághassanak, de számos pluszt is adhatott hozzáadhatott volna a történethez akkor, ha a másik, az emberi oldal érzéseit és gondolatait is megismerteti velünk a szerző.A végeredmény egy könnyed ifjúsági regény maradt, tehát azoknak sem kell tartaniuk tőle, akiknek nem zsánere a science fiction. A romantikus, idilli disney-i világot éppen csak egy csipetnyi technika, robotika és mesterséges intelligencia színezi. A felbukkanó komoly témákat is, úgymint (nemi) erőszak és kizsákmányolás, csak felszínesen érinti, de az biztos, hogy mindenképp elgondolkodtat majd bennünket.
A kissé lassú levezetés viszont egy lehetséges folytatás lehetőségét vetíti elénk, amire mindennek ellenére is rettentően kíváncsi vagyok, hiszen bár negatívnak tűnhet az értékelésem, összességében szerettem magát a könyvet. Izgalmas volt, jólesett a néhol habos-babos hercegnős virtuális világ és nem utolsó sorban iszonyatosan kíváncsi vagyok a parkon kívüli valós világra, amelyről eddig keveset tudhattunk csak meg, de az elejtett utalásokból kiindulva biztosan számos meglepetést fog még tartogatni nemcsak nekünk, de Anának is.
Szokás szerint viszont csak annyit tudok mondani, olvassátok ti is és mondjátok el a véleményeteket, írjátok meg, hogy tetszett! Kimondottan kíváncsi vagyok a témával kapcsolatos véleményetekre, de legfőképp arra, hogy ti, ifjúsági regények rajongójaként mennyire szerettétek ezt a sci-fi ihletésű alkotást!
vagy
Kedvenc idézetek:
"Boldogan éltek, míg meg nem haltak csak a mesében van. A mese pedig hazugság."
"A fájdalom érzése az, ami emberré teszi az embert?"
"Jobb szerelemmel élni és meghalni, mint soha meg nem tudni, mi a szerelem."
"– A szerelem az, amikor minden börtön. Kivéve a hely, ahol lenni akarsz."
Eredeti cím: The Kingdom
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
ISBN: 9789634991502
Eredeti megjelenés: 2019.
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 320
Kiadta: Maxim Könyvkiadó
Fülszöveg:
Légy üdvözölve Kingdomban, ahol a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” nem ígéret, hanem szabály!
Kingdom ékszerdobozként csillog kapui mögött. Hatalmas tematikus park ez, ahol a látogatók minden fantáziája és vágya teljesülhet – repülhetnek virtuális sárkányok hátán, élvezhetik, ahogyan óriásként magasodnak föléjük a várak, és olyan korábban kihalt és hibrid állatfajokat figyelhetnek meg, melyeket sehol máshol. Az élményeiket a Fantazisták garantálják, a csoda szép félig robot, félig ember hibrid hercegnők, akik feladata az álmok valóra váltása.
Ana a hét Fantazista egyike. Szigorú szabályok vonatkoznak rá, és eddig boldogan élte az életét. Azonban amikor megismerkedik a park egyik alkalmazottjával, Owennel, olyan érzelmeket ismer fel magában, amikre nincs beprogramozva; többek között a még soha nem tapasztalt… szerelmet. A mese azonban rémálommá válik, amikor Anát azzal vádolják, hogy meggyilkolta Owent, és az évszázad perét folytatják le az ügyében.
A szerelemről, hazugságokról, kegyetlenségekről és az emberi lét lényegéről szóló történet a bírósági tárgyalás jegyzőkönyveiből, interjúkból és azokból az emlékekből rajzolódik ki, amiket Ana Owenről tárol.
Szépek vagyunk. Kedvesek vagyunk. Sosem emeljük fel a hangunkat. Mi mindig örömet akarunk adni. Soha nem mondunk nemet, csak ha azt akarod, hogy nemet mondjunk. A te boldogságod a mi boldogságunk. Kívánságod nekünk parancs.
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
04.01 - Csak olvass!
04.03 - Hagyjatok! Olvasok! - EXTRA
04.05 - Nem félünk a könyvektől
04.07 - Könyv és más
04.09 - Dreamworld
04.11 - Deszy könyvajánlója
Képek forrása: X
04.03 - Hagyjatok! Olvasok! - EXTRA
04.05 - Nem félünk a könyvektől
04.07 - Könyv és más
04.09 - Dreamworld
04.11 - Deszy könyvajánlója
Képek forrása: X
>> nemfelunkakonyvektol @ gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése