Jane Austen: Emma

Eredeti cím: Emma
Nyelv: magyar
ISBN: 9789632671154
Eredeti megjelenés: 1815.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 432
Kiadta: Lazi Könyvkiadó

Fülszöveg:

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játsza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?

"(…) ha a nő nem bizonyos benne, igent mondjon-e egy férfinek, feltétlenül utasítsa vissza. Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet. A házasság nem olyan állapot, amibe csak úgy kétes érzelmekkel, fél szívvel be lehet lépni."

Vélemény:

Lassan végigérek az egész Jane Austen életművön és már nagyon várom! Szuper érzés lesz elmondani, hogy az összes írását olvastam. A nagyobb volumenű regényeken már túl vagyok az Emmával bezárólag. Nagyon rég szerettem volna már elolvasni, de amikor épp ki is akartam volna kölcsönözni a könyvtárból, akkor sosem volt elérhető... Míg végül egy április napon megláttam...

A kapcsolatunk azonban nem indult valami fényesen. Egyrészt mostanában kizökkentem a szépirodalom nyelvi világából, másrészt pedig nem lettünk barátnők Emmával azonnal. A könyv jó részében ellenszenvvel viseltettem iránta, sőt... Igazából a vége felé se sikerült megszeretnem. Ha sok Austen-t olvasol, akkor tisztában lehetsz nagyjából a történettel, nem sok újat mutat itt sem, amivel nincs is gond. :) A gond itt inkább a főszereplőnkkel van: Emma mérhetetlenül ellenszenves, huszonpár évesen is idegesítően gyerekes és nagyképű. Vártam, hogy pozitív irányba fog változni a történet előrehaladtával, de mindig ugyanazokba a hibákba esett vissza és szinte semmit sem tanult belőlük.

A könyv tökéletes példája lehetne az ellenszenves karaktereknek. Emma mellett ott van még az Elton házaspár, szintén a felsőbbrendűségük biztos tudatával, az egysíkú Mr. Woodhouse az állandó panaszkodásával és a legeslegborzalmasabb személy: Miss Bates, akiről ha azt mondom, hogy állandóan fecseg, akkor finoman fogalmaztam, mert hogy be nem áll a szája, oldalakon keresztül beszél a semmiről és elképesztően idegesítő.

Westonék és Mr. Knightley voltak a legszimpatikusabbak a történet során, illetve Jane Fairfax története pedig az, aminél leginkább érdekelt, hogy mi lehet a nagy titok. Lehet naiv és ostoba voltam, de az elején még nem számítottam a dolgok ilyen alakulására. Szeretem a szerelmet és örülök is a végkifejletnek, de ettől eltekintve egészen biztos vagyok benne, hogy ez sem lesz a kedven Austen könyveim egyike.

A borító:

Őszinte leszek: soha nem tetszettek ezek a borítók... Az én ízlésvilágomnak azt hiszem túl sok. Szép a festmény, de a nő ellenszenvesnek hat, magam sem tudom miért, talán a történet ismeretében gondolom már ezt. Az Ulpius egyszerű, de gyönyörű borítói azok, amiket mindennél jobban kedvelek.

Kedvenc idézetek:

"Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli." 

"Egy nő ne menjen férjhez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet." 

"Vannak emberek, akikért kár a kisujjunkat is megmozdítanunk; ha látják, hogy segíteni akarunk rajtuk, maguk semmit sem tesznek." 

"De igazán, hát egyetlen férfi sem képes megérteni, hogy akadhat nő, aki visszautasít egy házassági ajánlatot? Azt képzelik a férfiak, hogy a nőknek bárki jó, aki megkéri őket?" 

"A sikerért fáradozni kell."