Paula Hawkins: A lány a vonaton

Eredeti cím: The Girl on the Train
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155373626
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 320
Kiadta: 21. Század Kiadó
Fülszöveg:

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

"Nem értem, soha nem értettem, hogyan képesek az emberek vidáman semmibe venni a kárt, amit a szívük követésével okoznak. Ki mondta, hogy jó dolog, ha követed a szíved szavát? Színtiszta önzés ez, a mindent legyőző egoizmus."

Vélemény:

A megjelenés óta nagyon vártam már, hogy végre én is kézbe vehessem és addig is következetesen kerültem minden lehetséges spoilerforrást, hogy friss legyen az élmény. Így nagy önuralommal, de sikerült a filmtől is távolt tartanom magam és a hatás nem maradt el...

Ugyanis tényleg egy zseniális, feszültséggel és izgalommal teli thrillert kaptam, amit képtelen voltam letenni! Most már csak egy dolgot bánok igazán: hogy nem küzdöttem érte foggal-körömmel. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szerző következő könyvével nem követem el újra ezt a baklövést. De lássuk bővebben. :)

Mint már említettem, igyekeztem minden a történettel kapcsolatos infót kerülni, ez egészen addig sikerült is, amíg nem tartottam kezembe a könyvet és lapoztam annak a végére.... Tanuljatok a hibámból: ha jót akartok, ne olvassatok bele semminek a végébe. :D Persze így is ugyanúgy megmaradt az izgalom... Az elején azzal az ösztönös huzakodással kezdtem neki, ami egy teljesen ismeretlen új könyv esetében lenni szokott: még nem találtam a helyem a történetben, még idegenek voltak a szereplők és a helyszín. De ez nem tartott sokáig, hiszen a sztori meglehetősen gördülékenynek bizonyult.

Az egész amúgy mérhetetlenül realista, a szereplők hús-vér és abszolút nem tökéletes karakterek, az egész hangulata depresszív és nyomott. A regény váltott szemszögekből épül fel, három nő, három különböző sors, ami valahogy összefonódik. Ezek váltakozása is rásegített az izgalom fokozására. Gyakran kétségek között hagyott az írónő, végig találgattam, hogy vajon mi történt, az történt e, amit gondolok vagy mégsem? Voltak benne utalások, de mégis sikerült elterelnie a figyelmet. Nagyon jól csavarta a szálakat és esetemben krimiként is bőven megállta a helyét. 

Főszereplőink egyike (ha nem a "legfőbb") Rachel, aki alkoholista. Ez már önmagában olyan tulajdonság, amivel szerintem sokunk nem képes azonosulni, de ahogy az ő története is kibontakozik, úgy értjük meg az okait és indokait, úgy döbbenünk meg az élete homályos foltjain. Persze minden szereplőnknek voltak titkai, nem is akármilyenek. Kicsit olyan volt ez, mint a Született feleségek, emlékeztek még a szlogenre? "Mindenkinek van valami szennyese." Hát ez itt aztán hatványozottan igaz volt.

Igazából sok minden mást nem is szeretnék írni róla, mert csak a poént lőném le vele. Ajánlom, hogy olvassátok el ha szeretitek az ilyen kissé borúsabb sztorikat. Nekem legközelebb a film jön, arról is hozok majd egy beszámolót, szóval nézzetek majd nyugodtan vissza! ;)

A borító:

A fenti borítóval találkoztam személyesen, aminél csak alaposabb szemrevételezés során tűnt fel, hogy homályosak a betűk. Ne is kérdezzétek miért... :'D A filmborítós verzió amúgy jobban tetszik, szóval ha eljutok odáig, hogy saját példányt szerzek be belőle, akkor mindenképp azt szeretném. :3

Kedvenc idézetek:

"Valami nem volt rendjén, de végül rájöttem, hogy csak én vagyok az." 

"Ha érted megteszi mással, veled is megteszi." 

"Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál." 

"Üresség – ez olyasmi, amit nagyon is megértek. Kezdem azt hinni, hogy nincs semmi, amivel az ember ezt helyrehozhatja. Ezt szűrtem le a terápiás ülésekből: a lyukak az ember életében állandóak. Körbe kell nőni őket, ahogyan a fa gyökerei teszik a betonnal, körbe kell folyni a lyukak formáját." 

"Talán nem is az igazság kimondásához, hanem pont a továbblépéshez van szükség bátorságra."