Samantha King: A döntés

Eredeti cím: The Choice
Nyelv: magyar
ISBN: 9789636439958
Eredeti megjelenés: 2017.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 400
Kiadta: General Press Könyvkiadó

Fülszöveg:

Maddie-nek ​mindene megvan, amire vágyott: férj, két gyerek, otthon egy rendes környéken. Az élete tökéletes. Egészen addig, amíg az ikrei tizedik születésnapjának a reggelén be nem csenget hozzá a végzet. Egy símaszkos férfi áll az ajtóban, fegyverrel a kezében, és arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, és melyik éljen tovább: a fia vagy a lánya. 

A valóra vált rémálom után a nő élete romokban hever: a családja széthullik, ő pedig összeroppan, és a trauma hatására elveszíti az emlékeit. Ezért minden idejét azzal tölti, hogy összerakja kirakós játék darabjait, és rájöjjön, ki és miért tette ezt vele. Amikor azonban tisztulni kezd a kép, rádöbben, hogy az életében sokkal több a titok, mint ahogy korábban sejtette, és egyre világosabbá válik az is, hogy a családja még mindig veszélyben van.

"Már a szülőszobán minden szülőnek a kezébe kellene nyomni egy tankönyvet. Az első fejezet címe az lehetne: Hogyan bánjunk egyenlő módon a gyermekeinkkel? – fűztem hozzá a fejemet csóválva." 

Vélemény:

Nagyon hosszú idő óta ez az újabb nyereménykönyvem, amit itt is köszönök a Líra Könyveknek, illetve a General Pressnek! És itt említeném meg azt is, hogy NE OLVASD EL A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁST a könyv elején! :D Legalábbis akkor ne, ha nem akarod előre tudni, hogy kit is kell majd utálni a történet folyamán... ;)

Persze nem egy hú, de nagy dologról van szó, mert míg a könyv feléig kb. sötétben tapogatózunk a főszereplőnkkel, Maddie-vel együtt, bennünk már kezd körvonalazódni, hogy semmi sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik és azt is előre sejthetjük, hogy erről ki tehet. A felénél már kapunk egy elég nagy csavart, ami szinte teljesen átírja azt, amit a fülszöveg alapján várnánk. A néhány kisebb fordulatot leszámítva továbbra is kiszámítható marad a történet, bizonyos részeknél már úgy éreztem, hogy túl sokáig húzza a nyilvánvalót.

INNENTŐL SPOILERESEN FOLYTATOM:

Maddie kiborító volt. Vagy csak szimplán nem szeretem az ennyire akaratgyenge embereket, de egyszerűen nem tudok azzal a felfogással egyetérteni, amit ő vall. Mert ha egyszer megüti a férje és ad neki egy második esélyt, akkor még talán azt mondom, hogy jó... Talán. De a második után már nyilvánvaló volt, hogy ez a későbbiek során sem fog változni. Aztán pedig egyenesen lejtmenet és még a végén is arról beszél, hogy biztos még meg lehet javítani a kapcsolatukat... Hát a nagy francokat. Előbb kellett volna cselekedni. Sokkal előbb.

Néhány dolog amúgy nem tetszett. Majdnem a könyv egészén átvonul a férj, Dominic és a feleség barátnője, Lucy közötti "viszony" gondolata... Elhiteti az emberrel, hogy tényleg volt köztük valami, mert normális esetben a férjnek szerintem nem kéne ennyit lovagolni a témán. De a végén varázslatos módon kiderül, hogy... Nem derül ki semmi. Lehet, hogy volt köztük valami, lehet, hogy nem, mindenesetre Maddie úgy elfelejti, mintha mi sem történt volna.

Aztán ott volt még Max. Már maga a családon belüli erőszak is elég erős téma volt, amit jobban is ki lehetett volna dolgozni, de aztán képbe jött a férj testvére, aki magával hozta a pedofíliát. A könyv egésze alatt egyszer sem derült ki, sehol nem került szó szerint említésre, hogy Max tényleg pedofil és ez engem iszonyatosan zavart. Inkább tűnt egy meleg karakternek vagy szimplán egy kedves és szerető férfinek, mint valakinek, aki szerelmes egy kislányba... Valószerűtlen volt az egész, inkább hatásvadászatnak tűnt, mert nem mozdította különösebben előbbre a cselekményt.

SPOILER VÉGE

Összességében amúgy egy egész jó, feszültségekkel teli könyvet kaptam, amivel könnyen lehetett haladni és olvastatta is magát. Az egészen biztos, hogy a fülszöveg figyelemfelkeltő és kissé megtévesztő, de ettől válik pont kiszámíthatatlanná. Ha már unod a könnyű, nyári, romantikus limonádé könyveket, de mégsem akarsz a klasszikus szépirodalomra váltani, akkor olvasd el ezt. :)

A borító:

Imádós. Bár túl vidám, de nagyon nyárias és imádom a színeit... :) Nem mellesleg sokkal jobban tetszik, mint az eredeti.

Kedvenc idézetek:

"…ez az anyák kötelessége: megőrizni a titkokat, ha azok lerombolhatják gyerekeik világát." 

"Sose szoríts sarokba egy fenevadat!" 

"Emlékszilánkok. Parányi aranyszemcsék, mélyen eldugva a mindennapi családi élet nyersgyapjú-színű anorákjának a zsebében."