Gaura Ágnes: Átkozott balszerencsere

Nyelv: magyar
ISBN: 9786155161926
Eredeti megjelenés: 2013.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 380
Kiadta: Delta Vision

Fülszöveg:

Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.

Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.

Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…

"Nem szép dolog a káröröm, de igen szívet melengető, valljuk be!"

Vélemény:

Azt hiszem totál ráfüggtem a Borbíró Borbála-sorozatra. Mert hogy szinte azonnal akartam a folytatást és befejezvén a második részt is, alig várom, hogy végre a harmadiknak is nekikezdjek. Üröm az örömben, hogy a könyvtárunkban a harmadik részig vannak csak meg a kötetek, így azt hiszem ha azt befejeztem, akkor utána kisebb szünet fog következni a sorozatban...

De a lényeg, hogy még mindig imádtam! Bori most kevésbé tökös, noha érhető okokból... Az események picit lazábban is csordogálnak, nem eszeveszett száguldás jellemzi. (Borink ki is törte volna benne a nyakát.) Ettől függetlenül még mindig egy okos, izgalmas és jól megírt kis alternatív Magyarországot kapunk, a mi magyar jellegzetességeinkkel, a legképtelenebb szóképekkel és Rómeóval a roma vámpírral meg a Puna cipőjével... :D

A karakterek is képesek voltak sokat változni, noha az előző kötet és e között időben maximum pár hét telt el, mégis... Borit az átok, Attilát egy csók, Gézát meg a hülyesége változtatta meg. Ez utóbbit nem is feltétlen bánom, mert amennyire drukkoltam nekik a végén annyira örültem, hogy eltűnt a képből, mert irreálisan viselkedett. Ilyen válaszút elé állítani valakit... Nem hiszem, hogy ilyen a szerelem. Mondjuk innen nézve Borit sem értem, hiszem egy olyan emberrel próbálja fenntartani a kapcsolatát, aki nyilvánvalóan nem érdemli meg. Borinak vannak még furcsasága, a legszembetűnőbb, amivel nem tudok egyetérteni, az a vámpírok iránti "rasszizmusa"... Értem én, hogy lelketlen vérszívók meg minden... De szerintem az esetek nagy részében nem ők voltak azok, akik önként jelentkeztek erre a nemes posztra. Szóval lényegében olyan dolog miatt ítéli el őket, amiről nem is tehetnek. Remélem ez a későbbiekben valamilyen szinten változni fog.

No és végül Attila. Úgy érzem egyre jobban megkedvelem a karakterét és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban, hogy fognak alakulni a dolgai. Egy kicsit INNEN SPOILERESEN:

Mert ami nekem sok, az az Eszterrel való házasságának felbontásának körülményei. Ugye kell hozzá egy gyerek, s mily meglepő: Eszter pont megfogant. Igen ám, de Attila mintha még fel sem fogta volna, hogy az ő gyerekével terhes. Sehol egy bűntudat, hogy basszus, lehet nem most kéne elhagyni az asszonyt, meg hogy az az ő vére is. Arra még kíváncsi leszek, hogy ez a szál a későbbiekben hogyan alakul majd.

SPOILER VÉGE

Összességében tehát, ha még nem kezdted el a sorozatot, akkor mindenképp állj neki! Ez a rész kicsit lassabb lesz, de ettől függetlenül is ugyanolyan szórakoztató és vicces, mint az első. Nekem pedig már a polcomon várakozik a következő rész is! Alig várom!

A borító:

Egyre jobban imádom őket, már el sem tudnék képzelni más stílusút a könyveknek. Jelen esetben viszont van egy kérdésem és ha valaki tudja, ne tartsa magában. Ki a képen látható férfi? Ő lenne Attila? Mert akkor bizony sokkal helyesebb, mint első "képzeletre". Bennem valamiért egy öreg, őszülő Jockey Ewing jelenik meg mindig és az azért sokszor elég illúzióromboló. :D

Kedvenc idézetek:

"– A lényeg, hogy tényleg balszerencsés vagyok, mint rézfaszú bagoly a fémgyűjtéskor." 

"A jövő csak valószínűsíthető, de sohasem megváltoztathatatlan." 

"(…) – a remény hal meg utoljára, ahogy egy mondás tartja. Én vagyok az élő példa erre. – Halott példa vagy, de ebbe most ne menjünk bele." 

"– […] Olyan leszek, mint Harry Potter A félvér hercegben. – Mi van?

– Bocs, ez nyilvánvalóan egy olyan irodalmi utalás volt, amit a te generációd már képtelen értelmezni. Mondhattam volna, hogy olyan leszek, mint Luke Skywalker a Csillagok háborújában, de sajnos szegény Luke-nak egyértelműen nem az volt a legszerencsésebb napja, amikor megtudta az igazat." 

"Mindenben meg lehet találni a jót, csak keresgélni kell."