Jon Krakauer: Út a vadonba - Nem félünk a könyvektől!

2017. június 18., vasárnap

Jon Krakauer: Út a vadonba

Eredeti cím: Into the Wild
Nyelv: magyar
ISBN: 9789635308156
Eredeti megjelenés: 1996.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 204
Kiadta: Park Könyvkiadó

Fülszöveg:
1990 ​nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.
Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.

Jon Krakauer szabadúszó újságíró, cikkeit számos magazin, köztük az Outside, a Smithsonian és a National Geographic közli. Az Út a vadonba a második nagy sikerű könyve, melyet az Ég és jég – az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció személyes beszámolója – követett. A szerző feleségével Colorado államban él.
"Bátran bele kéne vágnod abba, ami azelőtt eszed ágába se jutott vagy csak féltél kipróbálni. Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Ezek persze látszólag megadják a lelki békét, de valójában semmi sem rombolja jobban kalandvágyunkat, mint a biztos jövő."
Vélemény:
Erről a könyvről nem a már megszokott stílusban fogok írni, hiszen egy dokumentumregényről beszélünk, ami lényegében a tényekre támaszkodik és nem kitalált karaktereket vázol fel, hanem hús-vér, valós embereket, megtörtént események láncolatát, amik egy tragikus végkifejlethez vezettek.

Ami elsőre nekem furcsa volt, az az olvasmányosság. Regényszerűen, fejezetekre tagolva, irodalmi szövegkörnyezetbe helyezve ismerjük meg az eseményeket, a szemtanúk beszámolóit. Nem mondom, hogy sok doku könyvet olvastam volna, így lehet csak számomra jelent ez a felépítés újdonságot, de az elején emiatt úgy gondoltam, hogy talán nem is kell hitelt adnom az eseményeknek, de aztán rájöttem, hogy ez tényleg mind valós.
A fejezetek tagolása amúgy a címeken kívül még idézetekkel történik, amiknek a jó része Chris levelezéseiből, illetve az általa olvasott művekben jelölt részletekből lett összeollózva. Ezek mind megvilágítják a személyiségét, jobban megismerhetjük általuk a gondolkodásmódját, a céljait.
"Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel."
Bár gyakran ugráltunk az időben, ez nem okozott nagy problémát, viszont néhol indokolatlannak éreztem a szerző hosszúra nyúlt személyes beszámolóit. Értem én, hogy meg akarta világítani, hogy miért cselekedhetett Chris úgy, ahogy, mégis ezt részt nyugodtan meg lehetett volna ollózni. 

Hogy maga Chris/Alex története mit is váltott ki belőlem, azt nehéz körvonalazni. Én azt hiszem elsősorban tisztelem őt. Képes volt arra, hogy kilépjen a társadalom korlátai közül, hogy megtegye azokat a lépéseket, amikről mi folyton folyvást csak álmodozunk. Én is sokszor gondolkozom azen, milyen jó lenne eltűnni néha, valahová, ahol nem kötnek a gúzsba a társadalmi szabályok. Chris persze túlságosan is radikális volt, néha egyenesen megszállottnak tűnt és csak a vége felé éreztem rajta a kétségbeesést... addig mintha félvállról vette volna a halált.
Sajnálom, mert egy csak térképnyivel felkészültebb, akkor lehet túléli a kalandját és ma boldog családapa lehetne. De persze az is lehet, hogy később is csábítaná a kaland és ugyanúgy visszatérne... Annyi kérdést hagy nyitva maga után a könyv és maga a történet. Szomorú és megindító.

Ő volt az "igazi" Chris McCandless:

"Nincs szükséged rá, hogy én vagy bárki más körülötted legyen ahhoz, hogy újfajta fény jelenjen meg az életedben. Ott vár rád, megragadhatod, csak utána kell nyúlnod. Valójában csak magaddal kell megküzdened, a makacsságoddal, ami megakadályozza hogy a körülményeiden változtass."

2 megjegyzés:

  1. Fun fact: Krakauer a mai napig ír cikkeket az üggyel kapcsolatban, ez is mutatja a tiszteletét Chris történetével szemben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? :O Nem nagyon kerestem után, csak nagyjából a képek erejéig, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy is nézhetett ki Chris. De szerintem ezek után mindenképp rákeresek. Gondolom ez volt az ő nagy "sztorija". Mindennek utánajárni, összerakni... Nem csodálom, ha még mindig foglalkozik vele.

      Törlés