Naomi Novik: Rengeteg

Eredeti cím: Uprooted
Nyelv: magyar
ISBN: 9789634062233
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 488
Kiadta: GABO

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

"Olyan íze volt a bűbájnevének, mint a tűznek és a szárnyaknak, a tekergő füstnek, a kifinomultságnak, az erőnek és az egymáshoz dörzsölődő pikkelyeknek."

Vélemény:

Ez ehavi Mini-könyvklub könyveként vettem kézbe és újfent egy olyan darabról van szó, aminek végül nagyon örültem. Nem voltak különösebb elvárásaim, hiszen körülbelül semmilyen előzetes információim nem voltak a könyvről, mindezek ellenére nagyon jól szórakoztam az olvasása közben...

Az egész történet hangulata a Gyűrűk uráéra emlékeztetett, de nem zavaró módon. Mint a köszönetnyilvánítás utáni részből kiderült, talán okkal is, hiszen a szerző gyerekkorának egyik meghatározója volt Tolkien és a munkássága. Ez érződött is talán az igazi klasszikus fantasy elemeket felvonultató történetben. Nem egy pörgős sztoriról van szó, még ha nagy hangsúlyt kapnak is az események. Eleinte amúgy azt gondoltam, hogy inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg a könyv, de aztán magával a Rengeteggel kapcsolatos jelenetek, illetve a szexuális töltetű részek kicsit más irányba döntötték a mérleget. Ez utóbbival vannak amúgy negatív élményeim. A két főszereplő között, Agnyeska és a Sárkány között végig van valami feszültség, de nem elég erős ahhoz, hogy egy igazán jó szerelmi szál kialakulhasson. Végig drukkoltam nekik, de végül csak mintha beleerőltették volna az egymásra találást, aztán utána újfent szó sem esett róla. Egyrészről szerintem ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, másrészt pedig így nem erőltettem volna ennyire, hiszen végül semmi jelentőséggel nem bírt a dolog.

Nagyjából ezt az egyet tudom felhozni negatívumként. Nem zavartak a leíró részek és a kevés párbeszéd. Amit talán néha furcsálltam, hogy Agnyeska gondolataira válaszolnak a szereplők és nem derül ki, hogy hangosan beszélt e vagy csak szimplán a gondolatolvasásban jeleskednek a partnerei. Túl tudtam lépni a fordításból eredő furcsaságokon is, gondolok itt 'Szarkan' nevére. 

Külön imádtam a klasszikus elemeket, de azt hiszem ezt már említettem. Nagyon tetszett a Fák népének története, az utolsó jelenetek könnyeket csaltak a szemembe. Olyan különleges atmoszférát teremtett az írónő, ami visszarepített egy kicsit a gyerekkorba. Mindig szeretem az olyan apróságokat is, amikor a valóságból emelnek át dolgokat, így például Roszia királysága Oroszországnak felel meg és feltűnik Baba Jaga, aki az orosz népmesék alakja. Az írónő lengyel gyökereihez nyúlt vissza és ötvözte tökéletesen a népmesei motívumokat a saját fantáziavilágával.

A karakterek közül Agnyeskával voltam a legkevésbé elégedett. Néha olyan szeleburdi volt, annyira nem akarta látni az orra előtt lévő dolgokat, hogy kezdett zavarni. Sárkány viszont tényleg az ellenpólusa volt, igazi határozott jellem. Róla szívesen tudtam volna meg többet, illetve örültem volna, ha egy kicsit jobban megnyílik és az emberibb oldalát is láthatjuk, nem csak az állandó merev és szabálykövető énjét. Igazából Kasja karaktere volt az egyik legjobb. Az átváltozást követően ő lett a legbátrabb, legszerethetőbb (fa)ember, aki mindent belead, hogy megvédje a körülötte levő személyeket.

Összességében egy igazi felüdülést jelentett ez a könyv a maga nagyon jól megírt, egyszerű és szép stílusával. Ha hagyományos értelemben vett fantasyra vágysz, akkor mindenképp ajánlom elolvasásra. Nálam elérte azt, hogy újra ilyen stílusban akarjak olvasgatni.

A borító:

Akármennyire is sötét, így is egy gyerekmese borítójára asszociálnak, de tetszik a színekkel való játék és hogy egy kis mágiát csempésztek rá a csillogó arany festékkel. Polcra kívánkozik!

Kedvenc idézetek:

"Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni." 

"– Te elviselhetetlen bolond! – vicsorogta a Sárkány, aztán hirtelen két keze közé fogta az arcomat, és megcsókolt." 

"Bizonyára minden történet ugyan úgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőkről, de ezt a részt már senki sem énekelte el." 

"Megtanultam, hogy hagynom kell, hadd szokjanak meg az emberek."